Ismertem egy fiút, aki megtért az Úrhoz, ám nem a teljes szívét adta át Neki. Ezért a széles úton járt, és a világ által kínált csábításokat is beengedte az életébe. Könnyű dolga volt a sátánnak vele, mivel egyre kevesebbet ment a gyülekezetbe, már nagyobb öröme volt az italban, discoban, és ki tudja még milyen kínálatokban. Egy napon, mikor minden zavaros volt körülötte a sátán elküldte érte a halál szellemét. Jogot formált hozzá, hisz már elég régóta neki dolgozott.
Ám megjelent az Úr angyala, aki figyelmeztette a sátánt, hogy nem teljesen övé a fiú, mert egyszer az Úrnak ígérte a szívét. És míg szirénázva a kórház felé haladt a rohammentő az élet-halál között lévő fiúval, az Úr Szelleme lágy szellőként fülébe súgta: „Én érted is feláldoztam az életemet.”- A fiú hangosan felkiáltott: „Jézus!”- és hozzákezdett sírni.
Napok teltek el a kórházban mialatt a fiú nyugtató hatása alatt aludt, pihent. Egy napon teljes tiszta elmével ébredt fel, és a reggeli vizitnél, azt mondta az orvosnak: „Doktor Úr! Szeretnék haza menni. Megértettem, hogy az életemet akarta a sátán elvenni, de én döntöttem és meg akarok változni. Az Úrnak szántam oda az életemet, de nem voltam elég erős. Nem tudtam a csábításnak ellenállni, de látom nagy ára volt! Most viszont vissza akarok térni Ahhoz, Aki az életét adta áldozta értem, hogy én örökké élhessek, és Őt akarom szolgálni!
Az orvos komolyan hallgatta a fiút és megkérdezte: „És lesz -e hozzá erőd megkapaszkodni valamibe, ami nem enged újra oda vissza, amiből kijöttél?”- „Igen, lesz! Az Úr keze vezet, és karjai átsegítenek minden nehézségen!”
Másnap az orvos hazaengedte a fiút. Ígéretéhez híven, megkereste azt a keskeny utat, amit elhagyott, és erős akarattal küzdött naponta a helyes útirányért. Hűségesen Bibliát olvasott, gyülekezetbe járt, imádkozott. Egy napon Isten adott neki egy keresztyén lányt, aki boldogan támogatta a mindennapi küzdelmekben. A gyülekezetben boldogan tett bizonyságot arról, hogyan adta vissza az életét az Úr, és adott neki segítségként egy keresztyén társat is.
Mindehhez, neki kellett meghozni a döntést a szívében, egy erős akarattal hátra arcot tenni, és két kézzel megkapaszkodni az Úrban.
Ha egyszer igent mondunk az Úrnak, azt Ő komolyan veszi. Ne tévelyegjünk el, a széles útra, ahol szabad prédaként járunk, és a sátán kiveti ránk a nyilait! Maradjunk meg a nyájban, ahol mindenkor biztonságban lehetünk, és ott nem leselkedik ránk a veszély!