A Bibliában olvasható Ézsaiás elhívása, mely számomra az egyik legkedvesebb Igerész, különösen a 8-13. versek. Talán azért is áll olyan közel hozzám, mert ezzel az Igével hívott engem is el az Úr szolgálójának. Ha valamihez kellene hasonlítani a fenti Igét, én egy finom parfümhöz hasonlítanám, aminek az illata átitatja az egész testemet, ami egy belső megelégedettséggel, és boldogsággal is jár. E néhány Igevers számomra többféle üzenetet nyújt. – Sugározza az őszinte, féltő szeretetet az ember iránt. – Egy csodás biztonságot nyújt. - És mindez nem csak Ézsaiásnak szól, hanem a ma élő kiválasztottaknak is.Ha az Igénél maradunk, a 8. versszak így kezdődik. „De te Izráel én szolgám, Jákób, akit elválasztottam, Ábrahámnak az én barátomnak magva!” Közvetlen szeretetét fejezi ki Isten ezzel a megszólítással, azt mondja: „ Te Izráel én szolgám, Ábrahám magva”- szolgáját megkereste a föld túlsó részén, hogy elhívja, és megígérte, hogy nem fordul el tőle, megerősíti, megsegíti, ellenségeit elpusztítja előle, mert : „Mivel én vagyok Urad, Istened, aki fogom a jobb kezed, és aki ezt mondom néked: Ne félj, mert én megsegítelek” E néhány sorban benne van minden, amire szüksége van egy hívő embernek. Ha bárki elszánja magát, hogy Istent követi, már itt a földön biztonságban, szeretetben, védelemben élhet. Sőt még saját vágyai is teljesülhetnek, mert szeretetéből azt is megadja az Úr, de egyetlen ember sincs, aki képes lenne hosszú távon biztosítani ezt az ígéretet saját maga, vagy embertársa számára.
Az Igét olvasva láthatjuk, hogy nem a megszokott tárgyilagos szavak ezek, de nem is nyájasak, hanem olyan, mint egy őszinte szerelmi vallomás! És az olvasó, mint egy finom parfümbe beleszippant, hogy a szaglósejtjei segítségével jól átitatódjon vele. Személy szerint én is egymás után többször elolvasom e sorokat, mert érzem belőle, hogy hozzám is szól, Istennek én is fontos vagyok! Szívem talaja átitatódik azzal a szeretettel, amit csak Tőle kaphatok, és ettől boldog vagyok. Egy tavaszi langyos eső, ami az arcomra csapódik, madarak éneke, virágba borult fák, a szép zöld pázsit, nem nyújtja azt számomra, mint az Istennek ez az ígérete. Mint ahogy Pintér Béla énekli dalában: „Megmozgat minden követ, segítségemre siet, mert rólam van szó.”
Isten, aki jól tudja, hogy szükségünk van rá, maga jelenti ki, hogy „ Ne félj, én megsegítelek” Tudnánk -e hinni egy embernek, ha ezt mondaná nekünk? Nem jutna -e az eszünkbe, hogy az ember változik és nem lehet biztosan építeni rá?
Hívott -e valaki embert ilyen féltő szeretettel, mint ahogy ISTEN hívta el Ézsaiást, de ma is ugyan olyan szeretettel hívja el az Ő munkásait. Van -e erőnk nemet mondani egy ilyen hívásra? Vagy hátat tudunk -e fordítani egy ilyen ígéretnek, és el tudjuk -e taszítani a segítségre kinyújtott kezet?
Mint a tavaszi lágy szellő, ami végigsimítja az arcodat, és mosolyogva önkéntelenül kinyújtod kezed felé, úgy simítják végig szívedet e kedves szavak, amivel magához hív az Úr. Kinek lehet magasabb rangja, mint Isten szolgálójának, kit szeretnek úgy, mint tégedet, akit Isten a véghatárról elhozott, hogy néki szolgálj? Vágyjál rá, hogy elhívjon Isten, és szolgáld Őt hűséggel! Mert azt mondja ma neked is: „Ne félj, mert megsegítelek!”
Ui. Az Igei gondolat írása alatt azt éreztem, hogy nem írhatok többet, mert elrontom! Nincsenek szavak, amik szebbek lennének azoktól a szavaktól, amit Isten mondott, és ma is mond annak, akit Ő elhív! Az én szavaim helyett olvasd el újra és újra az Igét, ami lehet, hogy ma átmossa a szívedet, és megérzed azt az igaz szeretetet, amit az Isten érez irántad!