Taníts meg szeretni
Régebbi napokban, imáimban kértem dolgokat,
Melyek kedvesek és értékesek voltak.
Egy életet, mely tiszta boldogságból áll,
Megbecsülést, bátorságot, gazdagságot, sikereket,
Igyekeztem megőrizni mindezeket az értékeket.
Oh Istenem, ilyen vak a Te gyermeked?
Míg pásztorbotod szelíden megbünteti őket,
És szelíden irányítja jobb cél felé őket,
Most teljes testi erőmből csak azt kívánom,
Hogy taníts meg szeretni minden áron.
Taníts meg szeretni, ahol szeretet nem fogad engem,
Taníts szeretni olyan lelkeket, kik nem részesülnek szeretetben.
Mint az elveszettek, kik szenvednek, betegek, szegények,
És kiknek arcuk szomorúságról, nyomorról, és búbánatról beszélnek.
Mind, akik céltalan botladozva lassú léptekkel,
Élőre harcolják magukat, kiknek szívük szenvedett.
Végtelenül többet, mint a világ, mit fölmérni tudna,
Minden fogoly, ki sóhajt a tenger alatt és jajgat,
Düh és keménység és beképzeltség, mely harcol sorsukkal.
Én nekik vigasztalást, segítséget akarok hozni,
Az ő kezüket, az enyémbe akarom venni.
Semmilyen félelem ne bénítson meg engem,
Szenvedésükben kísérőjük akarok lenni.
Oh Krisztus, Te Megváltó, Te örök Igazság,
Oh, taníts meg szeretni, őszinte részvéttel manapság.
Reménység, és vigasztalás szavaival engem
Hogy a Te Mennyből jövő világosságod betörjön a sötétbe.
A sivatagon átvezető út gyümölcstelen fáradozás volt.
A szeretet pedig csodálatos örömteljes virágzást hoz.
Oh Istenem, milyen üres volt régen az imám,
Értéktelen dolgok, melyek egykor a szívemben voltak talán.
Mint pille, csak rövid ideig éltek bennem,
Szépségük elmúlt, Te elkészítettél engem.
Egyetlen vágy ég bennem még,
Szeretni taníts még!