Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! Zsoltárok 84:11

A fenti Ige nem csak egy szépen megfogalmazott, magasztos hangvételű, kedves bók Istennek, hanem sokkal inkább egy szív mélyéről fakadó megvallás, felismerés és életérzés. Azt gondolom, hogy minden valódi keresztény szívének ezt az érzést kellene harsognia, méghozzá olyan hangosan, hogy azt még a világ is meghallja és elgondolkozzon, milyen is lehet az Isten háza, ha pusztán csak a tornáca, küszöbe nagyobb kényelmet és örömet ad sokaknak, mint a legkomfortosabbra tervezett világ kastélya...

Tudjátok, Isten engem abban a különös kegyelemben részesített, hogy amióta kisgyerekként megismertem Őt, és az életem része lett, én mindig olyan iskolai vagy munkahelyi környezetben lehettem, ahol volt egy hozzám hasonló Mennyei állampolgár. Középiskolában keresztény volt az osztálytársam és legjobb barátnőm, és mi mindig tudtuk, hogyan emelkedjünk felül Istennel a környezetünkben történteken, és néha ok nélkül boldogok voltunk mi hárman minden nap: Isten, Ő és Én. Iskola után az értékes ajándékokkal felruházott Édesanyámmal dolgozhattam, majd a legkilátástalanabb helyzetben is nagy hittel rendelkező férjemmel, aztán egy szintén egy komoly keresztény testvért adott mellém az Úr, majd gyülekezeti testvérnőmet, jelenleg pedig a nagyszerű szolgatársammal, a barátnőmmel dolgozom, akivel középiskolában lelkünkben mindig ott ültünk az Úr templomának tornácain. Éppen tegnap gondolkoztam el mindezeken, és én olyan hálás vagyok Istennek ezért. Bárhol is kellett lennem fizikailag, mellettem mindig ott volt egy hittestvér, akivel akármi is történt egy zsúfolt napon, mi lélekben együtt mehettünk az Úr templomának ajtajához. Nagy áldás az életemben, hogy testvérekkel voltam körülvéve, így bármi történt a napon, elég volt ránézni a másikra és tudtuk, a világ, ahol jelenleg vagyunk, egy állomás, de mi nem ide tartozunk, sokkal inkább vágyakozunk a Jézus által elkészített hajlékba. Hogy miért is meséltem ezt el Nektek? Mert nagy örömmel tapasztaltam, hogy nekem fájdalmasan hiányzik, ha a napi életemben nem beszélhetek Istenről, nem hangzik el a napi párbeszédekben egy Istenről való gondolat, vagy egyszerűen csak nem érzem senkiben sem, hogy ugyanaz a Lélek lenne benne, mint bennem. Hétvégén voltam egy munkahely által szervezett, kötelező részvételt kívánó tréningen Budapesten. Gyönyörű szép szállodában voltam, fantasztikus ételeket szolgáltak fel, és kedvesek, elfogadóak voltak a résztvevők, vagyis a kollégáim, akikkel ott voltam. A második nap végén azon tűnődtem, hogy miért nem örülök...? Hisz soha életemben nem voltam még ilyen luxus lakosztályban és hasonló kényelemeben sem volt részem talán... én mégis végtelenül üresnek és idegennek éreztem magam. A szobatársamnak próbáltam mesélni Istenről és arról, hogy gyülekezetbe járok. Nagyon nem érdekelte sajnos, és határozottan elterelte a témát. Aznap olvastam is az Igében, hogy ha nem fogadják Istent, inkább ne beszéljek Róla. Tudtam is, hogy Ő értékesebb annál, minthogy valaki csak úgy kedvetlenül elterelje Róla a szót. Maradtak a számomra lényegtelen, de számukra olyan jelentőségteljes fecsegések... Az egész hétvégét elkönyveltem úgy, hogy túl vagyok rajta, bár maradtak számomra nyitott kérdések az érzéseimmel kapcsolatban....

Vasárnap délelőtt – ahogy mindig is – gyülekezetbe mentünk, és én éreztem, ahogy kinyílok újra. Elkezdtük a dicsőítést, én csak mosolyogtam és a lelkem olyan boldogság járta át, ami már nagyon hiányzott nekem. Éreztem: itthon vagyok.

Mindezen élmények megosztása után, kérdezem ma Tőled: Te hol vagy otthon? Hol igazán boldog a lelked? Harsogva tudod-e mondani a fenti Igét?

Annyira kifejezi a Zsoltáros Isten pótolhatatlanságát az övéi számára. Azt mondja az Ige, hogy csak a tornácon, csak a küszöbön üldögélve is nagyobb boldogság, mint olyan sátorban lakozni, mely az Istenteleneké. Te érzed ezt? Vagy engeded, hogy elvakítson a világ komfortos sátorainak fényessége? Légy résen! A gonosz megannyi kényelmes, vonzó lehetőséget kínál fel a számodra, és ha jól érzed magad abban a sátorban, mely oly távoli az Isten tornácaitól, az csak egyet jelent; hogy azonosultál a világgal, és elfelejtetted, ki is vagy, hová is tartozol.

Talán kinevetnek azért, mert te a komfortos sátor helyett a küszöböt választod? Ne bánd! A Te Urad legbecsesebb fiaként tekint Rád, behív Téged a küszöbtől és terített asztallal vár, ahol valóságosan jóllakik a te lelked. Vizsgáld meg a napjaidat! Tudod együtt mondani a Zsoltárossal, hogy jobb Neked egyetlen nap az Úr tornácainál, mint ezer máshol? Neked hol van a máshol? Hol boldog a Lelked? Ott jelen van az Úr? Mindezeket gondold jól át, hiszen ha vágyakozol a Mennybe ott mindenhol az Úr jelenléte vesz majd körül.

Vizsgáld meg a kapcsolataidat! Milyen emberek állnak legközelebb Hozzád? Miről beszélgettek legtöbbet? Napjaid legnagyobb részét a munkatársaddal, iskolatársaddal töltött idő teszi ki. Ha engeded, könnyen elfelejtethetik veled, ki is vagy valójában, hová tartozol.

Ne tölts túl sok időt a gonoszok sátrában, hisz a Te Istened az Ő házának tornácainál keres téged, hogy behívjon és megelégítsen téged valóságosan.