Felelőtlen kijelentés: "Nem ér el minket és nem jön ránk veszedelem."

A fenti Igében azt olvassuk, hogy Isten kiönti haragját Izráelre, vagyis rettentő büntetés vár a népére. Bár mégsem pusztít el minden embert, mert Jákob házának részben megkegyelmez. Hatalmas erejével megrostálja és elpusztítja mindazokat, akik bűnben élnek és azt gondolják, hogy a veszedelem nem jön el rájuk.

Isten haragja, miért nem vonatkozhatna a ma emberére is, akik a bűn tengerében fetrengenek, és nem félnek Isten büntetésétől. Nincs Istenfélelmük.

A napokban ez a fenti Ige jutott eszembe, amikor az egyik keresztyén testvérnővel beszélgettem, aki az Isten útjáról lesodródva él. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy élethelyzetén változtatnia kellene, de a győzködésem nem járt sikerrel. Ő több oldalról is alátámasztotta, hogy messze van még az Úr visszajövetele, addig még van ideje helyre állítani az életét. Ő úgy gondolja, hogy van még idő megváltoznia, mert az idők jelei nem azt mutatják, hogy a közeljövőben eljönne az Úr Jézus.

Ekkor a szívemben a következő Igét hallottam: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az Atyám egyedül.” Máté 24:36

Tehát, azt senki nem tudja, hogy mikor történik meg az Úr visszajövetele.   Habár nem szóltam semmit, de nagyon megszomorodtam, hogy némely ember még Istent is ki akarja játszani.

Ő képes volt a Bibliából kikeresgetni az egymást követő jeleket, mint valami útmutatót, hogy mi az, ami már megtörtént, és mi az, ami még várat magára.

Sajnos vannak keresztények, akik hasonlóképpen gondolkodnak, pedig az Igében azt olvassuk, hogy „Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, akik azt mondják, nem ér el minket, nem jön reánk a veszedelem.”

Igaz, hogy sokan megtértek már és hisznek Istenben, de mégsem követik Őt igazán. Jézus ezt mondta: „ Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok! ” János 14:16

Természetesen léteznek az életünkben olyan akadályok is, melyek egy időre távol tarthatnak bennünket a gyülekezettől, betegség és más egyéb körülmények, de ilyenkor mégis hiányzik a közösség és nagyon vágyunk vissza ahhoz a kútfőhöz, melyből a Élet vize buzog. Ráadásul nagyon fájdalmas is, amikor távol kerülünk Isten népétől bármilyen helyzet miatt.

Azonban létezik más indok is, amikor véletlenül elkóborol egy bárány a többi közül, vagyis elmarad a gyülekezeti környezetből és így kiszolgáltatja magát annak, hogy a farkas rátalál és széttépi. Ahogy szoktuk mondani nincs védelem alatt!

Biztosan ismerős mindenki számára a Pató Pál úr mondása: „Ej, ráérünk arra még!”

Sajnos hasonlóan gondolkodnak azok az emberek is, akik tulajdonképpen mindent meg akarnak adni a gyermeküknek, amit csak kíván, csak egyedül azt nem adják meg neki, ami a legfontosabb lenne a számára! A hit! Egy szülő nem adhat többet és fontosabbat a gyermekének, minthogy megmutatja neki a hit útját, azaz a keskeny útra vezeti. Arra az útra, ahol Isten szemei vigyáznak rá, és még ha próbatételbe fut is az élete, nem bukik el.

Egy keresztyén testvérnek tettem szóvá nemrégiben, hogy gyermeke már elég idős ahhoz, hogy megmutassa neki Isten útját, vagyis arrafelé terelgesse őt. A válaszából azonban az derült ki, hogy ő inkább sértésnek vette ezt tőlem és röviden azt válaszolta: - „Majd ezután”.

Ezzel csak az a probléma, hogy ha mindig csak a jövő időre tekintünk, akkor a jelenben sosem látjuk meg a lehetőséget.

Talán, úgy érezhetjük, hogy van még időnk, ha sorba szedjük a világos jeleket és matematikailag kiszámolgatjuk, hogy pontosan mikor kellene visszajönnie az Úr Jézusnak – bár igazából az senki sem tudhatja csak az Atya „ Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem….” Máté 24: 36

De ennek ellenére talán mégis igyekszünk így nyugtatgatni magunkat, azonban mi történik akkor, ha mégsem jól számoltunk és elfogyott az időnk és a lehetőségünk? Mi van akkor, ha mégsem válik be ez a módszer és hamarabb visszajön az Úr? Vagy történhet ennél rosszabb is. Mi történik akkor, ha éppen egy autóbaleset áldozatává leszünk, és nem tudnak rajtunk segíteni! Vagy, ha autóba sem ülünk, és egy felelőtlen vezető elgázol bennünket. Így még csak nem is Jézus váratlan visszajövetele miatt maradunk ki a kegyelemből, hanem a hitetlen magatartásunk és a halasztgatásunk miatt kerülhetünk a gyehennára.

Éppen ezért kedves Testvérem, - aki talán most éppen a széles úton jársz együtt azokkal, akik nem Istent választották, vagy te kedves szülő testvérem, aki talán nem veszed komolyan mindezt, hogy egy pillanat alatt visszajöhet az Úr, és egyetlen pillanat alatt elveszítheted az életedet - gondolkodj el a fentieken!

Az életedet, amihez ragaszkodsz, mert azt Istentől kaptad, ami valójában csak egy ajándék a számodra és akkor veszi vissza tőled az Úr, amikor Ő úgy akarja.

Ha a gyermekedet nem igyekszel a helyes útra vezetni, ő pedig a világ dolgait és a pillanatnyi örömeit választja hit keskeny útja helyett, vajon megnyugszol? Talán visszafordítható lehet ez még, vajon van – e még elegendő időd?

Nem érdemes számolgatni az időt, nem lehet már tervezgetni sem, hiszen nem tudjuk, mennyi van még belőle.  Butaság és felelőtlenség azt mondani ma: hogy majd holnaptól helyre állítom az életemet. De vajon lesz -e még erre időd? Lesz még holnapod?

Jó kérdés, hogy Isten ad -e neked még időt arra, hogy bár hívőként most messze kerültél az Úrtól, és mint egy tékozló fiú majd újra visszatérj Őhozzá.

Éppen ezért vedd komolyan, mert a fenti Ige nem csak az Izráelnek, Isten népének szól, hanem ma neked és nekem is!