Milyen megnyugtató ez a tudat, hogy Isten a szívünket vizsgálja, és nem a beszédünk alapján ítél meg bennünket. A szívünk tisztasága nála mindig a meghatározó. És ez nagyon is bölcs és fontos dolog!
Hányszor és hányszor teszünk felelőtlen kijelentéseket, amiket nem veszünk komolyan, hisz valójában nem úgy gondoljuk, amit talán mégis kimondtunk. Szívünkben rögtön kapjuk rá a jelzést, és letisztulva, azt a valóságot, amire mi képesek vagyunk, még annak ellenére is, hogy szájjal mást mondtunk. Szinte, mint egy megbánásra figyelmeztet a Szent Szellem bennünket. Ezért jó, hogy az Úr azt vizsgálja, ami a szívünkben van, mert emberi természetünk mivoltából hajlamosak vagyunk ilyen dolgokra is. Nagyon sok keresztyén embert a világ nem tart jónak, mert nem nyájas, nem alakul, mint a kaméleon a környezetéhez, hanem megmarad az igazságban. Ezek az emberek a világ szemében nem jó emberek, a fontos azonban az, hogy Isten a szívek mélyére lát, és akképpen ítél.
Az előbb említett típus ellentettje, mikor nyájasan, farizeus módjára viselkedik az ember, de mikor Isten megvizsgálja a szívét, tele van mindenféle rossz indulatokkal. Ezeknél az embereknél, sokkal nagyobb a baj, mint amit ők magukról gondolnak. Félrevezetik, becsapják az embertársaikat, szemükben teszik a szépet, hátuk mögött pedig bántják, pletykálnak utánuk. Ezek az emberek tetszenek a világnak, pedig szembetűnően megtévesztik az embertársaikat. Sajnos e típusból előfordul a keresztyének között is.
Szokás mondani, hogy a „szív teljességéből szól a száj”. Láthattuk, hogy míg az első példánál tiszta szívű ember mondott olyat, amit megbánt, figyelmeztetést kapott, amin elgondolkodott, addig a másik példánál nem kap figyelmeztetést a szív által, mert ott gonosz dolgok vannak elraktározva. Szépeket mondani olyan, mint a „magas sarkú cipő”- szoktam mondani. Előbb utóbb lerúgjuk a lábunkról. A nyájas emberek is, elfáradnak a képmutatásba, de a szívükből nem kapnak jó irányú figyelmeztetést. A legtöbb baj akkor van, mikor Isten vizsgálja meg a szívét, és azt látja, hogy hasznavehetetlen.
„Egy kútfőből édes és keserű víz nem jön”- olvashatjuk az Igéből. Az Újjászületett ember is elesik, de feláll, mert van benne alázat, belátja a hibáját, de aki a másikat okolja mindenért, maga pedig az álló vízben áll évek óta, ám a büszkesége nem engedi, hogy önmagát felülvizsgálja, az valóban hasznavehetetlen az Úr kezében. Lehet, hogy beszél, de csak az emberi mivoltával dicsekszik, a Szent Szellem nem működik benne!
Törekedjünk tehát a szívünk tisztaságára, mert az ott lakó Szent Szellem tud csak bennünket visszavezetni a helyes útra, hogy hasznos edények legyünk az Úr kezében!