Máté Evangéliuma 11. rész, 28 – 30. versek.
„ Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugvást adok nektek. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Egyszer valaki a keresztyén életet egy szinusz görbéhez hasonlította, és a tapasztalatok alapján azt kell mondanom igaza volt. Ugyanis a keresztyének életében sokszor vannak hegyek, de sokszor völgyek is. Ha sokáig a hegyen tartózkodsz, idővel elfelejtkezel arról, hogy milyen volt a völgyben lenni. De, aztán ha a völgybe kerülsz ugyanez a helyzet.
Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük megfáradtunk, szellemileg kimerülten, erőtlenül tengődünk. Nem mondom, hogy ennek természetesnek kell lennie, de mivel az Ige is ír róla, így el kell fogadnunk a tényt.
Sokszor olvastuk már azt az Igét az Ézsaiás könyvéből: „…erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja, mert megfáradnak az ifjak, és meglankadnak a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, az erejük megújul…” Ézsaiás 40: 29 -31
Ám azon túl, hogy bízunk az Úrban, van egy másik lehetőségünk is.
Ez pedig az, amit Jézus mondott: „Jöjjetek énhozzám…!”
Bizonyára többször átélted már, hogy fáradt vagy és mennél imádkozni, de valami távol tart tőle. A lelkedben úgy érzed kész lennél imádkozni, de testileg erőtlen vagy erre.
Jézus mondja is ezt: „Jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.” Máté 26: 41
Előfordul, hogy sikerül rábírni magad az imádkozásra, de csak azt érzed, hogy szavak hagyják el a szádat, de nincs felelet rá. Mintha csak a mennyezetig jutna az imád. Mintha Isten távol lenne tőled, pedig jelen van. Ekkor valami elválaszt Tőle. Ez a valami, pedig legfőképpen a bűnnel van összefüggésben.
Mivel a lelked erőtlenné vált, a tested felülkerekedett és egyszerűen kikövetelte magának azt, ami neki jó. Vannak dolgok, melyek szükségesek a testnek, de vannak olyanok is, amelyek csak a test élvezeteire valók. Ezek viszont bűntudatot, hoznak, és egyre távolabb visznek Istentől.
Ha az ember ezeket veti a testnek, akkor veszedelmet vet léleknek is. (Galata 6:8) Azonban megvan írva: Ha a lélek által megöldöklitek a test ezen cselekedeteit, akkor élni fogtok. (Róma 8: 13)
Mert a test gondolata és cselekedetei ellenségeskedés az Istennel. (Róma 8:7)
Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”– úgy, amint vagy gyere Jézushoz.
Ő Nem kárhoztat, nem fog vádolni a hibáid, és bűneid miatt. Ha megfáradt vagy és meg vagy terhelve a világ gondjaival, a megélhetés fáradságos munkájával és úgy érzed nincs kiút ebből a mókuskerékből, akkor egyedül egy lehetőséged maradt:
Gyere Jézushoz, és Ő megnyugvást ad neked! Ő betölti a szíved békességgel, és új reménységet ad.
Nem fog benne hagyni nyomorúságos helyzetedben. Lehet, hogy sokszor mentél már Jézus elé, de ha őszinte vagy és valóban kitárod a szíved előtte, akkor valóságos módon fogod megtapasztalni az Úr békéjét.
Az a legnagyobb hibánk, hogy odamegyünk Jézushoz, elmondjuk neki a bajainkat, letesszük elé a terheinket, majd miután befejeztük az imát, úgy vesszük fel újra, ahogyan letettük.
Jézus segítene a terhed cipelésében, sőt átvenné tőled, ha letennéd elé. De mi emberek mindig azt mondjuk az Úrnak: Uram leteszem, de…
Aztán azt is megszabjuk az Úrnak, hogy milyen módon cselekedjen. Ha nem úgy akar megoldást hozni, ahogy mi gondoltuk, akkor újra felvesszük a terhet, és tovább cipeljük. Majd a magunk által kiötlött megoldás után indulunk.
Gyere Jézushoz és hagyd ott a kereszt előtt azt a zsákot. Mert az a zsák tele van szeméttel, bűnökkel és megoldatlan ügyekkel, melyeket Jézus képes megoldani.
Egyszer hallottam, hogy vannak olyan emberek, akik a terhet nem is akarják letenni igazán.
Felszállnak a hátizsákkal a buszra és ahelyett, hogy letennék az ülésre, inkább cipelik, de közben többször elmondják, milyen nehéz is a csomagjuk.
Az ilyen emberek folyton csak a panaszból állnak ki, meg abból, hogy milyen nehéz az életük. Ha nem értesz egyet velük ebben, akkor azt mondják: megtudnád, ha a helyemben lennél…
De mi az egyetlen megoldás? Jézushoz odajönni őszintén és letenni a terhet, és csak azt vinni tovább, ami feltétlenül szükséges.
Egy testvér egyszer arra panaszkodott, hogy neki olyan sok feladata van, hiszen a munkahelyen neki kell mindent rendszerezni, a családjában ő hordja legtöbb terhet, a gyülekezetben is tőle várnak mindent… És amikor megkérdeztem, hogy ugyan mondja már meg, hogy igazán ezeket a terheket ki tette rá? Akkor csak hebegett- habogott, hogy igazából senki, csak ő úgy gondolta, hogy ezeket neki kell megtennie.
Olyan igát cipelt, amelyet nem kellett volna, hiszen magától vette fel. Nem az Úr igája volt mindaz.
Jézus azt mondja: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”
Ezt az Igét legtöbben, leggyakrabban kizárólag a gyülekezeti szolgálatra vonatkoztatják. De az igazság az, hogy ez az Iga, amelyről Jézus beszél, mindazt a terhet jelenti, amelyet az Úr adott az életünkre. Jézustól megtanulhatjuk, hogy szelíd volt és alázatos szívű. Ő önként vette fel a megváltás terhét. Önként, szeretetből vállalta a földön az emberek szolgálatát és sohasem panaszkodott amiatt, hogy neki mennyi feladata van, vagy, hogy milyen nehéz az a kereszt, amit helyettünk cipelt. Van mit tanulnunk Tőle.
Az Úr igája tehát a mi hétköznapi életünkben vállalt tevékenységet is jelenti. Így van, akinek a munka, van, akinek a gondoskodás, vagy gyermeknevelés jut, mint iga. De azt kell mondanom, hogy ezek az igák csak akkor gyönyörűségesek és könnyük, ha nem visszük túlzásba őket.
Jézus azt mondta: ”Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Amit eltúlzunk, az inkább gyötrelmes igavonás, mint hálaadással végzett feladat.
Ugyanis mindent el lehet túlozni. Van, aki a munkát túlozza el. Hogy értem ezt?
Úgy, hogy az ember azt mondja: hogy muszáj és kötelesség, hogy dolgozzon, hogy a fizetésből eltartsa a családját. Ez részben így igaz is. Ám amikor az ember 8 – 10 óra munka után, hazatérve a munkahelyéről újabb munkákat vállal, hivatkozva arra, hogy még több pénzre van szüksége a családjának, és közben elhanyagolja a családját, valamint az Úrral való kapcsolatot, a közösséget, a gyülekezetet. Akkor idővel csak azt veszi észre, hogy nagyon megfáradt szellemben és fizikailag is, és hiába keres többet, nem elég a pénze, mert nincs rajta az Isten áldása.
Ráadásul ezzel az ördög sikeresen belenyomja a szívébe keserűséget, és egyszerűen becsapja, hiszen az ember azt fogja mondani: többet kell dolgoznom, hogy a családom jobban éljen… viszont éppen ez a helyzet előbb - utóbb a házasságában, családi életében konfliktusokhoz vezet.
Ez a teher egy gyötrelmes teher lesz, amelyből menekülni szeretne az ember, és nincs más kiút, mint gyakorlati módon változtatni ezen a helyzeten. Viszont hiába határozza el elméletben, ha a gyakorlatban nem képes megvalósítani.
A Példabeszédek könyve ezt mondja: „Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van.” Példabeszédek 15: 16
Ám ugyanilyen túlzás lehet, ha valaki az egész életét, minden idejét, a napjait csak a család, a gyermekek nevelése köti le. Kell a törődés, a gondoskodás, de ha csak ez jut neki, idővel frusztrált, depressziós, panaszos és kedvtelenné válik. Ez a veszély legfőképpen a fiatal anyukákat fenyegeti, akik otthon vannak és semmi más nem jut nekik, mint a kicsiről való gondoskodás. Ez viszont legtöbbször egy ideig tart csak, tehát átmeneti, és ezt is lehet helyesen kezelni, valamint sokat jelent az apuka a férj segítsége, hozzáállása is. Ha ebben egyedül van az anyuka, a férj segítsége nélkül akkor ez sem egy könnyű és gyönyörűséges iga.
Ebben a helyzetben is Jézus az egyedüli Úr. Ő képes segíteni, ha az ember hozzá jön.
Ez csak két példa volt az életünkből, de vizsgáljuk meg a helyzetünket, hogy éppen milyen terhet cipelünk, és azt tudjuk - e hálaadással hordozni és azt mondani: ez az iga könnyű és gyönyörűséges.

A Szabadság:
Itt jön elő még a szabadság kérdése is. Ha az ember önszántából vállalt valamit, akkor ne panaszkodjon, hiszen senki sem kényszerítette rá. Mert szabad vagyok megtenni valamit, vagy éppen nem megtenni valamit. Amikor már az ember nem szabad valamiben, vagyis a szükség kötelezi, ez vonatkozhat a munkára, vagy más tevékenységekre, akkor ott is fennáll az, amit Jézus mondott: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok.”
Vagyis szelídséggel és alázattal kell végezni a munkánkat, nem panaszkodva, hanem hálaadással, engedelmesen.
Azt mondja Pál apostol: 1 Kor 6: 12-ben
„Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.”
Hiszen szabadságra lettünk elhívva. Az ember törekszik a jóra, és mindent jól szeretne tenni, de mégis ott a figyelmeztetés: ne váljunk semminek a rabjává.
A rabság az pedig már nem az az Iga, amelyről Jézus beszélt.
A rabságban meg van kötözve az ember, és egyszerűen kénytelen megtennie azt, ami a feladata, és ezt nem örömmel teszi.
Ha az Úr igáját hordozod, akkor többnyire azt teszed, amit szeretsz.
De ha mégsem azt tennéd, akkor is megsegít az Úr és elviselhetővé teszi azt az igát.
Jézus tehát azt mondja ma neked és nekem:
„ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű: és nyugalmat találtok a lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”
Kívánom, hogy ez így legyen az életünkben most is.