„ Mert ha valaki tudna jót cselekedni, de nem cselekszik, bűne az annak” Jakab 4: 17

Isten Igéje nagyon sokszor tükröt tart elénk, és bármennyire is fájdalmas bevallani, hogy nem az néz ránk vissza, akit szeretnénk, mert bűnös emberek vagyunk. Szinte nem múlik el egy nap, hogy szándékosan, vagy szándék nélkül, ne követnénk el valamit, ami igazolja a bűnös mivoltunkat. És ez még inkább igaz, abban az esetben, ha megbántanak bennünket, mi azt rögtön viszonozni szeretnénk...
A napokban egy hasonló eset történt velem is, de én sem büszkélkedhetek ezzel a cselekedetemmel. Az előzményhez hozzá tartozik az, hogy a férjem elég rossz hangulatban volt, amikor megbántott engem, és én mivel úgy éreztem, hogy semmi megbánást nem tanúsít miatta, nagyon megszomorodtam.
Közben eltelt valamennyi idő, mikor az udvaron ismét találkoztunk, akkor észrevettem, hogy az ruháján másszik egy fülbemászó bogár. Csak közömbösen néztem, de megfordult a fejemben, hogy ez veszélyes is lehet a számára. Mindennek ellenére képtelen voltam megmozdulni, hogy levegyem róla. Csak nyaldostam sebeimet és nem éreztem, hogy jót szeretnék vele cselekedni.
Aztán másnap este a gépem előtt ültem éppen, amikor azt éreztem, hogy a fejem tetején mozog valami. Odanyúltam, és kezemmel rögtön megéreztem a fülbemászó bogarat a hajszálak között. Gyorsan a kezem ügyében akadt ollóval levágtam bogarastól egy tincset a hajamból. Azonnal eszembe jutott, a tegnapi cselekedetem következménye, lehetséges, hogy éppen arról a bogárról van szó, ami a férjem ruháján volt, és mivel nem vettem le róla, így bekerült a lakásba, és engem megkeresett. Mikor tudatosult bennem, hogy miért történt, rögtön tudtam keresztyénként gondolkozni. Mert hiába a férjem bántott meg, de elkerülhető lett volna mindez, ha én, ott akkor jót cselekszek vele, vagyis a bogarat lesöpröm róla.  És ehhez nincs mit hozzáfűzni, mert a itt tények beszélnek.
Nos, ilyenek vagyunk mi emberek, hogy folyton magunkat állítjuk a középpontba, a magunk sérelmeit emlegetjük, pedig ezzel csak rontunk a helyzeten. Hogy miért is tesszük ezt? Talán azért, mert nem akarjuk, hogy kihasználjanak, értelmi fogyatékosnak nézzenek bennünket. Vagy csak egyszerűen önzők, és büszkék vagyunk, megsértődünk, aztán keressük a magunk igazát. Bárhogyan van is, de minden körülmények között érdemes keresztyénként viselkednünk.
Ahogy szoktuk mondani, vizsgáljuk meg az Ige fényében, hogy hogyan viselkedjünk különböző szituációkban, ha ezt tennénk, kevesebb bűnt követnénk el.
A kezünkben lévő Bibliában mindenre választ kapunk.
Természetesen az én példámmal nem merítettük ki a millió féle bűnt, amit akarattal, vagy csak közömbösséggel követünk el, de az Úr tudja mindegyiket. És, ha majd megállunk az Úr előtt, hogyan fogjuk megmagyarázni, mit miért tettünk, vagy miért nem tettünk meg?
Hogyan magyarázzuk meg, hogy miért bántunk meg másokat, miért nem adunk alamizsnát a szegénynek, az éhezőnek, miért nem segítünk másokon, mikor megtehetnénk?
Sokszor elmarad a sok jó cselekedet, kényelemből.
Mert mi is egy jó cselekedet? Jót cselekszel már azzal is, ha nem pletykálsz a másikra, ha kitakarítasz a lakásodban, rendet tartasz az udvaron, vagy éppen adsz abból, ami neked megterem. Vigasztalod, bátorítod az elesettet, és válogatás nélkül segítő kezet nyújtasz mások fele.
Bűnöd lesz az is, ha elfordítod a fejed arról, amit nagyon is észre kellene venned.
Mindig arra gondoljunk, hogy nekünk is jól esik, ha egy jószándéku ember észreveszi, amikor mi szükségben vagyunk. Szeressük, és segítsük az embertársainkat, amennyiben rajtunk, és anyagi helyzetünkön múlik! Az Ige azt mondja: MERT, HA VALAKI TUDNA JÓT CSELEKEDNI, DE NEM CSELEKSZIK, BŰNE AZ ANNAK.” Nézzünk hát körül a környezetünkben, kinek lenne szüksége ránk, kinek van szüksége a mi segítségünkre? Ámen