Szeretetet csak adni lehet
Szétteríti fátyolát az alkony,
Fináléhoz közeledik a felvonás,
Hát hadd múljon el, aminek múlnia kell,
ne is keress ajtót, maradást.
Hisz úgysem találsz, úgysincs tovább.
Aztán újra, és újra várok valamire,
Azt hiszem a szeretetre,
De hát szeretetet csak adni lehet,
Ez a módja annak,
Hogy szétszórva előre odaadjad,
Hogy megsokszorozva visszakapjad.
Ha nem is azoktól, akiknek szétosztottad,
Hanem másoktól, Isten szívén át.
Aki látja, tudja, miként pazaroltad,
Szíved szeretetet, életed javát.
Így működik ez a bonyolult szerkezet,
Ez a furcsa, mégis csodálatos világ.
Csak így várhatunk szeretetet,
És nyílhatnak meg az ajtók,
És így mégis van tovább!
Írta: F.Farkas Rozália