Mert ezt szokás mondani: „Két pont között a legrövidebb út az egyenes” Vannak emberek, akik elgondolkoznak rajta, hogy ez a megállapítás igaz -e? Sőt vannak, akik kételkednek benne, de jobb megállapításra nem jutnak. Ha egy dombtetőn kitűzött zászlóhoz akarunk eljutni, akkor megpróbálunk a vele szemben lévő úton elindulni, mert ha oldalról közelítjük meg, az jóval hosszabb lesz. (Egy háromszög ezt jól ábrázolja.)

Ha életünket jó pályára akarjuk állítani, akkor már gyermekkorunkban a jó nevelés mellett, meg kell ismernünk Őt, Aki megteremtett bennünket. Isten, aki mindenkiről tud mindent, tudja a gondunkat, bajunkat, hogyne tudna orvosolni, ha szükség van rá?  Mint egy márkaszervizben, ahová beviszed az elromlott kocsidat, rögtön felismerik a hiba jelenségről a baját. Isten is felismeri bennünk a bajt, mikor Hozzá megyünk elcsigázva, kisírt szemmel. Legtöbbször mi is tudjuk, hogy az Atyai háztól eltávolodtunk és már ahova kerültünk ott nem volt védelem a számunkra. A fontos azonban az, hogy mindig tudjuk, hogy kihez kell visszamenni, és várjuk tőle a segítséget. Testünk-lelkünk megfáradt és jólesik egy biztonságos hely, ahol megerősödhetünk újra. De minek is kellett azt a varga –betűt leírni, minek is kellett a szívünket megsebezni, ha tudjuk, hogy az Atyához vezető út a legrövidebb? Miért nem azon megyünk, és miért csinálunk kitérőket, amikor jól tudjuk, hogy csakis az egyenes úton kell haladnunk?

Volt egy keresztyén fiatalember, aki mindenáron meg akart házasodni. Arra hivatkozott, hogy elszállt az tőle az idő és családot szeretne, ezért mindent megragadott, hogy társa után nézzen. Ismerősei próbálták jó belátásra bírni, de hasztalan. Aztán Isten megengedte, hogy saját maga válasszon magának társat. Boldog volt a fiatalember a nagy szabadságban, mert most nem kellett Istent megkérdezni.  Szerette az általa kiválasztott párját, de viszonzást nem kapott tőle. Végtelen türelemmel vette ezt az állapotot, és abban bízott, hogy majd változni fog a helyzet, de sajnos nem így történt. Istenhez való ragaszkodását nem adta fel, sokat imádkozott érte, de a két különböző szellemiség nem tudott közös úton járni. A fiatalember erőlködése kudarcba fulladt, végül ő is belátta, hogy messze eltért az egyenestől. Különböző kitérőkkel hátráltatta Isten tervét, ami még távolabb vitte attól a ponttól, amire ő vágyott,  „a boldog családra„.

„Két pont között a legrövidebb út az egyenes”Isten és én közöttem.  Az Úr terve alapján kell, hogy haladjunk, mert akkor minden elérhető lesz számunkra, amire szükségünk van. Ne tegyünk kitérőket az életünkben, ne próbálgassunk emberileg semmit! A kitérők, a varga-betűk csak az időnket rabolják, és távolabb visznek attól, mint amit mi szeretnénk. Bízzuk arra az életünk minden pillanatát, Aki féltő és szerető karjaiban hordoz, mikor arra szükséged van. Hidd el „két pont között a legrövidebb út az egyenes” Isten és közötted csak a keskeny út van, amin járnod kell!!!