Miről is írhatnék, kérdeztem magamtól. Nem tudok másról beszélni, mint Isten jóságáról, gondoltam magamban. Hála legyen neki, hogy ezzel lehet most tele a szívem. Sok bizonyságot adott a héten, a szolgálatok is áldottak voltak, amikben részt vehettem. Aztán eszembe jut, hogy mi az, hogy csak most? Miért mondom ezt így magamnak? Helyre kell tennem a szívem! Az igében is azt olvassuk, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Az Úr nem pillanatnyi örömre hívott el, mikor kiválasztott, egész mást mond az Ige.

Ez rajtunk múlik. Aztán erre máris eszembe jut a „de hát csak emberek vagyunk…” mondás. Ennek minden pozitív és negatív oldalával. Érzelmeink sokszor úrrá lesznek rajtunk, és bár az Úr int minket attól, hogy ezektől függve éljünk, ez nem mindig könnyű. Én is jártam már úgy, hogy örömöm a tetőfokára hágott, ha valami nagyon jól sikerült, de bizony egy-két nap és tovaszállt. Ezt mindenki megtapasztalja az életben időnként. Ettől nem leszünk keresztények. Azonban nekünk adatott a Szent Szellemtől jövő öröm, amely nem egy pillanatnyi érzés, hanem egy életforma kell, hogy legyen. Még én sem járok ott, hogy minden helyzetben örülni tudjak, de ismerek olyan embert, aki a legnagyobb bajban is pozitívan nyilatkozik, és az Úrral van tele a szíve és gondolatai. Egy ilyen ember vonzza a körülötte levőket, élő bizonyságként szolgál élete, és sok embert tud az Úrhoz vezetni. Igazi só.

Mennyivel könnyebb elengedni vagy sajnáltatni magunk egy kicsit, és olyankor legalább egy időre mi vagyunk a középpontban; vagy ha hagyjuk, hogy érzelmeink vezessenek és hullámozzunk, mint a tenger? El lehet tölteni nagyon sok időt így keresztényként is… Szolgálhatunk tűznek tűnő felbuzdulásból is, akár kezdetben eredményesen is, hiszen az emberek csak azt látják, hogy „ú milyen tüzes”, de ne várjuk hosszú távon az áldásokat az életünkre, a szolgálatunkra.

Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogyan alakul egy Lélek örömével teli és egy érzelmek alapján élő ember barátainak száma.

Láthatjuk, hogy egy érzelmi ember kezdetben sok embert képes megnyerni, azonban ahogyan telik az idő, egyre jobban megismerik, és elpártolnak tőle, míg egy hitből élő, a Lélek örömét hordozó ember, egy olyan valaki, akihez fordulni lehet, egy példamutató magatartású, megbízható egyén idővel csak gyarapodik a gyümölcsökben. Lehet, hogy egy érzelmi emberhez a barátok kezdetben közelebb kerülnek, mondjuk egy krízisben, de egy idő után a sírás, önsajnálat ellenkező hatást fog kiváltani és távolodni fognak tőle.

Melyik tábort akarod erősíteni? Gyors eredményeket szeretnél elérni, vagy örökké tartó befektetést hoznál létre? Ne hagyd, hogy az ördög elcsábítson a praktikáival; lehet, hogy kezdetben nehezebb lesz elindulni, lehet, hogy látszólag másnak jobban megy, de Isten mindig hosszú távon gondolkozik. Emberként hajlamosak vagyunk kevés idő után messze menő következtetéseket levonni, pl.:„ennek semmi értelme”, „miért is csinálom, áh úgysem lesz ebből semmi”, pedig pusztán csak azt a törvényszerűséget kellene követnünk, hogy vetés nélkül nincs aratás. A mag sem két hét alatt lesz érett aratható növény...  Nem attól leszel hittel teljes, örömmel teli keresztény, ha gyors eredményeid vannak – az bárkinek lehet. Akkor leszel ilyen, ha két év múlva megállunk beszélgetni, és még mindig öröm van a szívedben a szolgálattól, attól, hogy segítettél valakinek, vagy bármilyen kis dologtól. Minden kicsiben kezdődik el. Vizsgáld meg magad, milyen a szíved, mert az „igaz ember hitből él.”

Arra szeretnélek bátorítani, hogy az igazi örömöt ne add oda „egy tál lencséért”! Tarts ki, mert végezetre eltétetett néked az igazság koronája, melyet megád néked az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak néked pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését!