„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy beteljesítsem” Máté 5:17
„Valaki csak egyet is megront a legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz, valaki pedig cselekszi, és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz” Máté 5: 19
A fenti Igét a Hegyi beszédben olvashatjuk, amikor Jézus tanítói hivatalát megkezdte. Tanította és gyógyította az embereket, és nagy sokaság követte. Egyszer felment az olajfák hegyére, ahová a tanítványai is vele mentek és elkezdett tanítani. Egyszerű szavakkal tette érthetővé számukra, hogy kik a boldogok, beszélt a tanítványok méltóságáról, és kötelességeiről, és szólt a törvény igazi betöltéséről is.
Sok ember ma úgy gondolja, hogy mivel Jézus Krisztus mindenki bűneiért meghalt a kereszten ezért élhetünk nyugodtan úgy, ahogyan akarunk. Azonban arra nem gondolnak, hogy az Úr nekünk adott törvényeit ma is be kellene tartani.  Mert az valóban igaz, hogy az Úr Jézus mindenki bűneiért meghalt, de ezáltal a kegyelem csak azok számára lett nyilvánvaló, akik követik Őt, az Üdvösség csak nekik vált osztályrészükké. Így tehát azon keresztyének számára, akik követik Őt természetes, hogy a Mózesi törvényeket, jelen esetben a Tízparancsolatot betartsák és hallgatnak a próféták kijelentésére is. Ám sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb az olyan prófétai kijelentés, amelyek közvetlenül az Úr szolgáin keresztül hangoznak el, és itt nem a Bibliában leírt prófétai szóra gondolok.
Sajnálatos módon többször megesett már, hogy ha valakinek viszketett a füle az igazságtól, mert nem tetszett, amit hallott, könnyen megjegyezte: „Ez hamis prófécia” – és ezzel elvetette a kijelentést, sőt akár meg is szégyenítette a kijelentés tevőt. Éppen ezért, ezt elkerülve, esetenként, még akinek valóban Istentől van is a kijelentése, az sem meri megosztani, nehogy bántódása essék.
Jézus azt mondja a Máté 5: 17-ben, hogy „nem eltörölni jöttem a törvényeket, hanem hogy beteljesítsem.” ( a Károli Bibliában: „betöltsem”)
Nézzük meg a 2Mózes 20-ban olvasható Mózesi Törvényt, vagyis a Tízparancsolatot:
1. „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem” 2 Mózes 20:3
Isten elvárása itt hozzánk, hogy csak Őt imádjuk, és ne helyezzünk Őelébe mást. A különböző, más vallásokban, a követőknek különböző istenük/isteneik, prófétáik vannak, és azokat imádják. (Allah, Buddha stb.) De az idegen istenek nemcsak a vallási megközelítésű más istenek lehetnek, hanem ilyen istenek a pénz, a hatalom, vagy akár más fontosabb személyek.
2. „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz… Ne imádd és ne tiszteld azokat” 2 Mózes 20: 4-6
Ma ennek ellenére, a történelmi egyházak, és azon belül a gyülekezetek bevett hagyománya, szokása a szent képek és feszületek, szobrok imádása. Az ő magyarázatuk erre, hogy ők tulajdonképpen azt imádják, akit ábrázol a szobor vagy kép - azaz Jézus Krisztust, neki hódolnak. Vagyis vizuálissá teszik a hívők hitének tárgyát. Erre azonban semmi szükség, sőt Isten még el is ítéli ezt: - Ne imádd, és ne tiszteld azokat… , de ők mégis beviszik a lakásukba, vagy a templomukban letérdelnek előtte, és imádják azt. Tudatosan vagy tudatlanul, de vétkeznek Isten szavával szemben.
3. „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.” 2 Mózes 20: 7
Lehetséges, hogy nem is gondolunk rá, de talán éppen e parancsolat megszegésével követjük el a legtöbb bűnt.
Valójában, Istennek nevét, csak az Őt imádására szabadna felvenni a szánkra. Egyrészt azonban sokszor halljuk az emberektől, még a nem hívőktől is: Jaj, Istenem! Óh, Istenem! Istenem, ha…!”stb. Másrészt a másik leggyakoribb ezzel kapcsolatos bűn az Istenkáromlás (káromkodás). Harmadrészt, pedig amikor az emberek Isten Neve mögé bújva, Isten Nevében követnek el olyan dolgokat, amiket mi súlyos bűnöknek nevezünk. (Pld. amikor a természetgyógyász az isteni energiára hivatkozik, vagy a múltban a Keresztes lovagok hadjárata a Szent Földön.)  Ezek tulajdonképpen mind-mind a 3. parancsolat megszegését jelentik.
4. „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. „2 Mózes 20: 8-11.
A szombat napja (Sabbath) a nyugalom napja, amit mi a Gergely naptár szerint vasárnapnak nevezünk. A Biblia azt mondja: Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat. De a hetedik a te Istenednek szombatja, semmi dolgot se tégy azon…
A hívők jól tudják, hogy a vasárnap az Úr napja, és olyankor templomba, gyülekezetbe mennek, hogy ott imádják, dicsérjék az Istent. Azonban sajnos még ma is vannak olyan keresztyének, akik a vasárnapi ebédfőzés miatt nem tudják az Úrnak megadni ezt a tiszteletet, mert fontosabb nekik a vasárnapi családi ebéd. Megjegyzem, hogy a bölcs hívő ember ezt is meg tudja oldani, mert megfőz szombaton és ugyanúgy tud vasárnap az Istentisztelet után a családdal együtt ebédelni. Természetesen ma, amikor sok munkahelyen, a gyárakban a műszakbeosztás szerint sokszor még vasárnap is dolgozni kell ez nem mindig megvalósítható. Azonban itt Isten valójában ránk halandó emberekre gondolt, amikor azt mondja: hat napon át munkálkodjál… a hetedik napot pedig szenteld meg Istennek – vagyis Isten nagyon jól tudja, hiszen jól ismer bennünket, hogy egy nap pihenésre mindenkor szüksége van az embernek.
5. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked” 2Mózes 20: 12
Ez a parancsolat, függetlenül attól, hogy hívő vagy hit nélküli emberekről legyen is szó mindig a személytől függő. Egy hit nélküli ember is tisztelheti szüleit, míg egy keresztyén ember is viselkedhet tiszteletlenül a szüleivel. Persze itt is érvényesül majd a mondás: „Isten az igaz bíró.” A legjobb persze az lenne, ha ezt a parancsolatot az ember a szívéből tudná betartani. Ha ez egy természetes velejárója lenne az emberi létnek, hogy az ember, mint a következő nemzedék, tiszteli a szüleit, hiszen ők adtak neki életet, ők nevelték fel, ők indították el az élet ösvényén, és egy életen keresztül óvták, segítették, támogatták. Tehát nem lenne ez nagy elvárás, csak az ember túl önállóvá, akaratossá és önzővé vált, így Istennek kell emlékeztetnie őt erre.
6. „Ne ölj”  2 Mózes 20: 13
Ez a parancsolat egyértelmű mindenki előtt, hiszen ezt még a társadalmi törvények is
kimondják, azonban vannak esetek, amik tudatlanságból, vagy hirtelen felindulásból történnek meg, és ezért a bűn bekövetkezik.
Talán ilyen, az abortusz is. A hit nélküli ember alapjában véve nem tarja bűnnek a magzat elpusztítását, meggyilkolását, sőt a mai liberális felfogás szerint egyenesen támogatják és még törvénybe is akarják foglalni az abortusz elfogadottá tételét. Megdöbbentő ez, de ma kemény harcok folynak az erkölcsi, vallási és világi nézetek között, ez ügyben. Már vannak felvilágosító eszközök is, melyeken keresztül érthetővé válik, hogy az a pici gyermek is érző lény, egy személy, akinek meg kell születnie. A kereszténység világszemlélete teljes mértékben ellenzi az abortuszt és elitélendőnek, gyilkosságnak tartja.
7.”Ne paráználkodj” 2 Mózes 20:14
A paráználkodás alatt alapjelentésében a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot értjük két felnőtt ember között. Ez azonban nagyon leegyszerűsíti ezt a fogalmat.
Házasságon belül, pedig ha a házaspár egyik fele megcsalja a másikat házasságtörést követ el.  Ma a „modern” köztudatban és a mai fiatalok „modern” életfelfogásban sem az egyiket sem a másikat nem tekintik nagy bűnnek.
Isten azonban erről másképp gondolkodik. Ha nem csak a saját érdekeinket, elképzelésünket vesszük figyelembe, hanem hagyatkozunk az Úrra, akkor tudatosan nem követhetjük el a parancsolat elleni bűnt, hiszen harmóniában élünk a párunkkal. A Bibliában Máté 15:19 – ben ezt olvassuk: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok lopások hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” Vagyis ebből az is következik, hogy ezek a bűnök ugyanabból a közös talajból származnak, a tisztátalan szívből.
8. „Ne lopj!” 2 Mózes 20: 15
A lopást tiltó parancsolat szintén egy nagyon egyértelmű szabály, mivel a világi törvények is tiltják más személy saját dolgainak az eltulajdonítását. Itt a kérdés inkább az, hogy mi számít lopásnak?  Valaki számára egyértelmű, de valakinek ezzel gondjai vannak. Pedig pofon egyszerű, ami nem az enyém, az a más tulajdona, és ha nem vásároltam meg és nem is ajándékba kaptam, csak úgy elvettem, akkor az lopásnak minősül, ez pedig a bűn kategóriájába tartozik. Itt lehetne arról beszélni, hogy mekkora értéket képvisel az a dolog, de a lényeg nem ebben van, hanem a szándékban. A szándék pedig a szívből indul ki.
9. „Ne tégy a felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot”2 Mózes 20: 16
Nos, ezt a parancsolatot nagyon könnyen be lehetne tartani, ha valaki nem hazug, susárló, és pletykás. Ugyanis az ilyen ember felebarátjára hazug dolgokat talál ki, amivel lejáratja őt. A keresztyéneknek tartózkodniuk kell az ilyen magatartástól. A hazugság mértékét szokták még emlegetni, hogy „ugyan csak füllentés volt” vagy „csak félig volt igaz” stb. Viszont a füllentés éppen olyan hazugság mint a féligazság. Isten tehát leegyszerűsítve ezt mondja:  - Ne hazudj!
10. „Ne kívánd a te felebarátod házát. Ne kívánd a te felebarátod feleségét, se szolgáját……….”2 Mózes 20: 17 Ebben a Parancsolatban Isten még a bűn elkövetésének előzményétől is megóv bennünket. Vagyis ne kívánd a másét, mert az már bűnnek tekinthető, mivel a kívánságból születik meg a bűn. Az Újszövetségben Jakab apostol ezt írja levelében: „Azután a kívánság megfoganva, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva halált nemz. Jakab 1:15
Nos, ezek azok a Parancsolatok, amelyeket az Isten maga diktált le Mózesnek a Sínai hegyen. Nem olyan elvárások, amit egy keresztyén ember ne tudna betartani, sőt nagyon sok hitnélküli ember is tiszteletben tartja.
A Máté 5: 19. versben ezt olvassuk: „Valaki azért csak egyet is megront…….”
Nagyon komoly üzenete van ennek az Igének, hiszen ha valaki, csak egyet is áthág a Tízparancsolatból, az tulajdonképpen nem mondhatja el magáról, hogy betartja a Tízparancsolatot.
Nem nagy dolgokat kér Isten, hiszen az ókori Izrael népe számára is világos volt, hogy ez Isten akarata feléjük. Isten azt mondta nekik: Ha megtartjátok eme parancsolatokat, én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Ezt ők megértették, és igyekeztek a törvénynek megfelelően élni, Istennek tetsző módon, több - kevesebb sikerrel. Nem lehetetlen ez a mai ember számára sem. Ha igazán szeretjük Istent, akkor talán képesek vagyunk a legalapvetőbb szabályokat betartani, hiszen annyi jót kapunk az Úrtól.
Arra is figyelmeztet bennünket a fenti Ige, hogy aki nem veszi komolyan a parancsolatokat és úgy tanítja az embereket az a legkisebb lesz a Mennyek országában. Ez mindannyiunk felelőssége.
A mi feladatunk testvérek, hogy időnként újra tanulmányozzuk a régi idők Tízparancsolatát, amely Jézus beszéde által ma is érvényben van. Isten ezt mondja ma nekünk is:
Ha megtartjátok eme parancsolatokat, én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Ha komolyan vesszük és életfelfogásunk és gondolkozásunk részévé lesz, akkor meglehet, hogy a Mennyek országában nagyok lehetünk.
Időnként vegyük elő a Mózesi törvényeket, és időzzünk el mellette. Magunkra vetítve nézzük meg, hogy melyik törvény az, amelyik betartása nagy gondot okoz, és imádkozzunk érte, hogy az Úr erősítsen meg annak megtartásában. Ne az motiváljon, hogy a mennyben kicsi vagy nagy akarunk lenni, hanem az, hogy ha szeretjük az Urat, hűséggel kövessük Őt, és igyekezzünk mindenben kedvében járni. Ámen!

Dózsa Lajosné