„ Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az Ő szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!” Zsoltárok 99:9
„ Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről!”Zsolt 103:1-2
Amikor a Zsoltárok könyvéből a fenti Igéket olvasom, mindig eszembe jut Dávid, aki az elkövetett bűnei ellenére nagyon szerette, sőt imádta az Urat.
Nátán próféta a szemébe mondta: „Te vagy az az ember” és Dávid összetört. Megértette, hogy róla van szó, és tudta, hogy a bűneiért vezekelnie kell, ahhoz, hogy megbocsássa az Isten. És Dávid megtette, mert nem akarta az Isten haragját magán hordozni. Neki szüksége volt a megbocsátásra, ahhoz, hogy rendeződjön Istennel a kapcsolata.
Eszembe jut, hogy a ma embere, vajon miért nem igyekszik a bűneit rendezni Istennel? Talán azért, mert nem szereti úgy az Urat, mint ahogy Dávid szerette? A ma emberének felszínes kapcsolata van az Úrral! Azt mondják, hogy régen más világ volt, most viszont, aki szereti is az Istent másként teszi. Sajnos sok gyülekezet beengedte a világot, és várta, hogy csoda fog történni. Történt is, mert elvilágiasodott szemlélettel élik unalmasan a heti alkalmakat.
Pedig azt mondja az Ige: „Jézus Krisztus tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz” Zsidók 13:8
Tehát a fenti Ige bizonyítja, hogy Jézus Krisztus, tegnap és ma, sőt mindörökké ugyanaz marad!! Akkor miért nem lehet, mély bűnbánatot tartani a bűneink felett? A mai hívők miért gondolják, hogy nincs szükség az alázatra, bűnvallásra, bűnbocsánatra, a csendességre, az imádatra, a prófétálásra, a nyelveken szólásra, és miért gondolják, hogy a Szent Szellem csak akkor régen működött, a ma már nem így van. Miért nem vágynak a hívők az átélésekre, talán ma nem itt van a Szent Szellem a földön? A régi hívők térden állva, vagy leborulva, sírva könyörögtek Istenhez, ha valamit kérni akartak. Ma ez sokkal rugalmasabban megy, mert csak elmondják, mint egy megrendelést. Nem jól van ez így!!!
Miért? Mert: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Ha akkor meg tudták tenni a hívő testvéreink, hogy leborultak, sírtak a bűneik felett, ma miért nem? Hisz az Ige bizonyítja, hogy Jézus ma is ugyanaz!!!!!
Mennyivel lett kisebb a Teremtő Isten nagysága szemünkben, adott e Ő erre okot nekünk, hogy így lássunk? Mennyivel lett kisebb a Megváltás értéke a szemünkben, hogy csupán barátunknak tekintjük Jézus Krisztust? Persze Jézus tekinthet minket barátjának, de a Szentháromság egyik tagját, az Élő Isten FIÁT én nem csak barátomnak nevezném, hanem Királyomnak, Megváltómnak, Uramnak, …
Aztán a Szent Szellemet, aki azért van még itt a földön, hogy segítsen, pártfogoljon, vigasztaljon, miért nem hívjuk segítségül? Miért nem mondjuk, mint régen: Drága Szent Szellem Isten, te töltsd be az én számat, hogy azt mondjam, amit az Úr üzenni akar az Ő népének! Vagy miért kérünk bocsánatot a gyülekezettől, ha néhány perccel eltolódik az Istentisztelet? Mennyi órát adunk naponta a Teremtő Istenünknek?
Miért nem hívjuk a Szent Lelket segítségül a mi bánatunkban, hívjuk Őt, hogy lágy érintésével érintsen meg minket, hogy érezzük az Ő jelenlétét. Óh, mennyi minden más lenne hívő életünkben, ha úgy élnénk, ahogy élhetnénk, nem a fényűzésben, hanem az Úr jelenlétében! Nem a TV, az Internet, mellé kell leülnünk, hanem az Úr lábaihoz, mint egykor Mária! Milyen más lehetne az életünk, ha elvennénk mindazt, amit elkészített a számunkra az Úr nekünk már itt a földön! Segítsen az Úr, hogy lássuk be, hogy langymelegek vagyunk, akiket nem tud használni Isten. Hogyan tesszük kívánatossá az Isten országát, ha magunk is savanyú hívők vagyunk!
Megváltozott a világ, vele a gondolkodásmód, de a hívők maradjanak azok, akiket az Isten akar, hogy legyenek! Sajnos a hatalom, a pénz, az erkölcstelenség, a bűnök özöne, elárasztja a világot, és egy kevés hányada az emberiségnek, aki Istenfélő életet él.
Kedves testvéreim! Mi, akik elfogadtuk Istent a Teremtőnknek, Jézus Krisztust a Megváltónknak, Mi, akik hisszük a Szent Szellem jelenlétét a földön, és várjuk vissza Jézus Krisztust, várjuk, hogy részesévé legyünk az elragadtatásnak, Mi, imádjuk az Urat! Nem kell modern világot élni a hívőknek, maradjunk azok, akiknek az Úr látni akar! Mert nem a pénz, a vagyon, de még a hatalom sem fog megtartani minket, hanem maga az ÚR!
Ahogy a Zsoltáros írja: Magasztaljuk az Urat, boruljunk le az Ő szentsége előtt! Ne folyton kérjünk, hanem hálát adjunk az életünkért, családunkért, az Ő jótéteményéért.
Nagyon sok gyülekezetben, ezekben a hetekben tartanak HÁLAADÓ Napot. De ne csak egy évben egyszer hagyja el hála a szánkat, hanem minden nap, minden percben! Mert nem természetes az, hogy ennivalód van, hogy egészségesen otthon lehetsz a családoddal, hogy van munkád, boldog a családod, béke van az országban, hogy nincsenek természeti katasztrófák, nem természetes, hanem a JÓ ISTEN kegyelme által van!
Testvéreim, legyünk azokhoz a régi hívő testvéreinkhez hasonlók, akik térdükön imádták az Urat, akik sírva adtak hálát a napi betevőért, a békéért, a családért…. tegyük ezt mi is!
Mert mi a legnagyobb parancsolat? „Szeresd az Urat, a Te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből….!” Máté 22.37
„ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT!”