A világon nagyon sok magát keresztyénnek valló ember van, de vajon mennyi közülük az ál és mennyi a valódi keresztyén? Mivel nincs senkin kijelző, így valakinek csak az életviteléből lehet eldönteni, hova tartozik. Én úgy gondolom, hogy mindig egyformán kell beszélni és viselkedni mindenkivel, mert ahogy mondani szokás: „a magas sarkú cipőt előbb utóbb lerúgja az ember”. Vagyis az alkalom szerinti nyájasság előbb utóbb lelepleződik és lehet éppen rossz időben.

Én most szeretnék megosztani veletek néhány olyan esetet, ami nem kerülhette el a figyelmemet:

- Nemrégen ezt mondta valaki: „Én nem akarok álkeresztyén lenni, inkább nem leszek semmilyen!”- elgondolkoztatott engem ez a kijelentés. Valóban ez a véleménye a hitetleneknek a vasárnap templomba járó keresztyénekről? Ez sérti azokat a testvéreket, akik a hétköznapokban is megtartják a hívői mivoltukat. Talán ezt jelenti a felhígult keresztyénség?

- A napokban egy keresztyén ismerősömet láttam fent a közösségi oldalon, egy számomra meglepő szituációban. A családi összejövetelen kezében pálinkás pohárral mosolygott a kedves testvérem. Hogy miért számomra megdöbbentő? Mert a hívő ember az Úrvacsorai boron kívül nem szokott italt fogyasztani. Nem illik! Igaz nem tiltja az Ige, de nekünk az Úron kívül nem kell semmilyen pótszerhez nyúlni, azért hogy jól érezzük magunkat.

- A gyülekezetünkben egymás között beszélgetett két ember. „Én is be akarok merítkezni, csak még nem sikerült leszokni a cigarettáról. Bár már egyre kevesebbet gyújtok rá…”-mondta a vágyakozó. A bemerítkezett Hit gyülekezeti testvér, aki csak vendégként volt az alakalmon, azt felelte rá: „ Eredj már! Ugyanúgy élsz utána is, mint addig. Annyi az egész, hogy bemerítkezel”. Természetesen a befejezett mondat után rögtön átvettem a szót, még mielőtt valaki elkezdi helyeselni. Megpróbáltam a Hit-es testvéremnek elmagyarázni, hogy ez nem így van. Számtalan Ige utal az életünk megváltoztatására: „ Aki az eke szarvára teszi a kezét és visszatekint, nem méltó az az én országomra..”, „Aki én utánam akar jönni, vegye fel az ő keresztjét…..” „a Hegyi beszéd”is utal az életünk megváltoztatására.

Testvérem csendben hallgatott, és úgy láttam nagyon idegen volt ez az ő számára. Majd az úton hazafelé a kocsiban, elgondolkodtam rajta: Valóban vannak gyülekezetek, akik nem készítik fel a bemerítkezésre váró testvéreket az alapvető tudnivalókra? Vagy az értelmi szintjük nem engedi, hogy megértsenek bármit is? Bár lehet, hogy a bűnök miatt nem tud a Szent Szellem bennük működni?

De hogyan tud élő kapcsolatban lenni Istennel egy ilyen ember? Pedig anélkül sivár a keresztyén élet!

- Beszélgettem egy ismerős testvéremmel, aki túl jókedvűnek mutatkozott, és arra gondoltam, hogy szeszt fogyasztott. Mikor szeretettel érintettem ezt a témát elutasított ezzel a szavakkal: „Mert te mindig azt keresed, hogy mi nem fér bele a keresztyén életbe…..”. Majd nem sokkal később megint észrevettem rajta, hogy a környezete hatására belekóstolt a szívet vidámító, az agyat romboló póteszközbe.

Igen, én valóban magammal szemben is kritikus vagyok, mert nem szeretném magamat becsapni. Az út, amin haladnunk kell, keskeny! Csomagjainkat le kell tenni! A keskeny úton nem sokan járnak, de annak a végén az Úr várja az övéit! A kapu alacsony, és csak alázatos ember tud átlépni rajta.

Sokan nem hiszik, hogy nem elég hinni, de Isten útján végig is kell tudni menni! Istenben hinni lehet, sőt az ördög is hiszi, hogy van Isten, de Őt követni, az Ő hangját meghallani, az Ő utasításait végre hajtani, ez az igazi kihívás!

Testvérek törekedjünk az Úrtól nem elmaradni, sem előre menni, hanem mögötte közvetlen kövessük Őt!!!!!