„Csak szólj, és meggyógyul az én szolgám!” (Lk. 7,1-10)
Bizonyára mindannyian ismerjük a kapernaumi százados történetét, azonban kell, hogy puszta ismeret helyett példaértéket képviseljen a mi életünkben. Ez a történet Jézus Krisztusnak is sokat jelentett, örömmel töltötte el a százados megnyilvánulása, őszinte alázata és bizalma, melyet az Őt követő sokaságnak példaként mutat be. Ez a történet nem úgy végződik, ahogyan a gonosz lélek kiűzésének története, amikor Jézus csalódottan ezt mondta a tanítványainak: ,,Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket?..” Erre a századosra Jézus büszkén rá tudott mutatni: …”hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!”
Milyen jó érzés lenne, ha mi is úgy tudnánk élni, cselekedni, megnyilvánulni, hogy Jézus ránk is büszkén ránk mutathasson… Milyen jó lenne, ha nem csalódást, hanem örömet tudnánk okozni a mi Mesterünknek…
Nézzük csak, mit láthatunk a századoson, milyen is volt a viselkedése, hogyan is cselekedett? Először is azt látjuk, hogy nem önmagáért kérte az Úr segítségét, hanem azért, mert fontos volt neki valaki. Valaki, aki nem egy közeli családtagja volt, hanem „csak” a szolgája, mégis azt olvassuk: „egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt”. Nagy becsületben, vagyis nagy becsben… ez a százados tudta értékelni a - mások szemével - talán nálánál kisebb jelentőségű embertársát, és megtenni érte mindent, amit csak tehetett.
A másik, nagyon szembetűnő tulajdonság, amely kirajzolódik a századoson, az alázatosság. Az a tulajdonság, amelyről azt mondja Jézus: „tanuljátok meg tőlem…”. A százados saját magát méltatlannak tartva, nem maga indult el a Mesterhez, hanem a véneket küldte el Hozzá. Maguk a vének azt mondták Jézusnak a századosról, amikor tolmácsolták az ő kérését, hogy „méltó, hogy megtedd, mert szereti a nemzetünket és a zsinagógát is ő építette nekünk”. Milyen fontos is úgy élnünk, hogy a hátunk mögött is azt tudják mondani rólunk az emberek, hogy igen, igyekszünk Isten gyermekéhez méltó életet élni és megtenni mindent az Ő országának építéséért.
Annak ellenére, hogy a vének méltónak tartották őt arra, hogy Jézus teljesítse a kérését, ő saját magát mégis méltatlannak vallotta. Még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az Úr az ő hajlékába lépjen. De jó lenne, ha mai keresztények, tanulnánk ettől a századostól! Szolgáló testvérek gyakran esnek abba hibába, hogy kérkednek még maga az Úr előtt is… hogy ők mennyi mindent tettek már Istenért, mennyi időt, energiát, talán anyagiakat áldoztak az Úrért, és bizony méltónak találják magukat arra, hogy Jézus, mint egy automata a bedobott pénzérme után kiadja nekik az áldást, vagy a kérésükre a választ. Drága Testvéreim és jómagam is! Ez nem így működik! Érdemtelenek és méltatlanok vagyunk a hatalmas élő Isten előtt. Számunkra megtiszteltetés az, hogy Őt szolgálhatjuk, számunkra megbecsülés az, hogy az Úr engedi, hogy vegyünk az Ő asztaláról és adjunk az éhezőknek. Mi magunktól ugyan mit mutathatunk fel neki? Mely cselekedetünk egyenlíthetné ki a mérleget, melynek másik oldalán ott sorakozik bűneink végtelenje? Egyedül a Bárány vére képes elvenni a vétkeink súlyát. Alázat az Élő Isten Fia előtt… olyannyira elveszett ez a mai keresztény életből…
Eddig még sosem gondolkodtam el, milyen hatalmas módon kapcsolódik össze az alázat és a hit. Ez a százados megalázta magát a Mester előtt, mert felismerte nagyságát, elismerte hatalmát és tudta, hogy ő mindenség Királya. Az Isten előtt való alázat azt is jelenti, hogy mélységéig tisztában vagy azzal, hogy te teremtett, önmagától erőtlen lény vagy, de gondot visel Rólad a Mindenség Ura, aki formált Téged, akinek minden lehetséges, és Aki kész használni a hatalmát a te megsegítésedre. Ha felismered az Ő hatalmas voltát, és elismered őt, mint szíved Királyát, a hit természetes módon, erőlködés nélkül megszületik az életedben, és azt tudod mondani, amit a százados is mondott: „csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám”. Aki ezt őszintén ki tudja mondani, arra Jézus büszkén mutat rá, és csodás módon beteljesíti kérését. Vágysz erre? Én igen, nagyon is!