„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil. 4:11-13

Mi is az igazi megelégedés? Amikor már nem vágysz folyton többre, hanem azt tudod mondani, hogy: Uram hálás vagyok mindazért, amit kaptam, köszönöm, hogy velem vagy minden nap, és ez elég nekem!
De milyen is az ember valójában? Mindig többre vágyik, mindig mást akar, többet akar, máshogy akarja, mint ahogy épp jelenleg van.
Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindenünk az Úrtól van, ha Ő nem adta volna meg, akkor nem lenne, és sokszor követelőzünk, mert még többet szeretnénk.

Ez már gyermekeknél is megfigyelhető. Megkap egy játékot, aminek örül egy-két napig, aztán megunja és már rögtön mást is akar. Vagy látja, hogy a többi gyereknek milyen játéka van és neki is kell olyan. Vannak szülők, akik a gyermek első szavára mindent megvesznek, mindent meg akarnak neki adni, nehogy valamiben hiánya legyen, vagy esetleg ciki legyen, hogy neki nincs meg a legmenőbb játék.
Ezzel ellentétben vannak olyanok, akik nem adnak meg mindent, amit csak a gyerek kiejt a száján. Ők vajon rossz szülők? Nem, nem rosszabbak ők, mint az előző csoporthoz tartozók, sőt…! Hiszen, ha a gyerek mindig mindent megkap soha nem fogja megtanulni, hogy mi is valójában az a megelégedés, később felnőttkorában is mindig mindent azonnal akar majd.

Nekünk felnőtteknek nem ismerős ez a kép? Kérünk valamit a mi Atyánktól, és sokszor beleesünk abba a hibába, hogy azonnal akarjuk a választ az imáinkra. Van, hogy jön azonnal, de van, hogy sokszor bizony hosszú éveket kell várni egy-egy kérésünk beteljesedésére.
És bevallom én magam is, nagyon sokszor azonnal akartam a válaszokat, a megoldásokat, a dolgokat, amiket kértem. De a hosszú várakozás alatt megértettem azt, hogyha megkapnám nem töltenék annyi időt az Úrral, ha megkapnám nem biztos, hogy a javamra válna, ha megkapnám most rögtön, akkor nem biztos, hogy igazán hálát adnák érte.

Szóval mi is az igazi megelégedés? Minden körülményben, legyen mélység vagy magasság, szegénység vagy gazdagság, öröm vagy bánat, és még lehetne sorolni, de mindig elégedettnek lenni azzal, ami épp van. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem is kell imádkozni azért a helyzetért, vagy dologért, de nem mindegy, hogy milyen szívvel tesszük ezt. Haragudva Istenre, hogy elvette, vagy épp nem adta meg, pedig megtehetné. Vagy hálát adva, hogy Ő velem van, és oltalmaz az úton, hogy a legjobb úton vezet, és hogy soha nem hagy el.

„Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állsz készen, nem tudsz kezelni, ami nem illik bele az életedre vonatkozó tervébe, ami leszívná energiádat vagy elpusztítana.
Amikor Isten valamit megtagad tőled, bízz Benne: Ő tudja mit csinál.”

Ma, ha nem érted, hogy miért kell olyan hosszan várakoznod, ha nem érted, hogy miért nem kapod meg, amire már oly régóta és olyan nagyon vágysz. Bízz Istenben, és abban, hogy Ő valóban tudja, hogy mit cselekszik. Legyen elég annyi, hogy Ő veled van, hogy soha nem kell egyedül lenned, hogy irányítja és vezeti az utad. Figyeld a te Mestered, hogy mit akar tanítani a próbák alatt, mit akar veled megértetni a sötétségben, a viharok közepette.
Talán épp ezt...MEGELÉGEDETTSÉG!