Csendes percek
Az első szó reggel a Tied legyen,
Mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
Mennyei világodnak rádiója.
Kanyarognak a fekete sorok,
S felragyog bennük a fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz, szívem közepébe,
Mint röntgensugár hatol be szemed.
Hogy általában mindent tud Isten,
Gyermek – hittankönyvben benne van.
Térdem remeg, beleborzong lelkem,
Ennyire mindent? Ilyen pontosan?
Elvesztem hát? Ez elviselhetetlen,
Vesébe látó Isteni tekintet…
De minden bűntől- hirdeti a könyv-
Jézus vére megtisztított minket.
És térdre hullva imádkoztam,
Bűnvallás, kérés, mind felszínre törhet.
És hála, hála mindig mindenért.
„ Megnyittatik a zörgetőnek….”
Pár perc pereg le, mozdulatlanul,
Csodálva mondom,
„Micsoda az ember?”
Bejárja az örökkévalóság tájait,
Találkozik a végtelennel:
Bűnös szíve a kegyelemmel.
Írta: Siklós István