„Iszonyat az igaznak a hamis ember, és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó” Példabeszédek 29:27
Valószínű, mikor olvassátok az fenti Igével kapcsolatos gondolataimat, a fejetekkel bólintgatva támasszátok alá az igazamat.
Talán nincs is olyan hívő ember, aki ne tapasztalta volna már meg, hogy nála van sokkal erősebb, de gyengébb hitű testvér, de ezeket nem szoktuk észrevenni, hisz nekik is meg kell tanulni a keskeny úton járni. Inkább segítjük őket tanácsokkal, bizonyságokkal a jó útra terelni.
Én azokról az istentelen hamis emberekről beszélek, akik egyáltalán nem hisznek Istenben. De még ezeket az embereket is két csoportba osztanám, mert van, aki nem hisz az Úrban, de rendes családban él, becsületesen dolgozik, stb. Az ilyen ember általában nem bánt senkit, tiszteletbe tartja a másik hitét, nem gúnyol, nem kritizál, hanem békésen meg van az embertársai mellett.
Az igazi veszélyesek a hívők számára azok a hitetlenek, akik nem élnek rendes családi életet, csavarognak, isznak, kötekednek stb. Bizony az ilyen ember körül nehezen tud meglenni a hívő, akár családtag, akár ismerős, vagy rokonról van szó, de lehet egy munkatárs is ilyen.
A két különböző szellemiség itt még inkább kiéleződik, és sajnos a hívők is emberből vannak, és egy bántó megjegyzés, kötekedés, kiváltja az ellenszenvet a másik iránt. Igaz, az Úr azt mondja, hogy „Szeressétek ellenségeiteket”, de ki tudja ezt a parancsolatot betölteni? Talán itt sokan elbuknánk.
Ugyanis a hívő embert, megbotránkoztatja az említett személy viselkedése, beszéde. Ez pedig bűn! Tehát saját magát sodorja bűnbe a hívő, ha egy ilyen ember közelében él, vagy dolgozik.
Gyakran sajnálgatom azokat a hívőket, akik az Istentiszteletről haza menve, családi veszekedésekbe, vagy vitákba keverednek. Megjegyzéseket kapnak tőlük, látják a cigarettázó, italozó családtagokat, és amit magukba szívtak a gyülekezetben, az pillanatok alatt el is felejtik. A békesség helyett keserűség van a szívükben.
Sajnálatos az is, ha a munkahelyen van hasonló ilyen személy, aki nap, mint nap csak a békétlenséget okoz a hívőnek. Mint ahogy az Ige mondja:” Iszonyat az igaznak a hamis ember”
Nincs ez másként fordított esetben sem, mert nem öröm az Isten nélküli embereknek, ha hívők közelében élnek, vagy dolgoznak. Ugyanis ezek az emberek, naponta hazugságban élnek, káromló szavak tarkítják beszédüket, és ha lehetőségük van rá, lopnak, csalnak, mert nem tudják, hogy az bűn, illetve nem akarják tudni, mert nem érdekli őket. A kétféle ember viselkedése, gondolkodásmódja, teljesen különböző, mert a szellemisége is az! Neki szintén iszonyat az igaz úton járni, mert ez számára szinte büntetés.
Sajnos, hiába próbál a hívő példamutatóan, kedvesen viselkedni nem talál elfogadásra.
Tudom, hogy nagyon nehéz, de mégis próbálkoznunk kell ennek a hatalmas falnak a lebontásával. Nagy fába vágjuk a fejszénket, de Jézus azt mondta:”Tegyetek tanítványokká minden népeket” Legalábbis próbáljuk meg, és a sikertelenség ne okozzon fájdalmat nekünk, hanem legyen kitartásunk hozzá.
Ha nem haragszunk meg egy gúnyos beszólás után, ha szeretettel próbálkozunk közeledni hozzájuk, még akkor is, ha nem kapjuk vissza. Köszöntsd fel a névnapján, kívánj neki jó egészséget stb. Ez mind mind fegyver a fal lebontásához. „ Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” –mondja a közmondás. Tudom, hogy könnyebb elmondani, mint végig csinálni, azonban gondoljunk arra, hogy ez Istennek egy szolgálat. Ugyanis ezzel meg akarjuk a sátánt sebezni, és elvenni tőle az áldozatát. Ugyanis ezek az emberek, mind a sátán áldozatai! Innen kell nekünk kiragadni őket, még akkor is meg kell próbálni, ha az igaznak iszonyat a hamis ember, és a másiknak iszonyat az igaz út!
Sokat kell imádkozni értük. Jézus azt mondta egyszer: „Mert könnyű azokat szeretni, akik viszont szeretnek minket” Az Ige alapján is látjuk, nehéz feladatot vállalunk magunkra, de ha Jézus meghalt az emberekért, hogy örök életet szerezzen nékik, akkor mi is megtehetjük az Úrért. Ámen