„Felelvén pedig Jézus monda: Avagy nem tízen tisztultak é meg? A kilenc pedig hol van?” Lukács 17:17
A fenti Igét olvasva, arra gondolok, hogy ez a történet nem csak Jézus korára volt jellemző, hanem a mostani időkre is. Gyakran a ma embere is elfelejtkezik arról, amiért hálás kellene lenni Istennek, pedig fontos a számára.
A történetben azt olvassuk, hogy Jézus találkozik tíz leprással, akik arra kérik, hogy gyógyítsa meg őket. Jézus elküldi őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat, és eközben meggyógyultak.
Azonban közülük, (egy értette meg) hogy meggyógyult, ezért visszament és dicsőítette az Istent nagy fennszóval.
Valószínű mind a tíz leprás meggyógyult, hisz Jézus maga mondta: „kilenc pedig hol van?”, de csak az az egy ment vissza, aki meglátta, aki a szívében is érezte, hogy hálát kell adni a gyógyulásért.
Csak egy ember volt, aki megértette, hogy számára mit jelent az a csoda, ami a testének megtisztulásával járt. De vajon a többi ember nem látta, nem érezte annak a szükségességét, hogy hálát adjon érte? Nem gondolták, hogy meg kellene köszönni az Úrnak?
Jézus, mikor érdeklődött a többi kilenc ember felől, ezzel nyomatékot adott arról, hogy illene megköszönni a többieknek is a gyógyulásukat. Persze nem csak, hogy illik, hanem szinte kötelességünk megköszönni mind azt, ha valaki segít nekünk.
És végül, az Úr Jézus maga mondta: „ Kelj fel, és menj el, a te hited téged megtartott”
Szeretnék kitérni egy fontos dologra. Mindig azt mondjuk, sőt Jézus is azt mondta, hogy higgyetek, és az meglesz néktek. Azonban tisztázni kell ennek a szónak a jelentését.
pl. Elhiszem, hogy meggyógyulok. Nem a gyógyulásban hiszek, mert az pozitív megvallás és ezen, nagyon sok hívő is elcsúszik! Hanem Jézus Krisztus, gyógyító erejében hiszek, ami meggyógyít engem, ha az Ő akaratával megegyezik. Tehát nagy különbség van a kettő között! Jézus, gyógyító erejében hinni, vagy pedig hinni abba, hogy meggyógyulok, mert ez pozitív megvallás, ami fehér mágia, és , az okkulthoz tartozik. Legyetek nagyon figyelmesek erre, mert van, hogy egy hajszál választja el pl. a meditálást, ami okkult, az Úrban való elmélyüléstől! A sátán utánozni akarja az Úr csodáit, és ez megtéveszheti még az igazakat is.
Mint a fenti Igében láttuk, az ember olyan hamar elfelejti a jó dolgokat, ami vele történik, hogy szinte nem érzi kötelességének, hogy megköszönje. Persze csak akkor tudja, vagy tudná meg, ha nem történt volna meg vele az a csoda.
Jézus tudta, hogy az az egy ember, aki visszament megköszönni a gyógyulást, annak hite volt, ami arra indította, legyen hálás azért, ami vele történt.
Így legyünk mi is hálások az életünkért, a minden napjainkért, az áldásokért, amit az Úrtól Kapunk. Mert, a mi hitünk, ami az Úrban van beágyazódva, megtart minket. Mint ahogy hallottuk, maga az Úr Jézus mondta ezt, a meggyógyult embernek.
 Adjon nekünk erőt az Úr, hogy bölcsen és hitben tudjuk megélni a mindennapjainkat, és tudjunk megköszönni mindent, amit Tőle kapunk.  „Legyen hitetek Istenben”
És miközben biztatlak titeket az Úrnak való hálára, szívembe megfogalmazódik, hogy most, amikor minden ember a halál torkában van! Nem tudjuk, kire mikor, kerülhet sor, és kit hogyan enged Isten bele megpróbáltatásokba?
Most, amikor mindenkinek megfordul a fejében: Vajon én életben maradok? Szeretnék bele látni a hit nélküli emberek fejébe, szívében, hogy gondolnak -e Istenre???
Kedves Testvéreim! Ha majd kijövünk a nagy vészből, és kimehetünk a boltba, szabadon járhatunk- kelhetünk az utcán: NE FELEJTSÜNK EL HÁLÁT ADNI AZ ISTENÜNKNEK, AKI KIHOZOTT MINKET MINDEN VESZÉLYBŐL!  Ne legyünk a kilenc leprás ember, aki elfelejtette megköszönni, miután Jézus meggyógyította őket!
Legyünk hálások a mi Teremtőnknek! Forduljunk a mi TEREMTŐNK FELÉ! ÁMEN!