Egy Észak Amerikai Államok egyikében egy házaspár élt, kiknek igen jámbor és kedves leánykájuk volt. A vasárnapi iskolát látogatta, és keresztyén gyülekezetekben igen szépen szavalt, pedig még csak 6 éves volt.
Egy azon városban élő gazdag ember hallotta a leány szavalatát és igen megkedvelte őt. Az illető hitetlen ember volt, és nem járt gyülekezetbe, de ha megtudta, hogy a kislány szavalni fog, elment meghallgatni.
Megismerkedett a kislánnyal, és társalkodott vele, aki gyermekdeden hitbéli kérdéseket intézett a gazdag férfiúhoz, mint pl: Bácsi, szereti ön az Úr Jézust? stb.
A férfi a maga módja szerint válaszolt a kérdésekre.
Egy napon azonban a kislány megbetegedett, és minden ápolás dacára olyan súlyos lett a baja, hogy nem bírta ki, és lelke elköltözött a gyenge testéből.
A temetésen megjelent a gazdag férfiú, sírt és ekképpen szólt: „Én voltam az ok a gyermek halálának, mert hitetlen, és keményszívű ember vagyok. Isten leküldte erre a földre egyik angyalát, hogy figyelmeztessen állapotomra. Az angyalka megtette kötelességét, és visszatért az angyalok közé.”
Ez a gazdag ember pedig megtért, és vagyonából sáfárkodva, jó cselekedetekbe, és gazdagságra törekedett. Nem a földiekre, hanem a Mennyiekre!