Azután szólíts és én felelek...

A fenti Igét a Bibliában a Jób könyvében olvashatjuk, melyben barátait figyelmezteti Isten igazságosságára, felségére, és megilletődötten Istenhez szól.

A Jób történetét mindenki ismeri, nem is akarok vele bővebben foglalkozni, csupán a fenti Igét a saját életünkre szeretném ráültetni.

 

Csodálatos, amikor két ember, pl. barát, vagy egy házaspár olyan kapcsolatban van egymással, ami nem csak arról szól, hogy ismeri a másik szokásait, élete történetét, ízlését, stb, hanem ettől beljebb lépve, egymás gondolatába is bele látnak. Amikor az egyik elkezd valamiről beszélni, a másik pedig folytatni tudja, és nem csak azért mert odafigyelt rá, hanem azért mert azt a bizonyos dolgot ő is hasonlóan látja. Vagy ha a másiktól kérdez valamit, szinte tudja a válaszát, mert jól ismeri a szemléletét.

Kellemes beszélgetés az, mikor szívesen vagyunk a másik társaságában, mert olyan kisugárzása van, ami megfog bennünket. Jó az ő jelenléte a mi számunkra, és ha nem látjuk egy ideig, hiányzik nekünk. Hiányzik a vele való találkozás, a mosolya, nevetése, reális látása, őszinte magabiztos viselkedése. Biztonságban érezzük magunkat mellette.

Talán el is túlzom ezt a megálmodott összhangot, de valójában így lenne boldog az ember ezen a földön. Ez lenne kívánatos, az ember és ember közötti jó és szép kapcsolatban!

Néha szoktam mondani, hogy magas sarkú cipőben sokáig nem bírunk álldogálni, ezért egy idő után lerúgjuk. Tehát, ha megszokjuk egymás természetét, és megterhelés nélkül tudjuk elviselni, akkor nem lehet semmi baj később sem.

A fenti néhány gondolatban, egy harmonikus kapcsolatra épült barátság, vagy házasságról volt szó, ami két emberről szólhat.

Nézzük most meg, hogy milyen is az ember és Isten közötti jó kapcsolat?

Mint amikor valaki hozzá kezd építkezni, és számot vet magával, hogy be tudja e fejezni a házat, éppen úgy kell átgondolni azt, amikor valaki el akarja fogadni az Urat. Kényszer, vagy csábítás nélkül, saját maga hozza meg a döntést, és vigye is véghez. Ugyanis maga Jézus mondja ezt: „Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9: 62

Amikor Istennek igent mondunk a meghívására, Ő elhiszi nekünk, és bízik a mi hűségünkben, ezért a későbbiekben se okozzunk neki csalódást.

Megtérésünkkel egy új életet választottunk, amit az Úr kínált nekünk, és mi elfogadtunk. Felkínált egy keskeny, de biztonságos, utat, ami hozzá vezet. Kiegészítőnek vannak hozzá jelzőtáblák, mint a közlekedésben, és ha azt betartjuk, az a mi javunkat szolgálja.

Jézus azt is mondja: „Kövessetek engem…” Ő, ezen túl egy biztos pont lehet az életünkben, mert Ő maga a Kezdet és a Vég! Elhagyva régi életünket, egy új élet van elkészítve a számunkra, ami sokkal jobb, mint a régi volt. Azért mondjuk, hogy a bemerítkezéskor meghalt a régi életünk, és mikor a vízből feljövünk, az már az új életünk.

A baj legtöbbször az, hogy néha elfelejtkezünk arról, hogy Jézus mit ígért nekünk. Van úgy, hogy a próbák alatt, már nem bízunk benne. Ilyenkor sorba szedjük az összes lehetőséget, és mikor kifogytunk minden ötletből, akkor a végén odafordulunk az Úrhoz. Mert már csak Ő maradt!

Gondoljunk csak bele, milyen rosszul esne neked, ha a játszótéren a gyermekedet egy másik gyerek elgáncsolná, de ő egy idegen anyukához futna oda segítséget kérni, nem pedig hozzád.

Isten és az ember kapcsolatának egy bensőséges, élő kapcsolatnak kell lennie! A Bibliaolvasó ember, aki az életét az Úrnak szentelte, az megismeri Isten természetét, és te is mennél közelebb kerülsz Istenhez, annál jobban megismered Őt. Hogy honnan? Erről is maga az Úr gondoskodott.

Mint már említettem a Biblia a rendelkezésünkre áll és egy életre elegendő tanulmányozásra ad lehetőséget. A benne leírt tanítások, példázatok, történetek, teljes képet adnak az embernek arról, amit fontos megtudni Istenről és a keresztyén életről. Charles H. Spurgeon az ismert prédikátor ezt mondta: „Amikor a Bibliát olvasod, akkor Isten beszél hozzád, amikor pedig imádkozol, te szólsz Istenhez. Ugye milyen harmóniában van ez megtervezve? Mivel az imádkozás nem monológ, hanem párbeszéd, ezért egyik sem jó egymagában!

Tulajdonképpen ez az a kommunikáció, amiről korábban beszéltem, amikor az egyik barát a másikkal beszél, vagy a házaspár, aki ismeri egymás gondolatát is.

Tehát beszélgetünk ebben a formában Istennel. Aztán az Úr, nem csak az Ige által szól hozzánk, hanem sokszor kijelentés, álom, látomás, egy belső hang vagy indíttatás, és sok más formában is megérteti velünk az Ő akaratát.

Nem tudom, tapasztaltad e már, mikor imádkoztál valamiért, vagy valakiért, hogy az Úr mikor kinyitottad a Bibliát, egy Igén keresztül válaszolt neked? Vagy éppen a szívedben hallottál egy kijelentést, vagy a Szent Szellem simítását érezted az arcodon? Vagy érezted - e már, hogy ha egy dühös pillanatodban be akartál szólni a másiknak, de mégsem tetted, mert az Úrra gondoltál, aki megszomorodna miatta, ezért inkább csendben maradtál? Azután olyan jó érzés, hogy a hatalmas kísértés ellenére kiálltad a próbát. Már nem fontos, hogy mit mondott, vagy én mit gondoltam, az a fontos, hogy az Úrnak ne okozzak fájdalmat.

Szeretnénk Istennek kedveskedni valamivel? De mit is adhatnánk Neki, hiszen az övé minden, ami a világon van! Neki csak az időnkre, a szeretetünkre, az imáinkra, a dicsőítésünkre, az imádatunkra, és a szívünkre van szüksége. Ő viszonoz nekünk mindent, a szeretetével, gondoskodásával, hiszen tulajdonképpen mindent tőle kaptunk, ami az életünk feltétele. Gyakran mondom a családunkban, hogy nekünk Isten mindent megad, amire szükségünk van, sőt még azon felül is bőven!

Aztán figyeld meg, mennél többet beszélgetsz Istennel – a Biblia olvasása és az imádkozás által - annál inkább akarsz a jelenlétébe kerülni. Keresed a szabad idődet, amikor leülhetsz az Ő lábaihoz, hogy megköszönd a gyógyulást, a szeretet, az anyagi áldásait, stb. Akkor csak lekuporodsz Hozzá és spontán csak sírsz, sírsz, és megkönnyebbül a szíved, mert olyan jó az Ő közelsége!

Mindig jusson eszedbe, hogy milyen hatalmas kiváltság ez, hogy a Teremtő Isten a mi Urunk és Királyunk, Aki nem egy távoli elérhetetlen Isten, aki hihetetlenül elfoglalt, hanem Aki nagyon is közel engedi magához az embert, sőt szeretettel hívja. A Megváltónk pedig maga az Ő Fia, Jézus Krisztus! Hogy Ő a mi szószólónk az Atyánál! Hogy maga a Szent Szellem, Aki az Atyától származik, Ő van a mi segítségünkre itt a földön. Ó mily nagy kegyelem, és áldás ez.

Végezetül pedig visszakanyarodok a kezdeti Igéhez, hogy mindannyiunk nevében mondjam:

Ámen!

Dózsa Lajosné