Az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát

Jézus, mikor a földön járt, a samáriai asszonnyal beszélgetett. Ebben a beszélgetésben az imádat egy új korszakát jelentette be. Jn 4,23-24 versében van leírva. Eszerint Szellemben és igazságban imádókat keres az Atya.

Így szól az ige:
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.                 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát..      Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Az asszony kérdezi, hogy hol lehet imádni Istent, ezekre feleli Jézus, hogy nem helyhez és időhöz kötött immár az imádat.  Látjuk, milyen fantasztikus dicséreteket adtak az Úrnak a zsoltárírók (pl.: 63., 96., 100. zsoltárok), és azt is látjuk, hogy Jézus eljövetelével egy még nagyobb lehetőség adódott meg, egy új ajtó nyílt meg előttünk.

Miről is szól ez az egy sor: Ha vannak igazi imádók, akkor vannak nem igazi imádók is! Isten mondja, hogy ez a nép csak szájával imád engem.. A cselekedetek nincsenek mögötte. Ki-ki döntse el magában a kérdést, hová tartozik.

Aztán két ismérve van még az imádatnak. Az első, hogy szellemben történik. Nem a helyszínek a fontosak, hanem az, ami bennünk van. Ha mi elfogadtuk az ő áldozatát, akkor ő megbocsátott, és bennünk él! Akkor a szentek szentje bennünk van. Akkor Isten bennünk van! Akkor egyek vagyunk vele! A Szentek szentje többé nincs elzárva, már én is bátran jöhetek. Szabadságomnak nagy volt az ára, de Jézus mindent fizetett.

Amikor mi áldozunk, akkor nem egy kőoltárra tesszük áldozatunk, hanem szívből áldozunk. Szívből adjuk az adományunkat, a böjtünket, a szolgálatokat, amikor imádjuk, akkor a szívünkből lépünk felé.

Az igazságban azt is jelenti, hogy ez valóban létrejön, az imádat általi kapcsolat valóban létrejön. Nem vallásos rituális módon kell Őt imádni, mint ahogy a munkát végezzük a futószalagnál. Ne csináljuk azt, hogy betartunk ilyen-olyan szokásokat, mert attól reméljük Isten tetszését. A vele való járásunk személyes legyen, ne rituális, mert az halott, és köze nincs az Istennel való személyes kapcsolathoz. Elfogadva Jézus igazságait, megigazulva ezáltal, ezt is jelenti.

Ha Dávid és a többi zsoltáríró át tudták élni Isten jelenlétét, akkor nekünk milyen lehetőségünk van? Amikor már nem csak a küszöbig jutunk el a templomban, hanem teljesen a kárpiton túlra!

Isten Krisztusban újra összekapcsolta a mennyet és a földet!

Efézus 1, 9-10 Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;

Az Édenkertben volt ilyen utoljára! Amikor Isten minden egyes nap lejött Ádámhoz és Évához. Egészen a bűnesetig. Azután egészen Krisztus eljöveteléig nem volt ilyen lehetőség! Ő a mi kapunk, rajta keresztül minden áldás a miénk, mi pedig rajta keresztül ki tudunk nyúlni a menny felé. Ezt a lehetőséget ki kell használni! Merjük kihasználni, vágyjunk rá, mint gyermekkorunkban az új játékra, hozzuk vissza a gyermeki vágyat Isten iránt is, és akkor megtapasztalhatjuk milyen az Isten trónja előtt lenni szellemben.