„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy ott magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett egyedül volt ott.” Mt. 14:23

Jézus előttünk már mindenen keresztül ment, nagyon sok fájdalmat, nagyon sok szenvedést átélt. Tudja milyen az, amikor elárulják, megtagadják, tudja milyen a magány…átérzi minden fájdalmadat, amin keresztülmész.

Isten különbözőnek teremtett minket, és ez így is van rendjén. Vannak emberek, akik szeretnek elvonulni, egyedül lenni és nem rémülnek meg a tudattól, hogy egyedül vannak. De vannak olyanok, akik szeretnek társaságban lenni, nem szeretik az egyedüllétet, és szeretik ha körülveszik őket.
Azonban, bármelyik típushoz is tartozunk, Isten akarja, hogy néha egyedül legyünk.
Miért is van szükségünk az egyedüllétre? Akkor, amikor nincs ott senki, amikor nem látnak az emberek…ekkor tudunk a legőszintébben Isten elé járulni. Isten akarja, hogy időt tölts vele kettesben, amikor leülsz és őszintén beszélgetsz az Úrral.

Van egy mondás, amivel egyet is értek: „Arra van időm, amire szánom!” És ez nagyon is így van, sokszor tapasztalom. Nincs idő imádkozni? Nincs idő bibliát olvasni? De van idő leülni a TV elé? Van idő mindenféle programon részt venni? Az ellenség ezt szeretné elérni, hogy mindenre jusson idő, csak épp az Istennel való élő kapcsolatra ne. Mindez egy erős elhatározás, hogy igenis odaszánom magam, odaszánom az időmet. Ha megtesszük Isten ki fogja pótolni minden szükségünket. Annyi haszontalan dologgal töltjük sokszor a napjainkat és villámgyorsan rohan egyik nap a másik után úgy, hogy sokszor nem teszünk semmi értelmes dolgot, azonban az Istennel való közösség soha nem haszontalan, ez a mi épülésünket, fejlődésünket szolgálja.

Mi történik, ha jön egy hétvége, és előre láthatólag nincs program? A gondolat is ijesztő, hogy lehet egyedül kell tölteni. Felhívunk néhány barátot, ismerőst, de senki nem ér rá.
Az ilyen hétvégéket, napokat, órákat el lehet tölteni depressziósan és sajnálva magunkat…de akár Isten közelségében is. Az Úr akar szólni, beszélgetni, igaz barát lenni, de ez csak akkor tud megtörténni, ha időt töltünk Vele. Úgy mint bármelyik kapcsolat… ha nem töltenek együtt időt, akkor kiszárad, ha nem keresik egymás társaságát, akkor ellaposodik.
Isten időt akar tölteni veled, azt szeretné, ha megosztanád vele, mindazt, ami fáj és mindazt, ami boldoggá tesz. Szeretné, ha elmondanád neki a vágyaidat, az álmaidat. Ha beszélgetnél Vele.
Lehet, hogy nem mindig tudjuk ajándékként tekinteni, az egyedüli órákat, de ha ezekben az időkben odamegyünk az Úrhoz és leborulunk előtte, olyan dolgokat mutat meg, amikre talán nem is gondoltál volna, úgy tud hozzánk szólni, ahogy azt a zajban, a tömegben nem hallottuk volna meg.

Nagy ereje van, azon imádságoknak, melyeket testvéreinkkel, a gyülekezettel együtt viszünk az Úr elé, azonban vannak helyzetek, melyeket nem lehet máshogy megharcolni, csak egyedül…Te és Isten.
Voltak, vannak és lesznek időszakok, mikor senki más nem lesz ott, csak Isten, azonban Ő rendíthetetlenül ott lesz és nem hagy magadra!
Ezért ragadjunk meg minden lehetőséget és a zsúfolt napjaink között ne felejtkezzünk meg arról, hogy minden hiábavalóság az élő Isten nélkül.