Ap. Csel. 8:26 „A szerecsen komornyik megtérése”

Valahányszor elolvastam ezt a Bibliai történetet, szívemben mindig örömet hozott. Figyeljük meg Istennek ezt az aprólékosan kidolgozott tervét, ahol minden ékes rendben történik.
Az Úr angyala szólt Filepnek, hogy menjen dél felé, ami Jeruzsálemből Gázába vezet. Filep meghallotta az Úr angyalának hangját és engedelmeskedett. /Ez nagyon fontos!/
Felkelt, és elindult az úton, ott találkozott egy szerecsen komornyikkal, aki szekerén ülve olvasta a Bibliát, éppen az Ézsaiás próféta könyvét. Akkor a Szent Lélek szólt hozzá, hogy csatlakozzon a szekérhez. Ő újra engedelmeskedett, és kíváncsian megkérdezte tőle, hogy érti-e, amit olvas. Komornyik őszintén megmondta, hogy nem érti, mert nincs aki megmagyarázza az olvasott történetet. De meg volt a vágy Isten iránt, hisz eljött imádkozni Jeruzsálembe, visszafelé pedig nem össze-vissza tekintgetett, hogy terelje figyelmét, hanem Jézus történetét olvasta. Ő kérte meg Filepet, hogy üljön fel mellé a szekérre és magyarázza el, amit olvasott. A történet Jézus Golgotai útja, szenvedése volt.  A komornyik nem értette és megkérdezte, hogy kiről is ír a próféta, magáról, vagy másról? Mire Filep eleget téve a kérésnek, Jézusról elkezdett beszélni. Mire elértek a Jordán folyóhoz, a komornyik már szívében elfogadta Jézust, és vágyott az Úr közelségébe. Ő kérdezte meg, hogy mi akadálya lehet a megkeresztelkedésnek? És Filep röviden azt mondta: - „Ha teljes szívedből hiszel, meglehet.”
Semmi nem volt, ami hitét megakadályozta volna, és őszintén megvallotta, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. Megkeresztelte őt Filep, és boldogan tovább ment.
Láthatjuk milyen egyszerű volt az egész. Amint az Ige is mondja: „A hit pedig hallásból van.” Így történt a komornyik esetében is. Nem „téregetett”, hanem megtért és megkeresztelkedett.
Döntött Jézus mellett. Tiszta volt a szíve, és ezért tudott beleférni Jézus. Láthatjuk már az elején nyitott volt, feljött imádkozni Jeruzsálembe, hazafelé a szekéren a Bibliát olvasta,  nem terelte a figyelmét mással, ő kérte Filepet, hogy üljön mellé, és magyarázza el, kiről szól a történet. Sőt nem szégyellte bevallani, hogy nem érti, amit olvasott.
Gyermeki hittel elhitte, amit hallott, és szívébe zárta, döntött Jézus mellett. Ő vágyott a megkeresztelkedésre is.
Azért sikerült ilyen egyszerűen, mert nem rakta az elméjét tele világi dolgokkal. Fontos az, hogy odaszánt volt.
Milyen csodálatosan szép egy ilyen megtérés! Egyre kevesebb az ilyen ember, aki feltétel nélkül dönt Jézus mellett. Az igazi megtérés ilyen, mint a komornyiké. Nem „téreget”, hanem megtér. Nem fontolgatja, megéri-e neki, hanem örül, hogy biztos kézbe teheti le az életét.
Filep, nyitott volt meghallani az angyal és a Szentlélek hangját. Engedelmes volt, mert tette a dolgát. És felkészült volt az írást hirdetni.
Ilyennek kell lennünk nekünk is, akik megismertük és elfogadtuk az Urat.