Máté Evangéliuma 7: 1- 5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Jézus az Isten országának legtöbb alapigazságát a hegyi beszédben mondta el. Mint tudjuk a hegyi beszéd, míg némelyeket felbátorított, másokat megítélt, és megint másokat megbotránkoztatott.
De azt is tudjuk jól, hogy csak azok botránkoznak meg, akiket érint az Ige, és mivel kemény a szívük, nem akarnak megváltozni, megtérni, hanem inkább megbotránkoznak.
Amikor Jézus az Igén keresztül megítél bennünket, akkor nem az a célja, hogy kárhoztasson, vagy vádoljon, hanem hogy elgondolkoztasson, és megtérésre indítson.
A Zsidókhoz írt levélben háromszor is megjelenik ez az üzenet:
„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
Ma az Ő szava hangzik, mint Isten Igéje, amely olyan, mint a kétélű kard.”Zsidókhoz 3: 7 – 8

Mert jól tudjuk Isten Igéjének a célját: 2 Timótheus 3: 16 -17
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra,
az igazságban való nevelésre,
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Az üzenetnek tehát ez a célja: Hogy tökéletesítse Isten embereit, akik mi vagyunk.
Isten Igéje, ma egy tükröt tár elénk és rajtunk áll, hogy belenézünk –e és megigazítsuk magunkat, vagy felháborodva elrohanunk a tükör elől.
Az Úr annyira szeret minket, hogy szeretettel int és figyelmeztet, amíg nem késő.
De tudjátok, sokkal jobb, ha itt a földön ítél meg az Úr Igéje, minthogy ott az ítélőszék előtt hangzik el az Úr szájából az ítélet, amely nem lesz kellemes a számunkra.
Itt a földön még van esélyünk rendbe tenni magunkat és dolgainkat, de ott a Krisztus ítélőszéke előtt ez már nem áll módunkban.
A bűnre hajlamos emberi természetünk miatt, valljuk be, szeretünk véleményt alkotni, kinyilvánítani másokról. Vagyis ez által ítéletet mondunk az emberekre.
Jézus egy fontos alapigazságra hívja fel a figyelmünket:
„…ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.”
Ez azt jelenti, ha mi véleményt mondunk valakiről, akkor rólunk is véleménye lesz valakinek. Továbbá ami ezt még tetőzi is, az ítéletkor a mi ítélkezésünk fog vádat emelni felettünk.
„Mert amilyen ítélettel ítéltek olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek olyannal mérnek néktek.”
Pál apostol a Rómaiaknak írja: Róma 2: 1 -2
„Annakokáért menthetetlen, vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te is, aki ítélsz.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.”
Tehát veszélyes dolog másokat ítélni, hiszen magunkat ítéljük el ez által.
Az úrvacsorai igéknél szoktuk olvasni: 1 Korinthus 11: 31 - 32
„Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Mert mi magunkat nem szoktuk elítélni. Általában a tükröt mindig a másiknak tartjuk, hogy nézzen bele és lássa meg a saját hibáit. Mi viszont nem szeretünk belenézni, mert akkor rájövünk, hogy a mi hibáink nagyobbak is lehetnek, mint a másiké.
Jakab azt mondja a levelében: Jakab 1: 22 - 25
„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Nekünk pedig nem feledékeny hallgatóknak kell lennünk, hanem olyanoknak, akik megértik, és úgy cselekszik, ahogy azt tanulták.
Ha akarsz boldog ember lenni, aki szabad, akkor ne ítélj másokat.
Jézus azzal folytatja: Máté 7: 3 - ban
„Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?”
Mi sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy ha észrevesszük a másik hibáit, gyengeségeit, emiatt elítéljük, hibáztatjuk, vádoljuk, vagyis ezáltal kitüntetjük az ördögöt, hogy milyen jó munkát végzett abban a másikban, közben pedig becsapjuk magunkat, hiszen az ő hibái, bűnei eltörpülnek a miénk mellett, mivel mi ítélkezünk, nem ő.
És azzal, hogy elítéljük, egyáltalán nem könnyítjük meg a helyzetét, hiszen elég tudnia a bűnét, hát, még ha a szemére is vetik.
Gyermekkoromban édesanyámnak volt egy jó módszere arra az esetre, ha rossz jegyet szereztem az iskolában. Nem megvert, megbüntetett, hiszen én is jól tudtam, hogy a rossz jegy az elég nagy büntetés, hanem mivel tudta ezt, csak annyit mondott: magadnak tanulsz nem nekem… így tudtam, hogy a rossz eredmények nem most számítanak igazán, hanem a jövőt fogják befolyásolni.
Ma szintén egy motiváló erőnek számíthat, ha azt mondom: az üdvösséged a te felelősséged és nem a másiké. A te üdvösségedért te felelsz nem a másik. Vagyis a te kezedben van és nem a másikéban.
De valljuk be, hogy a szálkát hamarabb észrevesszük a másik szemében, mint a miénkben a gerendát.
Jézus azt mondja: „avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd, vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van.”
Egy régi magyar mondás ezt mondja: mindenki a maga portája előtt söpörjön először.
Vagyis ne ítéljem meg a másikat mindaddig, amíg nekem is van rejtegetni valóm.
Mert legalább olyan rosszul fog esni nekem a más ítélete irányomban, mint amennyire az én ítéletem mások irányában.
Mivel egyikőnk sem mondhatja el magáról, hogy elérte a tökéletességet, így az ítéletet bízzuk mindig az egyetlen tökéletesre, Aki nem más, mint Jézus Krisztus.
Ha tehát észreveszed a szálkát a másik szemében, inkább imádkozz azért, hogy ő is észrevegye, és kivesse a szeméből, hiszen szúrja az eléggé, hidd el. De ne ítéld el, mert nagyobb lesz a te bűnöd, ha ítélsz, mint az övé, akit érint.
Jézus még azt is mondja: képmutató, vagy- ha ítélkezel más felett. Hiszen ha te ítélkezel, téged még az ítélkezésed miatt is ítélni fognak.
Vagyis „vesd ki a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből.”
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy előbb mindig vegyük észre a saját hibáinkat és a saját bűneinket és rendezzük azokat Istennel, mielőtt a másik megjobbítására törekednénk. Aztán pedig rájövünk, hogy ha a saját hibáinkkal komolyan foglalkozunk, akkor az annyi energiát vesz igénybe, hogy már a másik hibáira nem is lesz erőnk figyelni.
Hogyan várhatom el másoktól azt, amit én sem teszek?
Ki tett bíróvá engem, hogy a másik felett törvénykezzem?
Mivel Isten szemében egyformák vagyunk, nincs jogunk arra, hogy egymást elítéljük.
Ha jót akarsz a másiknak, imádkozz érte. Ha nem vagy megelégedve valakivel imádkozz érte.
Kérd Istent, hogy formálja. Nagyon süketnek, és értetlennek kell, ahhoz lennie valakinek, hogy ne lássa meg, az Isten formáló munkáját az életén. Aki viszont nincs kapcsolatban az Úrral, az akkor sem fogja megérteni, ha folyton szólítgatod, figyelmezteted, vagy ítélgeted.
Ne szerezzünk hát magunknak bűnt az ítélkezésünk által, hiszen van épp elég az életünkben a nélkül is.
Ne ítéljünk, tehát és mi sem leszünk elítélve az ítélkezésünk miatt.