Mi emberek elég sokszor hajlamosak vagyunk mindig csak a rossz és negatív dolgokat észre venni. Mindig mindenben meg tudjuk látni a rosszat, a negatívat, de a jó dolgokat olyan nehezen és olyan rövid ideig értékeljük.Nincs probléma mentes élet, de ha mindig csak a problémákat és a gondokat nézzük soha nem leszünk boldogok.
Isten szeret és szeretne örömet okozni nekünk, de ha nem vesszük észre, ha mindig csak a rosszat látjuk meg, akkor egy megkeseredett, befásult életünk lesz, ami nem arról fog beszélni, hogy milyen jó az Isten ösvényén járni, hanem épp ellenkezőleg.
Ha egy olyan ember, aki nem ismeri az Urat egy kereszténytől folyton csak azt hallgatja, hogy mi a rossz az életében, vajon mennyi esély van rá, hogy befogadja Istent szívébe? Vagy ha a nem keresztény mindig a mosoly nélküli arcunkat látja, vajon vágyakozni fog ezután?
Nagy felelősség az, ahogy beszélünk, az amiről beszélünk és az, ahogyan reagálunk egyes dolgokra.
Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy nekünk nem lehet rossz napunk soha, hogy fel kell vennünk egy álarcot és mindig csak mosolyogni és megjátszani magunkat. Egyszerűen csak észre kell vennünk azokat a körülöttünk lévő csodákat, Isten nekünk szánt ajándékait a mindennapokban, amik még akkor is mosolyt tudnak csalni az arcunkra, amikor nem túl jók a dolgok.
Nem nézhetünk mindig csak és kizárólag a fölöttünk gyülemlő sötét fellegekre, tudnunk kell meglátni a fellegek fölött lévő kék eget és napsütést is.
Elfelejtjük az igét, ami azt írja, hogy elég minden napnak a maga baja. Mi ennek ellenére felvesszük a holnap terhét is és borúlátóan látjuk a jövőt. Továbbgondolunk dolgokat, elképzeljük, hogy mi hogy fog történni, ahelyett, hogy ma meglátnánk hogy mik azok a dolgok, lehetőségek, amiket Isten adott, hogy éljünk velük.
Kezdjünk el még ma máshogy nézni az életünkre, meglátni hogy mennyi sok jó dolgot átéltünk már és még mennyi sok jó és izgalmas dolog vár ránk, ha Istennel éljük az életünket.
Az aratás akkor jön el, ha elvetjük a magot. A vetéshez pedig hit kell, mert amikor elveted a magot, nem tudod, hogy ki fog e hajtani, és ha úgy vetjük el hogy ebből úgy sem lesz semmi, akkor nincs értelme, ehhez derűlátás, reménység, hit kell. Mert „Aki a szelet nézi nem vet, aki a sűrű fellegre néz nem arat.”