Régóta van egy megállapításom, ami valószínű egyedi, de én maradok e mellett. „ Ha az én gyerekem rossz, azt be kell látnom, ha egy más gyerek jó, azt pedig el kell ismernem.”- mondtam mindig.
Az Anyák napján, megpróbálnak a gyermekek minden szépet és jót megadni édesanyjuknak, hogy örömet szerezzenek. Édesanyjuk nagy örömmel fogadja el tőlük, a szívet melengető szerető szavakat és meglepetéseket.
Ezen a napon én is részese voltam ennek a meglepetésnek.
Amint beléptem a gyülekezeti ajtón, elébem szaladt egy kislány, átölelt és könnyes szemekkel átnyújtott egy nagy tábla csokit. Először meglepődtem, de rögtön átfutott az agyamon, hogy nem jött el az édesanyja az ünnepi alkalomra. A kislány könnyes szemekkel nézett rám, ami elmondta nekem, hogy szeret engem, és ha nem is vagyok az édesanyja, de a szeretet kötődése miatt felköszönt. Megsimogattam, tudtam, hogy neki ez sokat jelent, hisz az édesanyja nem fogadta el a meghívást. Mivel szülei nem tértek meg, inkább hozzám tartozik Krisztus testén belül, hisz egy bennünk a Szent Szellem.
Délután a missziós gyülekezetbe mentünk, és míg elkezdődött az alkalom, kint az udvaron megálltam beszélgetni a testvérekkel. Ekkor odalépett hozzám egy 16 év körüli fiú, és átnyújtott egy sárga liliomot, és  azt mondta: „Boldog Anyák napját”- meglepődtem, mert nem is a gyermekem, csak éppen a szívében szeret. Nem sok idő volt ezen gondolkodni, mikor jött egy másik kicsi fiú, és az is felköszöntött. Nagyon boldog voltam, mert éreztem a szeretetet belőlük.
Nekem is vannak gyermekeim, és „elég jó arányban” fel is köszöntöttek, ki közelről, ki távolról.  Most azok a gyermekek, akiket nem én szültem, szeretet jeléül átnyújtottak egy-egy szál virágot.
„Köszönöm, hogy felneveltél”- Gondoltam mindig ezt a mondatot, mikor a gyermekeim néhány szóval átnyújtották a virágot. De most mást mondott ez a virág. Azt, hogy szeretlek! És ez a szeretet minden kincsnél többet ér! Mikor szeretetből, egy nem saját gyermeked felköszönt, csak azért, mert az Anyák napja napja van, ez nagy örömet jelent nekem.
És ilyenkor eszembe jut a szlogenem: „Ha az én gyerekem rossz, azt is be kell látni, ha a más gyereke jó, azt is el kell ismerni!”
Isten szeretetre buzdítja a gyermekeket szülei iránt, sőt nem csak buzdítja, hanem a Mózesi törvénybe foglalja.
Ma ebben az elvadult világban „a szeretet úgy kell, mint egy falat kenyér”- énekli Pintér Béla.
És ma átélhetjük, hogy idegen gyerekek köszöntik fel az anyákat ezen a napon az otthonaikban, vagy idős otthonokban, mert több szeretet van a máséban mint a sajátjában. A szeretet nélküli emberre pedig azt mondja az Ige: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, ha szeretet nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom”
Gondoljuk át, hogy milyen vesztes az, akiben nincs szeretet! A Szentlélek gyümölcse ez, és azt mondja az Ige: Kérjetek, és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik..”