Emlékezzünk
 
Úgy elrejtette a szíve kínját,
Szenvedését csak a szó sejteti.
Jól lehet, már elvégeztetett,
De jajj, aki ezt elfeledi!

Csak annyit mondott: Emlékezzetek Rám!
Ha a szívetekbe fájni jár a bánat.
Megtört testemet, kifolyt véremet,
Mint áldozat, adtam e bűnös világnak.

Gyötrelmek útján vigyen a megbánás,
Lehajtott fejjel a kereszt felé,
S, a lehullott könnyek gyémánt kövén,
Boruljunk le a Megváltó Isten elé!

És, ami egy nehéz órán fájni tud,
Az mind fájjon most nekünk.
Méltóképen talán csak igy,
Mert csak igy emlékezhetünk.

Sírni illik, nagy égő könnyekkel,
Mint amikor mélye szánt a bánat.
S, ne is kifelé, inkább befelé,
Mosson a könnyünk utat magának.

Szerzője ismeretlen