A Bibliából a Magvető példázata került a szemem elé, és miután elolvastam a mindenki által jól ismert történetet, azon töprengtem, hogy manapság mi esik, és egyáltalán esik -e mag az útra, köves helyre, vagy a tövisek közé?
Rögtön kapcsolódott a gondolataimhoz a keresztség parancsa, amely így hangzik: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” Márk16:15
Vagy a : „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak, és a Szent Léleknek nevében.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”Máté 28:19-20

Gondolataim kicsit elszomorítottak, mert ebben a világban még a keresztyének sem azt teszik, amit kellene. Koránt sem felelnek meg a Krisztusi parancsnak, mert elkényelmesedtek mai a gyülekezetek is.
Rendszeresen alkalmakat tartanak, sőt azon túl is, de szinte csak keresztyének számára vannak a különböző programok.
Lehet, hogy ezzel a kijelentéssel megbántok másokat, de talán az a fontos üzenet, nem csak a Bibliában lesz olvasható, hanem ezen a honlapon is, egy egyszerű keresztyén ember által.

Mikor Jónásnak azt mondta az Úr, hogy menjen Ninivébe, és mondja meg a népnek, hogy elpusztítja őket, ha nem változnak meg! Jónás engedetlen volt, és Ninive helyett Társisba utazott. Majd az Isten olyan helyzetbe engedte bele, amely által engedett szavának és nagy dérrel –dúrral elment Ninivébe. Ott szinte egy mondatban elmondta Isten üzenetét, de bárhogyis nem telt kedvére, de megtette, és a nép megváltozott, és nem pusztította el az Úr őket.
Nos, ha Isten üzenni akar valamit az embereknek, akkor mindegy kivel, milyen körülmények között is, de meg fogja tenni.
Mikor Jézus bevonul Jeruzsálembe és körülötte lévő emberek pálmaágakat lengettek, ruhájukat terítették le a lába elé, és Hozsánnát kiáltoztak, ekkor az írástudók csendesíteni akarták őket. Jézus pedig azt mondta: „…hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”Lk19:40
Nos, kissé elkanyarodtam az igazi üzenettől, de nem olyan messzire, hogy vissza ne tudjak fordulni, csupán én is szeretném feleleveníteni bennünk Jézus örökké aktuális üzenetét, ami egyben keresztyén parancs is!
Nekünk, keresztyéneknek nem megnyugodva kell eljárni hetente a gyülekezetbe és ott egymás között jól érezni magunkat, hanem odafordulni a kinti szolgálthoz! Tudom, nem kellemes a vasárnap ebéd utáni pihenés helyett a hőségben, a 35-40 fokos melegben, vagy télen a hóban, hidegben menni és vinni az evangéliumot.
Tudom sokszor fárasztó ez mindenki számára, de Istentől kapjuk hozzá az erőt, időt, és egyáltalán az elhívást. Mint mondani szoktam: Istennek szolgálunk, az emberek felé.
Még a régi öreg keresztyén testvérek tudják, mi az elhívás, amikor a családdal vitába szállnak a szolgálat miatt, mert még a szívükben benne van a vágy, hogy tegyék, amit az Úr elvár tőlünk.
Vannak még öreg szolgáló testvérek, akik még most is szívből végzik Isten rájuk bízott munkáját, akiknek sír a lelke, ha arra gondolnak, hogy egyszer már talán csak üldögélni kell a gyülekezetben, és már nem tudnak menni 100 km-re a misszióba szolgálni.
Kedves Testvéreim!!! Nézzetek mélyen magatokba, milyen tálentumot kaptatok az Úrtól? Mi van a zsebetekben, amivel küld benneteket az Úr Ninivébe?
Ki lesz a hibás, ha valaki nem enged el, nem küld el, vagy te nem mész el? Akkor majd hány és hány Ninive pusztul el miatta, mert nem figyelmeztette őket senki!
Az Úr nem azért adja a tálentumot, hogy a zsebedbe tartsad, vagy magad szórakozz vele, hanem, hogy szolgálj vele!
Egyelőre nem a köveknek kell kiáltani, hanem nekünk Testvérek! Nem fáj a szíved, ha arra gondolsz, hogy míg te vasárnaponként bent ülsz a gyülekezetbe, a környezetedben, ismerőseid között megbetegednek, és hirtelen meghalnak az emberek? Olyan emberek talán, akik megmenthetők lettek volna, de te nem szóltál, mert arra gondoltál, hogy még van idő! Ezek az emberek, lehet megmenthetők lettek volna, ha te evangelizálsz nekik, ha elhívod magaddal a gyülekezetbe.
Gyakran gondolok arra, hogy azok az emberek, akik csak magukra gondolnak olyanok, mint a háború alatt, akik lemennek az óvóhelyre, mert ott magukat biztonságban érzik, és nem törődnek a mások életével!

Kedves Testvéreim! Nem a tengeren túlra kell nekünk elmenni Jézus parancsát végezni, hanem a családunkban, a szomszédban, környezetünkben, az országunkban, mindenhol, ahol fogadnak bennünket!

Amikor leginkább jól érzed magad a testvéreid között, akkor gondolj arra, hogy mennyi ember él hit nélkül csak ebben az országban!
Nézz mélyen a szívedbe, és értsd meg, hogy feladatot bízott rád az Úr, mert ha te is Ninive helyett Társisba utazol, egyszer Isten számon kéri az ő életüket rajtad!
Légy engedelmes, és teljesítsd a Keresztyén Parancsot!