Merőben más
Mivel a munkahelye egy forgalmas főutcán van, tévedésből sokan hozzájuk nyitnak be, és így történt ez ezen a napon is, mikor két hölgy robogott be az ajtón.
Az egyik rögtön hozzákezdett evangélizálni, önmagát dicsérni, felsorolva az ajándékait, olyan gyorsasággal, hogy ismerősöm pillanatok alatt elfáradt bele. Úgy érezte, hogy ellenszenves a modora miatt. Szívében lévő „jelző”sejtette, hogy valami baj van a testvérnővel, talán a Szent szellem helyett, emberi erőlködés az egész.
Mint nekem később elmondta, nem tudott arra figyelni, amit a másik mondott, hanem inkább szomorúan azon gondolkodott, hogy a Szent Szellem csendes, nem hivalkodó, és nem minket, hanem Jézus Krisztust hivatott dicsérni.
Amikor a két nő elment, szegényke azon tűnődött, ha ez a testvérnő ekképpen evangelizál mások felé is, milyen kimerítő lehet az embereknek, és a legfontosabb kimarad beszédjéből, a Megváltó!
Miután meghallgattam a történetet, azt mondtam. Nagyon jó az, ha valaki tűzzel evangélizál, mert érzik, hogy az a Szent Szellem ereje, de Jézusról ne úgy beszéljünk, mint egy kívülállóról, hanem mutassuk be, hogy Jézus az életünk része.
Az ajándékok pedig, amit kapunk az nem a miénk, hanem a Szent Lélek azért adja, hogy használjuk, nem hivalkodásra, hanem mások épülésére.
Tehát merőben más beszélni Jézusról, vagy pedig újjászületett keresztyénként az életünkkel bemutatni Őt.
Mert hiába beszélünk róla, ha az életünk egészen mást mutat.
Az elmondott történet legyen számunkra tanulság, és mindig vigyázzunk, hogy beszédünkkel kit magasztalunk, magunkat, vagy az Urat?