„Miképpen mi is megbocsátunk”
A keresztyéneknél már ritkábban fordulnak elő az említett szokások, ott már más mércével mérünk, de nem mondhatom, hogy kisebbek a bűnök. Sőt! Ha semmi mást, csak azt vizsgáljuk meg, hány ember haragszik rám, és én mennyi emberre neheztelek, már pontosan elég lenne egy sor fogadalomhoz. A Bibliában Máté 6: 9-13-ban olvashatjuk, de illik is tudni minden keresztyénnek ezt az imádságot: „Mi atyánk……….. és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, kik ellenünk vétkeztek………..”
Időzzünk egy kicsit az imádság ennél a mondatánál: „És bocsásd meg a mi vétkeinket”, milyen természetes ez a kérés, és természetes választ is várunk rá. A mondat másik fele azonban nehezebb. Valójában véve én egy olyan ember vagyok, aki hamar megbocsátok bárkinek, de vannak emberek, akik nekem nem bocsátanak meg, még nem is köszönnek. Ilyenkor megkeseredik a szívem, nem azért, mert éppen a köszönése hiányzik, hanem maga a tudat, hogy ő keresztyén, és az imádságot is hazugsággal mondja el. Istentől kéri a megbocsátást, sőt elvárja, de ő nem bocsát meg a másik embernek. Ez veszélyesebb, mint a cigaretta, kávé, vagy egy zsíros pörkölt. A meg nem bocsátás, egy egész sor démon jelenlétére utal: a vádlás, gyűlölet, harag, gőg, büszkeség, pletyka, rosszindulat, stb.
Az év elején, kedves Testvéreim az Úrban! Mondjátok el a Miatyánkot és vegyétek komolyan minden szavát! „Miképpen” azonképpen bocsát meg nekünk is az Úr, amiként mi megbocsátunk a másoknak.
Mikor a parázna asszonyt meg akarták kövezni, Jézus azt mondta: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen”- és a felemelt kezekből kihullottak a kövek a vádlók pedig elmentek.
Így vizsgálja meg mindenki magát az új évben, hogy ne a másik bűneit rója fel, hanem saját életét tisztogassa meg! Közel az idő!