Ismerős ugye a Jónás története, akihez mi oly sokszor hasonlítunk.
Hányszor vesszük észre magunkon, hogy egész mást teszünk, mint amit Isten elvár tőlünk. Isten elküld az egyik, mi megyünk a másik irányba. Ha bajba kerülünk, akkor hirtelen meg tanulunk imádkozni, könyörögni, fogadkozni az Úrnak. És mivel Isten „JÓ Isten”, mindig megadja a bajból a kimenekvést is, kegyelemből. Mert annyira szereti az embert.
Aztán mikor, Jónás újra kivettetett a partra, elment a Ninivebeliekhez, és röviden közölte Isten Üzenetét, hogy térjenek meg a bűneikből.
Hányszor vagyunk úgy, hogy szolgálunk az emberek felé, de nem szívből! Csak elmondjuk, amit Isten a szívünkre helyezett, ahogy mondani szokás: Ímmel-ámmal! És nem törődve azzal, hogy lesznek -e halló fülek? Hogy egyáltalán át tudjuk -e adni, amit Isten üzenni akar általunk.
Mikor a Ninivebeliek, megtértek Isten üzenetét hallva, Jónás fel volt háborodva, hogy ha úgysem pusztította őket el az Isten, akkor neki miért kellett odamenni? Hányszor vagyunk úgy, hogy bosszankodunk a mások sikerei miatt. Hasonlítgatjuk magunkat a másikhoz, hogy mennyit dolgozunk, és a másik jóval kevesebbet, mégis megél, vagy netalán még jobb is a sorsa.
Lázadozunk, mint Jónás. Elfogadjuk a szabadulást a töklevél hűsítő árnyát, de már ha nem úgy jön valami össze, ami nekünk tetszene, akkor lázadunk.
És talán a katarzis Isten utolsó mondataiban van: „Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál, és melyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt, és más éjjel elveszett:
Én pedig ne szánjam Ninivét a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik  nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között, és barom is sok van.”
Ugye, hogy a nagy igazság mellbe vág mindenkit? Mi mindenhez jogot akarunk formálni, bosszankodunk, ha a mi kívánságaink nem teljesülnek, de az, hogy mit kér az Úr tőlünk, azt elengedjük a fülünk mellett. A világ Teremtője az egyetlen, akinek lesni kellene minden kérését, dicsérni, és magasztalni Őt, hisz neki köszönhetjük az életünket, a körülöttünk lévő világot.
Isten ezzel a néhány Igesorral rámutat: Az ember lázad, és engedetlen! Gondoljátok át -e két szó jelentését az életetekre vonatkozóan, és ne hagyjatok másokat sem elveszni!