Ugye megtapasztaltátok már Testvérek, hogy milyen könnyű az Urat dicsérni, hálát adni Neki, mikor minden szépen működik az életünkben. Ezt olyan természetesnek vesszük, pedig bizony nem az!
Az Úr soha nem ígérte, hogy nem lesz a földön soha megpróbáltatásunk, hanem csupa boldogság.
Ellenben azt ígérte, hogy aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.
Nemrégiben beszélgettem egy testvérrel, aki bánatát kiöntötte nekem, de a története végén azt mondta: Most még nem tudjuk, hogy miért engedte meg Isten az életemben, de majd egyszer mindenre fény derül.
Azt mondta, hogy mindennek ellenére ő még inkább fogja az Urat szeretni.
Mosolyogva, néztem rá, és éreztem a szívembe, hogy ez már egy fokkal feljebb való Hit! Ez már nem az a gyerekes hit, hogy ha te szeretsz Uram, én is, de ha te bánatot okozol nekem, akkor kevésbé szeretlek.
Ez már egy feltétel nélküli szeretet, ami akkor is szeret, ha a másik kevésbé szereti, vagy éppen nem kapja meg a másiktól a dédelgetést.
Fesőbbfokú Hit, feltételnélküli szeretet, milyen szép lenne, ha minden keresztyén már ennyire hinne, már ennyire szeretné Jézust!
Most eszembe jut egy keresztyén történet, amiben a sátán kikérte Jóbot, Isten megengedte, hogy megpróbálja a hitét, de megparancsolta neki, hogy az életére vigyázzon!
Talán ilyen formában érezte ez a szomorú testvér is, hogy fájt, ami megtörtént, de az Úr szeretete mindennél fontosabb a számára!
Igen, ez feljebb egy fokkal a lépcsőn, ez már egy felsőbbfokú Hit, egy feltételnélküli szeretet, ami bizonyos, hogy senki és semmi nem tántoríthatja már el az Úrtól, mert a szíve hústáblájára van írva: Szeretlek Jézus”
És hallja, amint az Úr azt mondja: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek!”Ámen