Egy keresztyén család nagy szegénységben élt. Hiába próbáltak munkát keresni, egyik családtagnak sem sikerült. Helyzetük olyannyira ellehetetlenedett, hogy egy vasárnap délben leültek az asztalhoz ebédelni, és nem volt előttük csak víz. Szomorúan néztek egymásra a szülők, sajnálták a lehetetlen helyzetüket, de se gyermekeiknek, sem pedig maguknak, nem tudtak ennivalót az asztalra tenni. És amint így szomorkodtak, egyszer csak az asszonynak eszébe jutott, hogy nekik víz van az asztalon, és hány ember hal szomjan. Igen, a víz az nagyon fontos élettani feltétel. És az édesanya hozzákezdett imádkozni, és megköszönte a vizet, amit még Isten kirendelt számukra. Amint így hálával elkezdett imádkozni az egész család, egyszer csak valaki kopogott az ajtón, de a buzgó imádság közben nem vették észre, csak mikor a finom étel illata megcsapta az orrukat. Amint könnyes szemmel felnéztek, az asztalon finom ünnepi ebéd sorakozott, amit egyik testvérük hozott. Gyorsan megterítettek, és miközben a tányérokból kanalazták a gőzölgő húslevest, mosolyogva néztek egymásra. A látogató elmondta, hogy mialatt reggel imádkozott, Isten a szívébe adta azt a gondolatot, hogy finom ebédet főzzön, és ebédeljen együtt azzal a családdal, akiért legtöbbet szokott imádkozni. Így jött el hozzájuk, és így ebédelnek most együtt. És miután bőven maradt még étel az ebéd után, nagyon boldog volt a család. Hálával gondoltak az Úr gondoskodó szeretetére, mely eléjük hozta a következő Igét: „Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: mit együnk, vagy mit igyunk, vagy: mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti Mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.”/Máté 6:31-32/

Ugye milyen megható kis történet? Kaptál már vajon hasonló indíttatást, csak nem értetted, mit is kér az Úr tőled? Ha nem, akkor figyelj Isten szavára, vagy indíttatására, mert biztosan kapni fogsz. Légy engedelmes, és ezáltal tegyél boldoggá másokat!