Van Isten

„Van Isten”- szokták mondani még a hit nélküli emberek is, amikor beteljesül egy-egy óhajtott vágyuk.
Hívő keresztyénként viszont nem csak ezt mondjuk, hanem meggyőződéssel meg is valljuk, hogy „van élő Isten”, aki sohasem hagy bennünket magunkra. Hogy van egy élő Isten, aki mindenben velünk van, még akkor is, mikor néha nem érezzük.
Így történt ez a következő bizonyságomban is, hogy csak szólnom kellett, és az Úr rögtön fizikálisan a segítségemre sietett.
És most e kisbevezető után, megosztom veletek a bizonyságomat.
Éppen egy éve történt, amikor egy nagy rosszullét miatt a kórházba kerültem, és ott bent kellett maradnom egy hétig. Beállították a gyógyszereimet, és én azokat folyamatosan azóta szedtem. Januárban vissza kellett menni infúzióra, amit nem bírtam felszedni, áprilisban viszont kontrollra kellett volna bemenni a kórházba, de a vírus járvány miatt nem volt lehetséges.
Mivel eltelt egy év, és jól érzem magam, dicsősség az Úrnak, ezért arra gondoltam, hogy felhívom telefonom az orvosomat, hogy a jelenleg szedett gyógyszereket nem e fogja lecsökkenteni?
Felhívtam a kórházat, ahol tudatták velem, hogy a főorvos szabadságon van, és mondtak egy időpontot amikor újra próbálkozhatok.
Ez a néhány nap alatt többször is imádkoztam, hogy az Úr legyen segítségemre, és tudjak a főorvossal értekezni.
Végül eljött a megbeszélt idő, felhívtam a kórház portáját, és kértem az osztály irodavezetőjét. Máris kapcsolták, és ki is ment néhány hívás, de a másik végén senki nem jelentkezett. Kicsit kétségbe estem, hogy nem sikerül beszélnünk, ekkor egy váratlan indíttatást kaptam a szívemben, hogy hívjam az Urat segítségül. Azonnal megértettem, hogy mit kell tennem, és 2-3 mondattal elkezdtem imádkozni. Alig fejeztem be az imakérésemet, máris megszólalt a hívott személy a telefon túloldalán. Az irodavezető nő volt és máris kapcsolta a főorvost, azonban hozzáfűzte: „Ha főorvos Úr nem veszi fel a telefont, akkor nem tudok segíteni.”
Egy pillanatig várakoztam, és újra kaptam az indíttatást, hogy Istenhez forduljak a kérésemmel. Alig mondtam el az első mondatot, amikor már az orvos fel is vette a telefont. Rögtön fordítódott bennem, hogy az Úr ma is segítségemre jött. Mind a két esetben biztos, hogy az Úr segítségével tudtam elérni hívott személyeket, hisz mindannyian tudjuk, hogy szinte a lehetetlenséggel egyenlő néha elérni telefonon bárkit.
Tehát bejelentkeztem a főorvosnál, és ő nagyon nyugodt és készséges volt a beszélgetésre. Szívesen elmondta, hogy mit kell tennem a gyógyszerekkel kapcsolatosan, figyelmeztetett az újbóli labor vizsgálatra stb.
A beszélgetés végén, éreztem, hogy mint ahogy megígérté az Úr: „Mindenben veled leszek”- Ő valóban segítségemre jött, és még a személyeket is felhasználta, az én megelégedettségemre.
Köszönet és hála van a szívemben ezért a bizonyságért!