„Az Úrnak fenyítését fiam ne útáld meg, se meg ne únd, az Ő dorgálását”
Mert kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig, mint az atya az Ő fiát, akit kedvel” Péld. 3:11-12
Mielőtt, elkezdeném az Ige üzenetének kibontását, szeretnék megosztani Veletek egy valós kistörténetet: Az egyik család, kissé gyengébb képességű gyermeke első osztályos lett. A szülők megvettek neki minden tanszert, ami szükséges, és elkísérték naponta az iskolába. A kisgyermek néhány hónap után bejelentette, hogy ő többet nem megy az iskolába, mert a tanító néni, „rá van kapva.” Érdeklődtek a szülők, hogy mit ért ez alatt, hogy rá van kapva a tanár néni?- mire a kisfiú sírással küszködő hangon igy felelt: „Rám haragszik, mert mindig engem szólít fel az órán.”
A szülők egymásra néztek, és eldöntötték, hogy másnap elkísérik a csemetéjüket az iskolába, és beszélnek a tanár nénivel. Ez igy is történt.
A tanárnő nagy komolyan végig hallgatta az apa panaszát, és a végén azt mondta: „Apuka, tessék itt maradni, néhány órára beűlni, és akkor majd meglátja, hogy tulajdonképpen mi a baj.”Az apuka valóban ott maradt, és beült a gyerekekkel az órára. Az első éppen számtan óra volt, és a tanárnő néhány gyereket megkérdezett, igy sor került a kisfiúra is. „ Na, Imike, mennyi 2+ 2? A kisfiú az apjára nézett, és sírva így szólt: „Na látod apu, ezt mondtam, megint kezdi!”
Kicsit megmosolyogni való, ami a kisfiúval az órán lezajlott, de tudjuk, hogy ő egy első osztályos gyerek, aki másként fogta fel a helyzetet, mint ahogy kellett volna! Nem tudta értelmezni, hogy a tanító néni, nem pechhel őrá, azért, mert felszólítja, hanem inkább segíteni szeretne neki, mivel látja, hogy gyengébb a többitől. Bátorságot, tudást stb. akar véle megtanítani.
Sajnos azonban van ettől nagyobb baj, mikor egy keresztyén haragszik meg a pásztorra, vagy egy szolgálóra, mikor olyan Igéről beszél, ami a bűnökről szól. Ugyanis, ha éppen olyan példát hoz fel, amibe a szegény testvér is benne van, akkor azt gondolja, hogy róla beszél, őt kibeszéli.Pedig semmi nem történik, csupán a Szent Szellem tölti be a szolgáló ajkát szavakkal, és neki azt kell kimondani. Ugyan honnan is tudhatná azt a szolgáló, hogy valaki mit csinál a maga otthonában, vagy mire gondol az ő szívében?
Nem kell neki tudnia, mert a Szent Szellem felfedi a bűnöket, és rávilágít. Persze nem arra, hogy xy testvér milyen bűnt követett el, hanem ő maga, a testvér érzi meg a Szent Szellem által. Ha viszont a bűn már olyan sok, hogy nem tud a Szent Szellem működni, akkor a lelkiismerete szólal meg benne! És ilyenkor van a sértődés, mégpedig elég nagy baj szokott ebből lenni.
Ahhoz azonban, érett újjászületett hívőnek kell lenni, hogy valaki megértse, sőt hálás legyen érte, hogy az Úr figyel rá, vissza akarja hozni a szolgáló által az akkor ott elhangzott figyelmeztetéssel.
A fenti Ige, éppen erre figyelmeztet, hogy ne haragudjunk meg azért, mikor a szolgáló szavai szíven ütnek. Az Ige kétélű kard, ami bizony néha megvág, és az könnyekkel jár együtt. De az nem baj, mert az Úr mindig jót akar nekünk! Azt mondja az egyik Ige: „Vessződ és botod vígasztal engem” Igen, olykor kell, hogy az Úr megfegyelmezzen minket, mert nem akarja, hogy tévútra menjünk, és eltévedjünk.
Én őszintén megvallom néktek, hogy szeretem, mikor imádkozás után Igét kérek az Úrtól, és hasonló figyelmeztetést kapok. Olyankor tudom, hogy szándékosan, vagy észrevétlenül tév útra terelt a sátán. Szól az Úr, hogy védelem nélkül vagyok, és gyorsan menjek vissza a nyájhoz! És nem azt mondom, mit az oktondi kisfiú, hogy mindig velem van baja a tanító néninek, hanem örülök, hogy nem veszi le rólam tekintetét az Úr. Ámen
Úgy olvassuk az Igében: „Mert kit szeret, az Úr megdorgálja, és pedig, mint az Atya a fiát, akit kedvel.” Természetesen, minden szülő azon igyekszik, hogy a gyermekét rendes emberré nevelje, és ennek érdekében idejét, erejét, pénzét odaszánja erre a célra. Mert szereti! Mert büszke akar rá lenni, hogy becsületes emberré váljon!
Egy lelkipásztor egyszer azt mondta: Azt a könnyet, amit a gyerek nem sír ki gyermekkorában, azt majd a szülő fogja kisírni, mikor a gyerek felnő!”
Igy van ezzel Isten is! Pásztorokat, szolgálókat állít a gyülekezet élére, hogy azok tanítsák, ha kell fedjék a nyájat.” A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságra való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere , minden jó cselekedetre felkészített” 2 Timóteus 3:16-17
legyen igy! Legyünk hálásak az Istennek mindenkor, hogy amikor tévúton vagyunk, és ha kell kardjával vág meg minket, abba nem halunk bele, de ha a lelkünk vész el, akkor örökre elvesztünk!!! Miért teszi? Mert szeret az Úr, és az örökéletre akar megtartani minket!”Ámen