Szíven ütött az üzenet
Egy keresztyén testvérnő mesélte el egy rövidke történetét, ami hiszem, hogy mindannyiunkat elgondolkoztat.
Egy ideje már nagyon rosszul éreztem magam - kezdett bele a beszédjébe - mert minden idegesített, könnyebben észrevettem a mások hibáit, családi életemben is sok volt a konfliktushelyzet. Mivel nagyon szeretem az Urat, arra gondoltam, ha nem javul a helyzetem, én senki miatt nem fogok elkárhozni, inkább távol tartom magam azoktól az emberektől, akik okozzák a békétlenséget bennem, sőt ha úgy látom, a közvetlen családtagjaimat is felszámolom.
Aztán egy nap kezembe adott Isten egy könyvet, ami nagyon közel került a szívemhez és ezért el kezdtem olvasni. Egy hasonló példára bukkantam, mint ami nekem van, ezért kíváncsian egyre gyorsabban olvastam, hogy talán épp az én helyzetemre kapok gyógyírt általa.
És ennek a könyvnek soraiból ezt olvastam: „Mikor nincs békességed, akkor ne a környezetedet hibáztasd, ne azokat akard magadtól eltávolítani, mert attól a helyzet nem javul meg! Magadra maradsz, de a szíved, ami a legtöbb bajt okozza, ott marad veled!!!
Inkább a szívedben tegyél egy nagytakarítást, hogy tudjál másokat elfogadni, szeretni, és tudjál örülni, hogy másokat fel tudjál vidámítani!”
Ekkor abbahagytam az olvasást, és éreztem, hogy nekem szól a sorokból jövő üzenet. Tudtam, hogy az Úr küldte nekem, mint egy mentőövet, hogy megkapaszkodjak benne, hogy a másra mutogatás helyett, saját szívemet vizsgáljam meg, és takarítsam ki, hogy el ne kárhozzak!
És itt befejezte a testvérnő őszinte bizonyságát.