A missziós gyülekezetünkbe jár egy Dani nevű testvér, aki alig 17 éves, de Isten elhívása kirajzolódik az életén. Azt szoktuk mondani, hogy könnyű, aki hívő családban él, mert számára az egy védelem. Itt viszont nem beszélhetünk ilyenről, mert a 9 fős családból csak a szülei és ő a hívők, a többi felnőtt testvére nem.  Szemlátomást növekszik hitben, és a zenei talentumát kamatoztatja, már saját dalai is vannak. Amikor otthon nagy az ellenállás, fogja a gitárját, és hol az egyik, hol a másik testvérhez megy énekelgetni.
Legutóbbi találkozáskor boldogan mesélte el a bizonyságát, ami az én szívemet is megörvendeztette. Az történt, hogy ez a fiatal testvérem elment az egyik testvérnőhöz, akinek a fia hitetlen és rögtön el is indult közöttük Istenről a beszélgetés. „Hol van a te Istened?- kérdezte a másik. Dani a szívére mutatott, és azt mondta: „Itt van az én Istenem”- majd így folytatta: „Csukd be a szemed!”- közben a kezét a hitetlenkedőre tette, és ismét megkérdezte: „Te most látsz engem? De érzed, hogy itt vagyok?”- Igen – volt rá a válasz. „Na látod, Istent sem látta senki még, de szüntelen érezzük, hogy velünk van!”
Ezt a bölcsességet az Úr adta neki, hogy bizonyságot tegyen fiatalkora ellenére az Ő Istenéről. Valóban Istent nem látjuk, de jósága minden percen velünk van. Ha azonosulni tudsz a bizonysággal, te is mutasd be a hitetleneknek az Élő Isten jelenlétét!