„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem! „ Márk 8: 34
Közeledünk Nagypéntekhez, Jézus Krisztus Golgotai kereszten való halálához, ezért úgy gondoltam, hogy egy kicsit részletesebben foglalkozzunk most a kereszt jelentésével.
1. Nézzük meg tehát először, hogy mit jelent a kereszt, különböző megvilágításból bemutatva.
- A keresztet a római birodalomban használták, mint a legkegyetlenebb kivégző eszközt.
- Jézus Krisztus a kereszten szenvedett az emberek bűnei miatt, ezáltal első hallásra, mindenkinek az Úr Jézus megváltó műve jut eszébe.
- Az adóslevelünket, amely Isten felé kötelezettséget foglalt magában, Jézusban felszegezték a keresztre.
- Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért ezen a kereszten, vagyis mindannyiunkért kifizette a szabadságunk árát és az Ő halálával eltörölte az adóslevelünket,
- Mára ez a kegyetlen kivégzési eszköz egyfajta szimbólummá vált. Kifejezi a hívőknek a kegyelem által, a Krisztussal való közösségét is.
- A kereszt függőleges szára, az Isten és az emberiség közötti kapcsolatot, míg a vízszintes szára, az ember emberhez való kapcsolatát fejezi ki.
- Maga a keresztény szó is ebből fakad. Apostolok cselekedetei 11:26 „ És történt, hogy ők, egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és tanították a nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
2. Ezek után nézzük meg, hogy mit is jelent a kereszt hordozása a mi számunkra?
Az alap Igeversben azt mondja az Úr Jézus: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” De mit jelent ez tulajdonképpen?
a. Tagadja meg magát! Ez ideális esetben a következőket jelenti: Azaz adja fel az ő evilági elképzeléseit, mondjon le az ő egyéni akaratáról, és ne a saját terveit tartsa fontosnak, hanem az Isten akarata legyen számára az elsődleges a mértékadó! A saját terveink ideiglenesek és sokszor önzőek, de Isten tervének az iránymutatása örök értéket teremt az életünkben. Azt az értékrendet pedig, amit e világ diktál, vagy amiket e világ elvár tőlem, azt feladom és Krisztust követve azok számomra elvesztek, többé nem léteznek! Az Úr azt is mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és visszafordul, nem méltó az az én országomra” Lukács 9:62 A régmúlt időkben, amikor az emberek még kézi ekével és állati erővel szántottak, a távolban kinéztek egy fix pontot, majd arra koncentrálva tudtak nagyjából egyenesen haladni előre a szántással. Ha véletlenül oldalra pillantottak, akkor elveszítették a fix pont irányát és az állat nyakában lévő gyeplő meglazult, elmozdult. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az egyenes iránytól eltérve, abba az irányba ment az állat, amerre éppen gondolt, vagyis a szántás görbe lett.
b. Vegye fel a keresztjét! Ez többek között azt is jelenti, hogy vállaljam fel a hordozását olyan terheknek, amelyek nem mindig kellemesek. Néha ez fájdalommal, lemondással, önmegtagadással is jár együtt. Néha ezek a terhek megviselnek, megpróbálnak, feszegetik a határunkat érzelmi és szellemi szinteken is. De a Krisztusért mégis hordozzuk. Néha megvetésnek, nevetség tárgyának is kitesznek bennünket éppen a hitünk miatt, de Krisztus is hordozta a keresztet a bűneinkért, mi pedig hordozzuk a szívünkben a benne való bizalmunkat, a hitünket, a szeretetünket a sok kétkedő, gúnyolódó elfajult nemzetség közepette.
c. Kövessen engem! Talán ez a legnyilvánvalóbb része, hiszen az ő követése által válunk igazi keresztyénekké, tanítványokká. Őt követni szellemi értelemben a viharban, az esőben, ellenállóvá és kitartóvá teszi a hitünket. Jézus azt mondja: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. János 8: 12
Jézus nem egy ideiglenes, pillanatnyi odaszánásról beszél, hanem, hogy a régi énemnek egyszer s mindenkorra maghalok, aztán újjászületek, majd a feltámadt új emberem kirajzolódik bennem, és Krisztus képmása leszek. Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, minden nap, és kövessen engem Lukács 9:23
3. Melyek, és milyen keresztek lehetnek még azok, amire az Úr gondol, akár szellemi, akár fizikai vonatkozásban:
- Lehetnek embertársaink, akár a családunk közvetlen tagjai is, vagy akár mi magunk mások számára.
- Lehet például a munkahelyünk, a munkánk, tőlünk elvárt feladataink.
- vagy valamilyen egészségügyi fogyatkozás, és mi vagyunk a kereszt a másik számára.
4. Ha valaki úgy érzi, hogy túl nagy az ő keresztje, akkor mit tegyen?
Mint minden dologban, a legelső kötelességünk, hogy ismerjük el, és gondoljuk át, hogy az Isten bocsátotta -e ránk, bűneink megostorozására, hitünknek és béketűrésünknek kipróbálására.
Volt egy asszony, aki folyamatosan azon panaszkodott, hogy neki van a legnagyobb keresztje, és ő ezt nem bírja már elhordozni. Egyszer azt álmodta, hogy az Úr Jézus eljött érte, és elvitte egy helyre, ahol nagyon sok kereszt volt. Azt mondta neki, hogy nézzen jól szét, és válasszon magának egy keresztet, hogy ne siránkozzon mindig. Az asszony sorba nézte a kereszteteket, amik között voltak kicsik nagyok, görcsösek, és nehezek. Aztán az asszony a sarokban megpillantott egy kis takaros keresztet és rámutatott. Ez kell nekem, ezt el tudom hordozni. Az Úr elmosolyodott, és azt mondta: Igen, ez a te kereszted, amit hordozol. A nő, ekkor nagyon elszégyellte magát.
Mit is kell tennünk? Alázzuk meg magunkat a Mindenható előtt, és ismerjük el, hogy méltán kaptuk a keresztet, melyet hordoznunk kell. Istenre tekintsünk, és csak rá bízzuk, hogy mikor szabadít meg bennünket a tehertől. Tartsuk kötelességünknek a jóra való igyekezetet, ne lázongjunk, és ne elégedetlenkedjünk! Hiszen ki az, aki bármit is megadhatna Isten akarata nélkül? Ha visszautasítjuk a ránk helyezett keresztet, és folyton panaszkodunk, lázadunk akkor a cipekedésünk és szenvedésünk is nagyobb lesz. Ha elfogadjuk, erőt nyerünk az elhordozásához, és gyönyörűségünk az Úr lesz.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsősséget szerez nékünk. Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2 Korinthus 4:17-18
Tehát ha Jézust akarjuk követni, akkor csakis egy út van, amin járnunk kell. Jézus útja, a kereszt útja! Kitaposott út ez, hiszen Jézus Krisztus már végig ment rajta. Ő ugyan olyan érzelmekkel felruházott ember volt, hiszen emberré született a földre, de meg tudta magát óvni a kísértésektől, a bűntől. A keresztünk a mennyben örömre változik, ha Jézusért hordozzuk azt, de ehhez az kell, hogy Hitben erős légy és kitartó! Mert, aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül – olvashatjuk a Máté 24:13-ban A Kereszthordozás jutalma az élet koronája. A kereszthordozásnak van egy fontos szerepe az életünkben, mégpedig az, hogy átformáljon bennünket, szelídekké, alázatossá, szeretetteljessé tegyen, hogy kirajzolódjon rajtunk a Krisztusi képmás. Lelkünk ellensége mindezt úgy állítja be, hogy szinte félelemmel tölti be az egész lényünket, hogy a kereszthordozás jutalma eltörpüljön. Ne keseredj el, jól jegyezd meg! Minél nagyobb a kereszted, annál nagyobb a jutalmad! Minél nagyobb a földi szenvedés, annál nagyobb az Isteni kegyelem, és a jutalom.
Legyünk Jézus Krisztus bátor követői, vegyük fel minden nap a mi keresztünket, és lebegjen mindig ott a tudatunkban: ISTEN SOHA NEM AD NAGYOBB KERESZTET, MINT AMIT EL TUDSZ HORDOZNI!
Ámen