„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6,29)

Talán elsőre ez egy nagyon egyszerű kérésnek tűnhet. Úgy tudunk Isten tetszésére lenni, hogy hiszünk Jézusban, aki hatalmas csodákat tett, 2000 évvel később is, nagyon elszigetelt népcsoportokat leszámítva, bárki tudja a név hallatán, hogy ki is Ő, mit is végzett el, az örömhír beterítette a világot. Jézusról szólt az Ige az eredeti kontextusban, de jól tudjuk, hogy a sorok mögött mindig rejlik plusz mondanivaló ránk nézve is. Természetesen ma is az a cél, hogy Jézushoz vezessük az embereket, ez nem is kérdés! De mivel ma már nincs itt fizikai valójában, ezért most mi vagyunk azok, akiket az Atya küldött, akik látványos módon képviselik Őt – természetesen a Szent Szellem ereje és pártfogása által. Eszünkbe juthat egyből ez a sor: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között” (2 Korinthus 2,15). Az illat az, ami távolról is jelzi, hogy a forrása a közelben lehet. Hívogat, hogy megtekintsük azt, vagy éppen távol tart attól, ha szagként áramlik és elcsavarja az orrunkat. Ma mi vagyunk az illat, a cselekedeteinkkel megkívántatjuk vagy sokszor sajnos elriasztjuk az embereket Istentől. A példa arra, hogyan tegyük ezt megfelelően, hogyan tudnak rajtunk keresztül eljutni az emberek az Igazságra, egyedül Jézus csodás életének a példája lehet.

Amikor ezen gondolkodtam, akkor nagyon sok dolog ötlött fel bennem, kérte arra az Úr minket, hogy egymást szeressük, erről ismer majd meg a világ. Tudnunk kell hálát adni, örömben, igazságban járni, megbocsátani, távol maradni a bűntől.. És sorolhatnám még ezeket, mind ékes példája az Isten-követésnek. Azonban egy nagyon fontos dolog, ami hiányzik a sorból, csak ezután jutott eszembe. Lássunk néhány Igét:

-      A samáriai asszony a Jézussal való találkozás után: „Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” (János 4,28-29)

-      Ötezer ember megvendégelése után: „Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” (János 6,14)

-      Lázár feltámasztása után: „Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.” (János 11,45)

Sokszor elfelejtjük, hogy a csodák micsoda illattal bírnak! Jézus is arra bátorított, hogy tegyük azokat a dolgokat, amiket Ő, sőt akár nagyobbakat is. A tanítványok korai szolgálatát csodák kísérték, és a gyümölcseit láthatjuk is. Az Ige itt is megerősíti, hogy az Isteni erő megnyilvánulásaként hittek az emberek. A mai hitet kereső embereknek is szükségük van ezekre a dolgokra, hogy a gyógyítás, a prófétálás, a bölcsesség beszéde a többi ajándékkal együtt megnyilvánuljon a mi életünkben. A Lélek gyümölcsei is nagyon fontosak, nem is kell ecsetelnem. Egyik sem működik a másik nélkül. De a mai egyház inkább „csak” kegyesen él, törekszik a lehető legpéldamutatóbb életet élni – ami fontos. De Isten erejéhez, valójához, kegyelméhez, szeretetéhez ugyanúgy hozzá tartozik, hogy betegeket gyógyítson meg, szóljon titkos dolgokat, öntsön ki a lelkéből. Ha Őt akarjuk megismertetni valóságosan, akkor azokat megtartva, amiket eddig is helyesen tettünk, Isten népe, még több csodára fel! Ez felforrósítja a szíveinket, megeleveníti a hitünket, és hitet ébreszt az örök élet nélkül levő szívekben is.