„Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat, egyedül Őt imádd…” Mostanában igen sokat dúdolgatom ezt az éneket magamban.  És azt mondom az én lelkemnek, hogy áldd az Urat, mindig, mindenkor, örökké csak Őt imádd, bármi is történjék.
Van, amikor jön magától, amikor egyszerűen csak áldjuk és áldjuk Isten nevét, amikor felkelünk reggel és csak dicsérjük Őt. De van, amikor a nehézségektől megrogyva, a gondok és a problémák sűrűjében azt kell mondanunk a mi lelkünknek, hogy álld az Urat…áldd Őt akkor is, ha csalódott vagy, áldd Őt, akkor is ha fáj, áldd Őt akkor is, ha nem érted….MINDENKOR…áldd az Urat!

„Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsoltárok könyve 103:1-2

Az, hogy imádom és dicsérem az Istent nem függhet a körülményektől, nem függhet attól, hogy ma jó vagy rossz napom van, nem függhet az érzésektől.  

Miért is olyan fontos ez? Magasztalni és áldani Istent minden nap?
Miközben áldod az Urat…Isten a háttérben munkálkodik.
Miközben Te dicséred Őt…épp átformál és alakít, épp megszűnteti a szívedben az aggódást és adja az Ő békességét. Épp felhasznál valakit a Te érdekedben. Ajtókat nyit meg, olyan ajtókat, amikre nem is gondoltál.
Miközben Istent imádod elfelejtkezel magadról, a gondjaidról és egyedül rá figyelsz.

Talán azt mondod, hogy most nem vagyok olyan állapotban, hogy most túl sok minden összejött, most túlságosan fáj a szív.
Ez egy döntés, akarom Őt áldani vagy nem? Bekapcsolom azt a dicsőítő éneket vagy nem? Leülök imádkozni, bibliát olvasni, vagy nem?
Egy döntés, amit Te döntesz el. Isten nem fog arra kényszeríteni, hogy adj neki hálát, Ő nem fog arra kényszeríteni, hogy tölts az Ő jelenlétében több és több időt.  De ha igazán szereted az Urat, és ahogy a fenti igében is olvashatjuk, visszaemlékszel, hogy mennyi jót tett már az életedben, akkor hálát fogsz adni. Minél több időt töltesz az Úr jelenlétében, egyre jobban kezded Őt megismerni, már többé nem akarsz Tőle elszakadni, többé nem akarsz nélküle döntéseket hozni.
Miközben ott vagy az Úr jelenlétében és csak imádod Őt, azt veszed észre, hogy ami annyira fájt, már sokkal könnyebbé válik, hogy ami nemrég annyira aggasztott, már nem nyugtalanít.
Ez, a magasztalásban rejlő erő! Amikor áldod és csak áldod…Ő pedig munkálkodik.

Milyen könnyen leülünk sokszor egy nehéz nap után a TV elé, vagy berakunk egy filmet azért, hogy egy kicsit eltereljük a mi figyelmünket, hogy kikapcsoljunk. De vajon az a másfél óra, amit egy film megnézésére szánunk mennyire fog építeni? Szánunk egy nap másfél órát imádkozásra, bibliaolvasásra, egyáltalán arra hogy Istennel legyünk? Másfél óra, ha azt a 24 órát nézzük, amit kaptunk egy napra, töredéke…olyan sok mindennel el vagyunk foglalva sokszor. És felmerült bennem az a kérdés, hogy mikor töltöttem tartalmas időt utoljára Isten jelenlétében? Pedig kell…és erre nekem és neked van igazán szükséged, mert emberek vagyunk, mert sokszor egyedül vagyunk, mert sokszor megfáradunk. És ha távol vagyunk a Forrástól, akkor nem tudunk új erőt venni, közel kell menni a Forráshoz, hogy újra megújuljunk!