„ Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.”

I Mózes 4:7

          Bizonyára ismeretes előttetek a fenti történet, ami Ábelről és Káinról szól. Azért röviden mégis egy picit tekintsünk bele: Ők testvérek voltak, Ábel állatokkal, Káin pedig földműveléssel foglalkozott. Egy idő után, Káin ajándékot vitt Istennek a föld gyümölcséből, majd Ábel is vitt az állatok első fajzásából, azok kövérségéből.
Isten Ábel ajándékára tekintett inkább, mivel ő az állataiból az elsőt, és legszebbet ajándékozta az Úrnak.
Káin viszont észrevette, hogy Ábel kedvesebb az Úr szemi előtt, e miatt búsulni kezdett, és haragra gerjedt a testvérére. Ekkor szólt Isten hozzá a fenti Ige által. Isten szerette volna meggyőzni, kivezetni a rossz irányból, és figyelmeztetni a bűnbeesésre.
Hiszen, ha nem engedi el a haragvást, a bűn rossz gondolatokat sző benne, és hatalma alá veszi. Szinte tanácsként szól: de te uralkodjál rajta!
 
         És most, ha magunkra vonatkoztatjuk a fenti Igét: Bizony, számtalanszor vagyunk mi is embertársainkkal irigyek, gyűlölködők, de az isteni figyelmeztetést elfogadva, el tudjuk kerülni a bűnbeesést.
Mint ahogy az Igében olvassuk, a bűnnek ránk van vágyódása, és bizony, ha kinyitjuk a bűn előtt az ajtót, akkor az örömmel bejön, és a legnagyobb bajt is okozhatja nekünk.
Ugyanis, a bűn nem fog ránk törni, hanem mi magunk nyitjuk ki előtte az ajtót! 
Szándékosan, vagy hirtelen döntés alapján, mindegy, de amikor ki van előtte az ajtó tárva, akkor elmegy a végsőkig, mert a sátán szereti megszégyeníteni, bajba hozni a hívőket.
          Amint olvassuk az Igében: „A bűn az ajtó előtt leselkedik” Tehát a bűn az ajtó előtt van mindaddig, amíg mi be nem engedjük őt. Leselkedik, várja a pillanatot, mikor tud lecsapni ránk.
És rád van vágyódása. Tehát eltervezi, hogy megszégyenit, nagy bajt hoz a fejünkre, stb. de nem magától, hanem a mi közreműködésünkkel.
De te uralkodjál rajta! Hogyan? De nekünk van jogunk hozzá őt elparancsolni? -kérdezheti bárki. Igen van jogunk, és hatalmunk Jézus nevében. Mert Jézus nevében erő, hatalom van, erre a névre el kell futni az ördögnek.
 
           Isten szeret bennünket, és megad minden fellelhető eszközt arra, hogy a bűntől távol tartson bennünket. Vajon mik ezek az eszközök, amik mint valami útjelző táblák figyelmeztetnek a veszélyre? De csak akkor, ha ezt mi is akarjuk! Mik tehát ezek az eszközök? Ilyen a Biblia, amit naponta olvasunk, és megtalálunk benne mindent, amire nekünk a hívő életünkhez szükség van.
Isten szabad akaratot adott nekünk. Néha szeretjük hangoztatni: „Mindent szabad nékem” – de az Igevers másik fele mégis fontosabb: - de nem minden vállik a hasznomra”
Ilyen hatalmas eszközök a gyülekezetben kapott tanítások, Igehirdetések, ima órákon kapott feltöltődések, böjtök, és sorolhatnám mind azokat, amik által erősödhetünk, elvehetjük az Isten üzenetét, közbenjárhatunk másokért, ami szintén bennünket is erősít. Az Úrvacsora által megtisztulhatunk Jézus vére és Teste által.
A bűntől tehát távol tudja az ember tartani magát, ha akarja! És végezetül tegye fel magának mindenki a kérdést, hogy megéri -e az örök életet veszélyeztetni, a pillanatnyi, gondolni vélt jóért, belesodródni egyenesen a sátán karjaiba! Inkább maradjon meg bennünk az Ige által ez a felszólítás: „A BŰN AZ AJTÓ ELŐTT LESELKEDIK, RÁD VAN VÁGYÓDÁSA, DE TE URALKODJÁL RAJTA!”
 
           És ezzel kívánom befejezni gondolataimat, hogy az ajtó előtt leselkedő bűnnek ne nyissuk meg az ajtót, mert nem éri meg az örök életünket veszélyeztetni!
Ámen!