Az emberek panaszkodnak a rossz időre, mostoha viszonyokra, kedvezőtlen és mindig rosszabbodó társadalmi helyzetre, s nem keresik meg tiszta szellemi szemekkel mindannak az okait.
Bölcs gondolkodással rájön bárki is arra, hogy a jó vagy a rossz viszonyok nem maguktól keletkeznek, hanem az emberek csinálják. Ha rosszak a viszonyok, annak az apák és a nagyapák az okai, akik nem nevelték úgy a fiaikat, mint kellett volna. Nagyobb súlyt helyeztek a testre, min a lélekre, az ételre-italra, mint Isten szavára. A testnek vágyait szabaddá tették, a léleknek nemes hajlamait pedig nem fejlesztették ki.
Ha tehát egy jobb, egy szebb jövőt, kedvezőbb viszonyokat, és kellemes társadalmi életet óhajtunk a magunk, és utódunk részére, akkor fordítsunk gondot a gyermekekre! Nem elég, hogy ki-ki a maga gyermekeit vegye különös nevelés alá, hanem teljes odaadással pártfogolja azokat a szegény nyomorgó lényeket is, akik árva, vagy senki gyermeke néven ismeretesek, s akiknek száma sok ezerre rúg.
Ha ezek megmentetnek, úgy a társadalom a jövőben nemeslelkű polgárokat kap, akik a viszonyok megjavításához hozzájárulnak. Ha pedig a „senki gyermekek” elhanyagoltatnak, romlottlelkű, lázongó, züllött tömegek keletkeznek, és jajj annak a korszaknak.
Árvaházak és otthonok kellenek most, hogy a jövőben ne legyenek árvák és özvegyek.
Aki ezekre nem gondol, annak hiábavaló valamely valláshoz való tartozása, mert hiszen annak nincsen hite!
„ Olvasd”c. vallási folyóirat 1929.02.