Ma reggel valami mélyen a szívemet megérintette, és csak azt tudtam könnyek között mondani, hogy: KÖSZÖNÖM!
Mert vannak az ember életében dolgok, amik egy idő után átértékelődnek, de ahhoz történni kell valaminek, hogy a rálátásunk megvilágosodjon, ami eddig sötét volt, teljes világos legyen.
Nos, némi titokzatos bevezető után következzen a bizonyságom: Ma reggel elmentem a boltba bevásárolni, és előbb az élelmiszerüzletben vettem meg a szükséges dolgokat. Miután kosárba raktam az árut, kifizettem, és elkezdtem a táskámba pakolni, közben megütötte a fülemet ez a mondat: „Szinte semmit sem vettem, és üres pénztárcával megyek haza” – mondta a mellettem álló nő. Szánalmasan bólogattam, és kijöttem az ajtón.
Ezt követően bementem a zöldségeshez gyümölcsért és vettem paprikát, talán már egy kis lecsót is megengedhetünk magunknak - gondoltam. Itt is elégedetten néztem a kosaramra, majd sorba álltam fizetni.
Előttem egy 50-60 éves nő állt, kezében 2 db paprika és még valami. A boltos 280 Ft-t kért az áruért, én meglepődötten figyeltem tovább, ugyanis közben az jutott eszembe, hogy esetleg az ebédjéhez kell a két paprika, vagy csak ennyire futja neki? A nő elővett 500 Ft-t, és letette a pultra. Visszajárót elvette, köszönt és kiment az ajtón. Mély csend lett, pedig még voltak néhányan az üzletben. Hirtelen eszembe jutott, hogy ez az ismeretlennek tűnő nő csirkenyakat keresett néhány nappal ezelőtt az élelmiszer boltban. Megértettem rögtön, hogy egy szegény asszonyról van szó.
Közben nekem is számolni kezdett az eladó, majd szépen egy szatyorba rakta a paprikát, és több féle gyümölcsöt, majd kért 5300 Ft-t. Elővettem a pénztárcámat, és kifizettem a vásárolt árut.
Hazafelé könnyek között gondolkoztam azon, hogy hálás lehetek Istennek azért, hogy férjemnek egészséget és lehetőséget ad arra, hogy a nyugdíj mellett még dolgozni tudjon.
Haza érve megköszöntem az Úrnak, hogy nem szenvedek semmiben hiányt, majd telefonon felhívtam a férjemet, és könnyek között csak annyit mondtam: KÖSZÖNÖM!
Mit köszönsz?- kérdezte. Elmondtam neki mindazt, ami lejátszódott bennem, a délelőtti vásárlást követően.
Világos lett! Igen, valaki lámpát gyújtott, valaki által átértékelődött bennem sok minden. És ez a valaki, a Jó Isten volt!
Talán több részből álló üzenete van, ennek a röpke történetnek:
1. Így akart az Úr rámutatni arra, hogy nagyon sok szegény ember van, akiket észre kell vennünk!
2. Talán nagyobb megbecsülést érdemel a férjem is, hogy jobb életkörülményeket biztosít!
3. És lehet, úgy tűnik, hogy utoljára hagyom, de első helyen van a szívemben az Úr gondoskodó szeretete, amit hálásan köszönök!
Kedves Testvérek! Tudom, hogy nem volt véletlen, amit megtapasztaltam, mert vannak szegény emberek, akiket nekünk, keresztyéneknek kell észrevenni. Keresni kell lehetőségeket a megsegítésükre, hisz nem mindenki italozás vagy dohányzás miatt él szűkös keretek között, és nem tudja, hogy a gyógyszerét, vagy az ennivalóját vegye meg. A kisnyugdíjasok, akik már nem tudnak dolgozni, nagyon nehezen, tudják beosztani a kevéske pénzüket. De vannak mások is, akiknek nagyon rossz körülményeik vannak. Kérlek, vegyétek szemetek elé a nélkülöző embereket, és keressetek számukra adakozási lehetőségeket. Ámen!
Dózsa Lajosné