Számtalanszor jut eszemben a Bibliából jól ismert vak Bartimeus, akit, amikor megkérdezett Jézus: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?”- az pedig azt felelte: „Mester, hogy lássak!” Nem beszélt mellé, hogy igen, Jézus én azt hallottam, hogy te gyógyítani tudsz, és mivel én vak vagyok, szeretném ha meggyógyítanál. Kész, egyenes választ adott Jézusnak a koldus, amiben benne volt az a hit, amire szüksége lenne minden hívő embernek. Ő tudta, hogy elég csak azt megmondani, hogy látni szeretne és hitt benne, hogy az Úr meggyógyítja őt.
Vagy a százados történetét is ismeritek, amiben a százados arra kérte Jézust, hogy a beteg szolgáját gyógyítsa meg! „Elég, ha azt mondod, hogy gyógyuljon meg, és az meggyógyul!”A századosnak ekkora hite volt az Úr gyógyító erejében.
Mi mindannyian, akik hiszünk Jézusban és az Ő kegyelmében, tudjuk, hogy ha hozzá megyünk kéréseinkkel, legtöbbször Ő azt megcselekszi. Pedig nem nekünk kellene a magunk részére emberileg kérni dolgokat, hanem Reá hagyatkozni, mert kizárólagosan csak Ő tudja azt, hogy számunkra mi a jó. Hitünknek abban adnánk igazán hangsúlyt, ha kéréseink végén azt mondanánk: Uram, legyen meg a te akaratod! Mert ezzel bizonyítnánk be igazán, hogy nem a magunk vágyait akarjuk - sok esetben kikönyörögni - az Úrtól, hanem hagyatkozunk Reá. Hinni teljes szívből azt jelenti, hogy ráhagyatkozok az Úrra, mert hiszem, hogy bármit is cselekszik az életemmel, az az én javamat szolgálja. Könnyek között is lehet örülni, de lehet hálát adni azért is, amit nem engedett meg az Úr.
A Máté 17:14-21 Igében olvashatjuk: Egy apa azzal a panasszal ment Jézushoz, hogy a tanítványok nem tudták a fiából kiűzni a holdkórosságot. Jézus hitetlen elfajult nemzetségnek nevezte a tanítványait, és mikor azok odamentek hozzá megkérdezni, hogy ők miért nem tudták kiűzni a démonokat , Jézus így válaszolt: „ A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek. …..”- Mint láthatjuk, a hitetlenség áldásokat akadályozhat meg.
A Márk 11: 22-23-ban mondja Jézus: „Legyen hitetek Istenben! Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik , hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott”
Értitek? Mennyire fontos egy hívő számára a hit? Minden megadatna számunkra, ha teljes szívünkből hinnénk! Miért nem tesszük ezt Testvéreim? Miért akadályozzuk az Istentől kapott áldásokat a hitetlenségünkkel? Miért kell nekünk azt a sok vargabetűt leírni, miért nem járunk azon a kitaposott úton, amit megmutatott nekünk az Úr? És most nem az Isten nélküli emberekről van szó, hanem rólunk, akik Jézushoz tartozunk! Mi, az Övéi nem hiszünk benne? Akkor mi várható a világtól? Szégyellem magam én is az életemben előfordult sok-sok szenvedésért, mert azt mind-mind kikerülhettem volna, ha az Úrra hagyatkozva élem az életemet, ha emberileg nem akarok besegíteni Jézusnak. Gondoljuk át az életünket, tegyük le a terheket az Úr vállára és higgyük el, hogy Ő csak a mi javunkat akarja. Éljünk az Ő akarata szerint, és mindent megkapunk, amire szükségünk van. Rendezzük át az életünket Jézus akarata szerint, és hagyatkozzunk rá! Legyen egy mustármag hitünk, ami boldoggá tesz bennünket az egész hívő életünkben! Ámen!