(Diriczi Tibor) írásából

Jóval több, mint 1 milliárd keresztyén ember él a földön. Ennek nagy része, csak annak tartja magát, de a templom közelébe se megy soha.
Vannak, aki néha elmennek egy-egy istentiszteletre, megint mások rendszeresen látogatják az alkalmakat.
Megmondani nem lehet pontosan, hány keresztyén felekezet, egyház létezik a világon. Ez sok kereső léleknek komoly problémát okoz, mert egyszerűen képtelen kiigazodni közöttük.
Természetesen mindegyik a sajátját mondja a legjobbnak, egyesek az egyedüli igazak, vagy az egyedüli üdvözítő egyháznak.
Nem célunk ezeket a közösségeket összehasonlítani, se az Ige mérlegére tenni őket. Nem a sokféle közösséggel foglalkozunk, hanem a kétféle emberrel: Vallásossal, és az igaz hívővel. Egymás mellé helyezzük őket egyes területen, így mindenki megvizsgálhatja saját magát ebben, hogy melyik csoportba tartozik?

Az igazi vallásos embernek a vérében van, hogy gyülekezetbe járjon!
Nagyon komoly lelkiismereti kérdés számára az, hogy egyetlen alkalmat se mulasszon el, és semmire fel nem cserélné.
Nem létezik olyan jó cselekedet, ami ennél előbbre való volna, ezért a kötelességéért, elmegy a pap, és a lévita módjára a bajbajutott mellett is, hiszen neki akkor a gyülekezetben van éppen a helye.
A vallásos embernek egyik ismertető jele, hogy amíg a gyülekezetjáráshoz ragaszkodik, addig figyelmen kívül hagyja azokat, akik a bűnben élnek, és semmit nem tesz a megmentésük érdekében.
Azt az apostoli kijelentést: „El nem hagyván a mi gyülekezeteinket” úgy értelmezi, hogy minden alkalomkor, minden esetben, szigorúan meg kell jelennie: az Úrnak parancsát, hogy „ Tegyetek tanítványokká minden népet” figyelmen kívül hagyja, vagy pedig azt mondja, az csak az apostolokra vonatkozott. Persze, ha ez így volna, a keresztyénség nem élte volna át az első századot.

A hívő embereket, teljesen más indítékok viszik a gyülekezetbe. Ő a gyülekezetben közösséget lát, ahol egymás hite által épülhetnek a tagok. Nem szokásból jár, ezért nem az az első a számára, hanem az, hogy az Úr mit akar tőle? Számára fontosabb az útszélén fekvő bajbajutott, mint az, mint az, hogy mint a pap, és a lévita módjára felérjen a templomba időben. Nem a gyülekezeti alkalmaknak rendeli alá életét, hanem az Úr vezetésének rendeli alá, együtt a gyülekezeti alkalmakkal is.

A vallásos ember nem mulasztja el, az étkezés előtti és utáni imát. Ha az evés után, egy órán át hiábavalóságokat, vagy vicceket meséltek is, de még nem imádkoztak, nem tud nyugodtan felállni.
Berögzött gyakorlata az imádkozás. Szemben a hívő emberrel, aki naponta többször is hálát ad az egészségéért, a napsütésért, a családjáért, a megváltásért, és a mindennapi keresztjéért. Számára nem a megszokott ima fontos, hanem a hálás szív. Nagyon sok vallásos ember rendszeresen imádkozik a megszokott időben, hálákat ad, mégis elégedetlen. Kéri az Úr vezetését, mégis saját tervei vannak, amiket meg akar valósítani.

A vallásos embereket soha nem üldözték, csak a hívőket. A kommunista rendszerek békében hagyták azokat az egyházakat, amelynek tagjai vasárnapi hívők voltak, még ha rendszeresen a templomba jártak is.
Ennek egyik oka az volt, hogy ők senkinek nem ártottak, nem terjesztették az evangéliumot, nem akartak senkit megtéríteni.
Természetesen az ördög állt emögött is, akinek soha nincsenek útjába vallásos emberek, hiszen azok nem veszélyesek az ő országa számára, sőt, amíg biztonságban érzik magukat a vallásukban, addig eszük ágában se jut, hogy megtérjenek.
Így van ez minden elvilágiasodott keresztyén közösségben is. Amíg valaki rendszeresen eljár a gyülekezetbe, többé-kevésbé felveszi a közösségek szokásait, és megtartja a hagyományait, nem kerül összetűzésbe a közösség tagjaival, vagy vezetőivel, még akkor se, ha teljesen lapos a lelki élete. Nem érdekli őket van -e lelki élete, olvassa -e a Bibliát, imádkozik -e, vagy csupán rutinos keresztyén életet él?
Ha valaki megtér, és felébred a langyos lelki állapotából, és megvilágosodik előtte Krisztus, akkor nem tarthatja magában ezt az életet, mint ahogy Jézus is mondta: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó kútfeje lesz ő benne.” ((János 4:14) Így az ördög számára veszélyes lesz, mint aki másokat is felébreszt.
Ha életében sok keresés ellenére se találnak okot arra, hogy kivessék a gyülekezetből, akkor találnak az ő hitében. Eretneknek nevezik, mint aki félrevezeti a népet. Hogy az ő tudománya egyezik -e a Bibliáéval vagy sem, az nem kérdés, a lényeg az, hogy eltér a gyülekezete tudományával.

folytatás következő héten