A napokban vásárolni indultam a boltba, miközben feltűnt, hogy az emberek sokkal szomorúbbak az eddiginél is. Nem beszélgetnek egymással, fagyos tekintettel néznek maguk elé. Az eddigi köszönések is, csak imitt-amott fordulnak elő. Lehetséges, hogy most pont azok az emberek jöttek ki az utcára, akiknek valami nagy problémájuk van? Vagy mi az, ami ennyire szomorúvá teszi őket?
A boltba beérve megkérdeztem az elárusítót, hogy mit gondol, miért van ez a nagy gyászos hangulat az embereken? Ő azt válaszolta, hogy újra áremelés van, és nagyon sok embernek ki van kötve a gáz, mert nem tudta befizetni a számlákat. Aztán itt van az ősz, újra jön a tél, fára sincs pénzük. Mi lesz velük a télen? Jön az iskolakezdet, miből veszik meg gyereknek a felszerelést, miből fizetik a rezsit, és miből esznek?
A sok „miből,” gyors választ adott számomra, de rögtön ott volt bennem még egy kérdés. Az emberek, miért nem jönnek az Istenhez? Miért nem keresik Őt? Hisz az egyik ének azt mondja: „Isten kegyelme, nem enged le olyan mélyre, ahol az Ő keze már meg ne tudna tartani.”
A Zsolt. 50: 15 pedig azt: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megsegítelek, és te dicsőítesz engem”
És most ismét megkérdezem, hogy az Isten nélküliek, miért nem keresik Istent? Miért nem fogadják el a segítő kezet?
Miért hódolnak be az ördögnek, aki belevitte őket a nyomorba?
Kell, hogy a bizalom és a hit, elültetődjön az emberek szívében, és ehhez az ültetéshez ránk, a hívőkre van szükség! Menjünk és bizonyságainkkal vessük a magot, ami erős bizalommá és hitté növekszik! Hadd hívják a Mennyei telefonszámot azok is, akik még sohasem ismerték ezt a számot.
Testvéreim, tegyük, ami a feladatunk, hogy mikor az Úr visszajön, munkában találjon. Tegyünk tanítványokká minden népeket!