Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Jeremiás siralmai 3:22
Időnként eltöprengek ezen az Igeversen, hiszen ami jelenleg körülvesz bennünket az már katasztrófa-filmbe illő történéssorozat. Nem igazán tudjuk, hogy valójában mikor kezdődött el, és hogy meddig tart még. De egy dolog biztos, hogy ez is egy akadály, egy próbatétel az emberiség számára, ami egyszer véget fog érni. Ez pedig a fent olvasott Igeversben válik világossá. Az Isten irgalmassága hatalmas, az Ő szeretete végtelen, a türelme is óriási, ezért élhetünk még ezen a Földön, ezért van még nyitva a Kegyelem ajtaja is számunkra.
Azt hiszem nem idegen előttetek ez a kifejezés:
Isten kegyelme.
Ez azt jelenti, hogy a Teremtő Isten, aki évezredekkel ezelőtt kegyetlen módon, egy világméretű katasztrófával, egy úgynevezett özönvízzel elpusztította a földi életet, az állatvilágot, a növényzetet és magát az emberiséget is, az ember bűnös életmódja és végtelen becsvágya miatt, ma az ő csodálatos tervének megvalósulása után Amnesztiát hirdet mindenkinek. Miután egy bárkán megmentette a teremtés munkájának magjait és megáldotta Fő művet, az embert, újra találkozott az emberi természet bűnös mivoltával, amelyet éppen a szabad akarata miatt lehetetlen volt tökéletessé tenni. Nem maradt más megoldás, mint a bűn árának a kifizetése, a tökéletes Ember, Jézus Krisztus halála által. Jézus lett az óvadék az emberiség számára. Általa valósult meg az a csodálatos felmentés a bűneink alól, amit Kegyelemnek nevezünk. A számunkra kihirdetett Kegyelem felszabadít a bűnök lajstroma és az irányunkba szóló kárhoztató ítélet alól.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Róma 8:1
Ez egy csodálatos hír mindenkinek. Van Kegyelem az emberiség számára.
A kérdés az, hogy mit teszünk ezzel a kegyelemmel?
Élünk általa vagy visszaélünk vele?
A sokféle tanítás, értelmezés, és felfogás között egyre nehezebb megtalálni azt az igazi utat, amelyről Isten Igéje egyszerűen és világosan beszél. „ … az Isten Kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztus által.”
Mi az, amit megenged a Kegyelem, mi az, amire felhatalmaz, és melyek azok a területek, amelyeken olyan szívesen, oly sokan hivatkoznak a Kegyelemre?
Egy biztos, a korabeli időkben, Korinthosz városában Pál apostolnak is nehéz feladat volt a különböző értelmezések között olyan biztos alapelveket lefektetnie, amelyre Isten Szelleme adott neki megbízást.
Korinthoszt a bűn városaként emlegették és a hívők sem voltak biztonságban a külső hatásoktól így a Kegyelem kérdése sokszor felmerült itt is. Az apostol minden levelében sokat beszélt a Kegyelemről, még a köszöntéseiben is többször ezt mondja: „Kegyelem és békesség Istentől… „. Ő nagyon jól tudta mit jelent kegyelmet nyerni, találni Istentől, Jézus Krisztuson keresztül. Maga Jézus volt az, Aki ennek a Kegyelemnek a hirdetőjévé tette.
A Rómaiakhoz írott levelében a Kegyelem és Törvény kapcsolatáról beszélt. Ugyanis a Törvény sokszor eltilt bizonyos dolgoktól a kegyelem pedig felhatalmaz. Ez a két fogalom nagyon sokszor szembe kerül egymással. Azt mondjuk, ma az Új Szövetség korszakában már nem vagyunk a Törvény hatalma alatt. Ez így is van. Pál apostol sokszor ki is hangsúlyozza ezt, hiszen ma már valóban nem a törvény betartása motivál bennünket az új életben való járásra. Viszont, ha nincs Törvény, parancsolat, szabályrendszer, akkor az ember azt teszi, amit csak akar, a fantáziájának pedig nincs határa. Tehát a törvényre, parancsolatokra, szabályra azért van szükség, hogy az ember bizonyos korlátok között éljen szabadon. Ezt a Törvényt, vagy útmutatót a bennünk élő Szent Szellem Isten váltotta fel, Aki a lelkiismeretünkre hatva, tanít, irányít és vezet ezen az úton.
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. Róma 5: 20-21
Mivel eljött a törvény, a törvény megszegése is elkezdett sokasodni, vagyis megnövekedett a bűn.
Ahol pedig megnövekedik a bűn, a Kegyelem még inkább kiárad. Az Újszövetségben ez valóban érvényes.
Csak néha egy kicsit összekeverjük a fogalmakat. Ha a Törvényt említjük, akkor mindig az Ószövetségi korszak végtelen szabályrendszerei jutnak eszünkbe. De mi a helyzet a Tízparancsolattal, amely korszaktól függetlenül érvényes mindenkor mindenkire? Mivel a Kegyelem alatt élünk ránk nem vonatkozik? Azt hiszem a „Mindent szabad nekem - hiszen kegyelem alatt élek” - elv itt bukik meg legtöbbször.
Maga Pál is ezt mondja erre: „mindent szabad nekem, de nem minden használ. „ ( ami pedig nem használ az árt – mondom én. ) azaz „minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” 1Korintus 6:12 Újford.
Éppen ezért van ma itt velünk a Szent Szellem, mert magunktól néha nehezen látjuk meg mi az, ami használ nekünk vagyis a javunkra van és mi az amit csak azért akarunk mert szabad.
A Kegyelem egy hatalmas ajándék Istentől, de ennek a fogalomnak a túlhangsúlyozása, és úgy értelmezése és tanítása óriási veszélyeket rejt magában. Az úgynevezett Szuper kegyelem fogalma legtöbbször itt lel ütközőpontra.
Az egyik hivatkozási pont éppen a Római levélben van megírva:
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
Róma 6:14.
Ha ezt így értelmeznénk szó szerint kiragadva a szövegkörnyezetéből, akkor nem lenne szükség a Szentségre sem.
Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy bármit meg lehet tenni, a bűn nem fog uralkodni rajtunk, hiszen nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. Tehát a kegyelem itt feljogosít még a bűnre is?
Nagy butaság lenne ezt így gondolni, de sajnos vannak emberek, akik azt tanítják, hogy tulajdonképpen mivel a Bűn meghalt Krisztusban, és a Kegyelem alatt élünk, Isten előtt semmilyen cselekedetünk nem számít bűnnek. Mondjuk ez elég bátor kijelentés, de így tovább gondolkodva, felmerül a kérdés: ha ez így lenne - akkor egyáltalán miért szükséges megtérni és újjászületni? Sőt tovább megy, és hangsúlyozza, hogy Krisztusban megbocsájtásra talált minden mostani és a jövőben elkövetendő bűnünk is. Ez igaz is csak ezt kiemelve azt az érzetet kelti, hogy nyugodtan vétkezzünk, hiszen már úgyis meg van bocsátva.
Viszont, hogy ne legyenek, további félreértelmezések nem hagyja így nyitva ezt a kijelentését, hanem megmagyarázza:
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen!
Róma 6:15
Nagyon fontos megértenünk, hogy az Igeverseket nem ragadhatjuk ki a szövegkörnyezetükből, hiszen Pál ebben a szakaszban, a korábbi versekben éppen arról beszél, hogy ne vétkezzünk!
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Róma 6: 12 - 13
Sajnos a Kegyelem túlhangsúlyozásának az árnyoldala éppen ez, hogy az emberben maga a Bűn fogalma kérdőjeleződik meg. Mi számít bűnnek és mi nem?
Persze az meg a másik véglet, ha valaki folyton a bűnöket helyezi reflektorfénybe és törvénykezve ítélkezik a botladozó keresztények felett.
A korábban feltett kérdésre, hogy mit az, amit megenged a Kegyelem, a válasz csak ennyi: Mindaz, amit a Szent Szellem is megenged, és nem okoz lelkiismeret-furdalást.
Mire hatalmaz fel bennünket a Kegyelem? Az Örök életre. Vagyis arra, hogy igyekezzünk bemenni a szoros kapun és haladni azon a keskeny úton, amely az életre visz. Máté 7:14
Összegezve tehát a Kegyelem egy Szuper jó dolog az életünkben, ami reményt, biztonságérzetet ad, de legyünk tudatában annak, amit maga Pál apostol is kijelentett: Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Filippibeliekhez írt levél 3:12
Nem vagyunk tökéletesek, de törekszünk. Kegyelem által érhetjük el az üdvösségünket.
Viszont nincs Szuper kegyelem, amely törekvés nélkül, a keskeny úton való járás nehézségei nélkül felhatalmazna bennünket az Örök életre.
Kiss Attila