„Óh, szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van az orrában, mert hát ugye, mire becsülhető ő” Ésaiás 3:1
A fenti Igevers, valószínűleg elgondolkoztat mindannyiunkat, hiszen belekerülhettünk már hasonló helyzetbe, még akkor is, ha ismertük ezt a figyelmeztetést. És utólag sem tudjuk rá a választ, hogy miért nem kerültük el azt a csalódást. Mindez akkor történik meg, amikor egy másik embert felmagasztalunk, és később csalódunk benne. A csalódás lehet, férfi és nő, szülő és gyermek, főnök és beosztott között, és sorolhatnám tovább, ami akár egy életre szóló fájdalmat is okozhat.
Vannak emberek, akik mindent egy lapra tesznek fel, ahogy mondani szokás, pl. amikor két fiatal megszereti egymást, és csak azt a másikat tudja elképzelni a párjának. Ahogy telik az idő, viszont történnek események, emberi megnyilvánulások, ami miatt, teljesen kiábrándulnak egymásból. Akkor már nem számít a szépség, a vonzalom megszűnik a másik fél iránt. Pedig úgy indult a kapcsolat, hogy rajta kívül nincs senki, akivel élni tudna. Mégis megtörténik a kiábrándulás, és józanabb ésszel már nem is tudná elképzelni a folytatást. Lehetséges az is, hogy ismerkedésük idején a szülők már látták, és figyelmeztették a gyermeküket arra, hogy nem lesz hosszantartó ez a kapcsolat.
De ugyanez megtörténhet nem csak egy kapcsolatban, hanem amikor egy diák, aki szereti a tanárát, egy dolgozó, aki felnéz a főnökére, egy egyszerű ember, aki egy színészt, egy politikust, vagy éppen egy tudóst magasztal fel. Figyeljétek meg, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor a bálványozott személyről negatív hír kezd keringeni, ami miatt teljesen megváltozik a véleménye annak, aki addig felmagasztalta.
Mert, ugye az ember nem tökéletes, változik, csúnyul, durvul, butul, hazudik, stb. és ez nem minden esetben tetszik majd a másiknak.
Valóban úgy van ez: Minél jobban megismersz egy embert, annál inkább el tudsz fordulni tőle, és minél jobban megismered az Istent, annál inkább ragaszkodsz hozzá. Miért?
Mert Isten örök! Isten nem változik. Az Ő szeretete nem önző, nem az érdeke diktálja, hanem hűséggel örökre szól.
 Ismerek egy házaspárt, akik meg akarták újítani az elszürkült kapcsolatukat, és ennek érdekében sokkal kedvesebbek, figyelmesebbek voltak egymáshoz. Mind a kettőjüknek tetszett a megújult szeretet a másik iránt. Néhány nap után azonban az asszonyka megfázásos tünetei miatt, nem jól érezte magát, és nem tudta körül rajongani a férjét, emiatt a színi előadás megszakadt. Ugyanis a férj, nem segített a feleségének a gyengélkedése alatt, hanem vádolni kezdte, hogy: „megváltoztál, türelmetlen vagy, tudtam én, hogy csak addig tart” stb. Igen, olaj volt a tűzre a férj vádlása, a feleség pedig már nem akarta megmagyarázni, hogy ez esetben neki is jól esett volna egy kis gyengédség. Visszaállt a régi szürkeség közéjük. 
 „Szűnjetek meg hát emberben bízni”- mondja az Ige. Az utóbbi példánál maradva mind a két fél érdekből volt kedvesebb a másikhoz, azért, hogy neki is jobb legyen. Mihelyt azonban az egyik fél nem tudta nyújtani az elvárt szeretetet, a másik fél, vagyis a férj nem vállalta tovább a szerepet.
Sorolhatnánk példákat kimerülésig, és végül úgyis arra ébrednénk rá, hogy a fenti Igevers mennyire igaz!  
Az egyetlen hűséges, az önzetlen csak az Isten, aki úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, nem nézi a hibáinkat. Ő az egyetlen, aki nem veti többé a szemünkre, miután bocsánatot kérünk, nem emlegeti, nem mutogat vissza a múltunkra. A fenti példából is azt látjuk, hogy az ember változik, nem megbízható. Szó nincs róla, hogy bárkit is lebeszéljek a házasságról, vagy éppen a párválasztásról, de tudnunk kell, hogy előbb vagy utóbb csalódunk az emberben, mert az ember születésétől fogva hajlamos a bűnre.
Hallottam egy másik történetet is. Egy keresztény fiú egyszer feleségül vett egy hit nélküli lányt, ami mint tudjuk felemás igát jelent. Ebben az esetben csak a külső számított, de szellemi vonatkozásban nem egyeztek meg. Telt - múlt az idő és a fiú a hitében lejjebb csúszott, majd a házasságukban egymást követték a csapások. A hívő szülők sokat imádkoztak a fiukért, hogy erősödjön a hitében és járjon újra a gyülekezetbe, de a felesége kijelentette, hogy ha a férje elmegy, akkor ő elválik tőle.
Isten, ahogy Jónást a cethal gyomrába parancsolta, ezt a keresztyén férfit is csapásokkal, próbatételekkel terelgeti, és neki döntenie kell. Vagy visszatér Istenhez és a gyülekezethez, így a felesége elválik tőle, vagy tovább vergődik a próbák alatt.
Kedves Testvéreim! Most kellene ezt az Igét a férj szeme elé vinni, hogyha még van benne egy mustármagnyi hit Isten iránt, akkor képes legyen dönteni. Ugyanis, ha nem Istent válassza, hanem a feleségét, lehet már a próbákba is belerokkan, és az életébe is kerülhet. Viszont ha az Urat választja, életben maradhat, mert Isten megszabadítja a csapásoktól és lehetséges, hogy még a felesége is megtér.
Úgy gondolom, hogy az utóbbi valós történet elgondolkoztat bennünket, és talán azokat is, akik hasonló helyzetben vannak, mint ez a keresztyén férfi.
Ugyanis: „Óh, szünjetek meg hát emberbe bízni, akinek egy lehelet van az orrában, mert hát ugye, mire becsülhető ő?”
Mert ezt mondja az Ige, és ez igaz!!!!
Nem mindegy, hogy ragaszkodom az általam választott hitetlen páromhoz, és Istent elveszítem, vagy pedig Isten mellett kitartok, és Isten a legjobbakat adja nekem válaszul.
Tudom, hogy bűnös emberek vagyunk, és folyton változunk, de kérlek titeket, hogy ha az életetekben hasonló döntést kell hoznotok, bölcsen tudjátok, hogy mit tegyetek. Ha ez a keresztyén férfi nem házasodott volna össze egy hit nélküli  lánnyal, talán nem kellett volna olyan sok próbán átmennie. Ugyanis ezt olvassuk a II. Korintus 6: 13-18- ban  „Viszonzásul, mint gyermekimnek szólok, tárjátok ki ti is a szíveteket.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van az igazságnak a hamissággal?
És mi egyezsége Krisztusnak a Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, mint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nékik Istenük, és ők az én népem lesznek.
Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és lányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr”
Kedves testvéreim! A fenti történet példája, és a II Korintus 6:13-18-ban olvasott Igeversek is, engedelmességre köteleznek bennünket a szerető Isten iránt. Miért ne tennénk, mikor az Ige figyelmeztet minket: „ Óh szünjetek meg hát emberben bízni…..”
Kérlek titeket amikor Isten és ember között kell döntenetek, mindig tudjátok, hogy mit kíván Isten tőletek! Mindig vegyétek fontolóra, hogy ki a fontosabb a ti számotokra? Ámen
 
Dózsa Lajosné