János Evangéliuma 6: 63 – 69   „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek.(Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.) És mondta: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül, és nem jártak többé ő vele. Mondta azért Jézus a tizenkettőnek is: Vajon ti is el akartok-é menni? Erre ezt felelte néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”
Ebben a történetben azt láthatjuk, hogy Jézus a tanításaiban nem a nép vagy a tanítványok kedvét kereste. Nem mindig arról beszélt, amit hallani szerettek az emberek. Pál említi a  Timótheushoz írt 2. levele 4: 3 – 4 - ben, hogy eljön, azaz idő, amikor majd az emberek mást akarnak hallani, mint az igazság.      „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.”
Az Isten országának a titkai mindig építőek a számunkra, de vannak olyan pontjai is, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy változzunk. Jézusnak nem csupán annyi volt a feladata, hogy ismeretet nyújtson az Isten országával kapcsolatban, hanem hogy az embereket megtérésre, döntésre hívja.  És higgyétek el, hogy Isten igéjének ma sem annyi a feladata, hogy ismeretet adjon, hanem hogy elfogadjuk az igazságot és ez az igazság szabaddá tegyen bennünket. Hogy újra és újra megtérjünk a különböző atyáinktól örökölt hiábavalóságainkból.
Jézus beszélt nekik, az élő kenyérről, amely a mennyből szállt alá. Ezen jó néhányan megbotránkoztak.
Nem is csodálkozom rajta, hiszen egy olyan nép között beszélt erről, akik a Mózesi törvény szerint éltek. A mennyből leszálló kenyérről nekik a Manna jutott eszükbe. És megdöbbentek Jézus cselekedetein is. Követték, hogy lássák a csodákat, melyeket tett, és hallgassák azt, amit a fülük még képes volt meghallani.
Ma is vannak emberek, akik szívesen meghallgatják az evangélium üzenetét, de amikor arra a pontra jut az üzenet, hogy ezt nekik el kell fogadni, meg kell térni Krisztushoz, akkor ezt már nem akarják hallani.
Amíg egy történetet hallgatnak csupán, amely tulajdonképpen az igazság és ez tőlük független, addig rendben is van a dolog, de onnantól kezdve, hogy ez az igazság reá a személyre is vonatkozik, az már nem tetszik.
A tömeg is így reagált erre az igazságra. Érdekesnek és különlegesnek találták Jézus cselekedeteit, bátorságát, de amikor arról beszélt, ami később az Úrvacsorában teljesedett be, megbotránkoztak.
„Mi módon adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?” – kérdezték meghökkenve és megbotránkozva.
Jézus azt mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet az én bennem lakozik és én is abban.”  Egy testi gondolkodású nép azonban, akik csak a Mózes törvényeit ismerték ebből testi módon a kannibalizmust értették.
Majd azt is hozzátette Jézus: „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, mint ahogy a ti atyáitok, ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Ha ezt az igét egy beavatatlan kíváncsiskodó olvassa, valószínűleg nem érti meg, hogy mit is jelent.
Jézus azonban a Kapernaumi zsinagógában a zsidó nép előtt, a tanítványok előtt hirdette ezt.
Hogyan reagáltak a tanítványok erre az üzenetre, amit nem értettek meg?
Nem azt mondták, hogy Mester kérlek, magyarázd meg nekünk, hogy mit is jelent ez!
Hanem rögtön ezt kiáltozták: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?
Jézus pedig mivel tudta mit gondolnak a szívükben, megkérdezte tőlük:  „Titeket ez megbotránkoztat?”
Akkor hát még, amit ez után mondott:” Hát, ha majd meglátjátok az emberfiát felszállni oda ahol elébb volt?” Itt ugye a Mennybemenetelét jelentette ki.
A Zsinagógában ekkor már nem is hallották, amit mondott, hiszen forrt bennük a düh, a megbotránkozás által.
Pedig Jézus ezt meg is magyarázta nekik: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.”
A testi embernek hiába is próbálna valaki lelki dolgokról beszélni, nem érti meg.
Ezért mondja Jézus egy másik helyen: „hogy a ti gyöngyeiteket ne szórjátok a disznók elé.”
De mégis megdöbbentő, hogy azok az emberek, akik követték a Mestert, és látták a csodákat melyetek tett, egyszerűen nem értették mit akart mondani, és inkább elhagyták.
Jézus tudta, hiszen János ebben a versben meg is magyarázza, hogy voltak olyanok közöttük, akik nem hittek. Akik csak a csodák miatt követték őt. Ezek az emberek könnyedén meg is botránkoztak ezen szavain.
Majd Jézus odafordult a saját tanítványaihoz is: „Vajon ti is el akartok menni?”
Ezt a kérdést Jézus mindannyiunknak felteszi egyszer. „Vajon te is itt akarsz hagyni Engem? „
Persze mi fogadkozunk, mint Péter is az utolsó vacsorán: Uram én veled megyek, még ha kell a tömlöcbe vagy a halálba is. De emlékezzetek rá mi történt a Gecsemáné kertben, és a főpap udvarában azon az éjszakán…
Egyik tanítványa sem maradt mellette, hiszen féltette az életét. Péter pedig háromszor is megtagadta még a kakasszó előtt.
Nem tudom milyen helyzetben vagy, megpróbáltatások közepette, vagy csak nem érted Jézust, miért úgy cselekszik, ahogy cselekszik, vagy éppen csak megbotránkoztál valamin; Ma az Úr neked is felteszi a kérdést:
„Te is el arasz menni Tőlem?”
Mert könnyebb azon a széles úton járni, amin mások is tömegesen járnak. Könnyebb feladni valamit a cél előtt, mint kitartani és a végsőkig ragaszkodva küzdeni.
Sajnos vannak emberek, akik könnyedén feladják ezt a kincset, amely az üdvösség útja.
Más emberekre mutogatnak, hibáztatnak másokat, ürügyeket keresnek, és amikor nem minden úgy alakul, ahogy nekik tetszik, akkor inkább feladják. Mert ez a könnyebbik út.  És sokan ezt szeretik választani. Ezért mondja az Úr Jelenések könyvében: hogy amikor eljön, majd talál e hitet a nép között?
Simon Péter azonban a tanítványok közül ezt felelte Jézus kérdésére:
„Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.”
Amikor az ember rájön erre az igazságra. Uram kihez is mehetnénk? Hiszen ezen a világon nincsen a számunkra hely. Ez a világ kitaszított bennünket. A mi hazánk nem itt van…
Jézus azt mondja:
„Mivel nem ebből a világból valók vagytok a világ nem fogad be” -, mint ahogy őt sem fogadta be.
Gondoljatok azokra a testvérekre, akik megbotránkozva inkább választották a lázadás, a büszkeség és a kárhozat útját, minthogy mélyen a szívükbe nézve beismerték volna: Uram kihez is mehetnénk?  
Amíg az embernek vannak saját elképzelései a jövőjéről, és úgy érzi, hogy önmaga is képes valóra váltani az álmait, addig könnyedén elengedi a Mestere kezét.
Péter egyszerűen felismerte ezt az igazságot: Uram, Kihez mehetnénk?  Ez a világ már nem fogad bennünket, hiszen eltávolodtunk e világ istenétől, a gonosztól.
Akinek azonban visszahúz a szíve, az nem értette meg ezt az igazságot: János 14:6.
Bármilyen más úton próbálna is az ember eljutni Istenhez, nem érne célhoz.
Jézus kizárólagosan mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Vagyis nincs más út, nincs más igazság, és nincs más élet, amely üdvözítene, csak Ő.
Tanítványként, valójában csak a Mester segítségére számíthatunk.  
Sajnos sok esetben megdöbbenve hallottam, hogy egyes hívők jobban bíznak az orvosi segítségben, a különböző emberi találmányokban, vagy néha még az ezotéria eszközeiben is, mint az Úr hatalmában, aki már bizonyított. Jézus csodák által a mai napig bizonyít, sátán pedig igyekszik leutánozni cselekedeteit, csodáit.
Az emberek számára manapság olyan természetessé vált a természetgyógyászat, a bioenergia, az ezotéria a különböző mágneses kreálmányok, amelyeket használva az ember azt gondolja, hogy képes a gyógyításra. De tudjátok mi a különbség a tüneti kezelés, és a gyógyulás között?
Az egyik tartós a másik pedig csak ideiglenes. Az orvosok részéről sok esetben a tüneti kezelés a legtöbb, amit megtehetnek az emberért, a teljes gyógyulás Isten kezében van, és a hiten is múlik.
Sok esetben Isten el is végzi.  
Azonban a „másik oldal” segítségét használva az emberben fel sem merül, hogy az ördögé is egy hatalom, még ha kicsi is, és annak is vannak úgynevezett „eredményei”.
Az ember általi tünetkezelés rendben is lenne, de amit az ördög tesz, annak súlyos következményei lesznek a későbbiekben.
Jézus maga mondja: „ne attól féljetek, aki a testet megöli, hanem aki a testet és a lelket is gyehennára juttatja.”
Ma sátán olyan praktikákkal, módszerekkel, készítményekkel látja el az embert, amely tényleg megtévesztő lehet még a hívő emberek számára is.
Én nem azt mondom, hogy ne vegyél be egy fájdalomcsillapítót, ha fájdalmaid vannak. Ha így lenne, fanatikus lennék.  Hanem azt mondom, hogy kérd Isten segítségét a gyógyulásodra, az életedre.   
Hallottam egy esetet, amikor valakinek ízületi, gerinci, csont fájdalmai voltak és mivel egy ismerőse korábban használt egy ilyen bioenergiával rendelkező mágneses övet és karkötőt, ajánlotta azt a keresztény ismerősének, aki örömmel el is fogadta. És valóban ez az eszköz használt is az ízületi- gerinc problémáira. Viszont később derült ki, hogy bár az ízülete és a gerince nem fájt többé, az orvos belső szervi megbetegedést állapított meg nála. Hozzáteszem, hogy az a betegség alapból nem alakulhatott volna ki benne, hiszen igyekezett egészségesen élni.  Sajnos az ördög gyorsabb útját választotta, aki látszólag segített, legalább is a tüneti szinten, de cserébe ez egész életét követelte.
Mert ki máshoz mehetnénk, mint Istenünkhöz?  
Péter mondott még valamit, ami fontos mindannyiunk számára:
„És mi elhittük és felismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”
És mi elhittük… és felismertük…
Nagyon fontos, hogy Péternek személyes megtapasztalása volt ebben.
Nem azért hitte el, mert valaki beszélt neki erről, hanem azért mert személyesen tapasztalta meg a jelekből, amelyek bizonyították ezt a tényt.
Hidd el, és tapasztald meg személyesen!
Nem az a hit: hogy oké, rendben, meggyőztetek, elhiszem. Ez belenyugvás, inkább, mint hit. Aki hiszi, az cselekszi is, mert megtapasztalta.  Mert a hit cselekedet nélkül halott.
A felismerésből, tapasztalatból táplálkozó hit az, ami élővé teszi a lelkünket.
Péternek volt ilyen tapasztalata, hiszen látta Jézust a vízen járni, ott volt, amikor Jézus megvendégelt 5000 embert öt kenyérből és két halból. Látta, amikor Kánában a víz borrá változott stb.
Ezek, által elhitte, elfogadta, és eszerint tekintett rá.
Egy újabb kérdés ma mindannyiunk felé: Mi kinek Ismertük meg Jézust? Ha Felismerted az életedben, hogy Ő az Úr, akkor ne fuss olyan segítség után, amely nem Tőle van.
Kívánom, hogy ez a felismerés megmaradjon a szívedben örökre. Ámen.

János Evangéliuma 21. -rész: 14 – 17
„Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
Mikor aztán megebédeltek, ezt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Péter így válaszolt: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Erre Jézus ezt mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat!
És mondta néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Péter pedig ezt mondta néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mire Jézus ezt mondta: Őrizd az én juhaimat!
Majd harmadszor is megkérdezte: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott azért Péter, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-é engem? Erre ezt válaszolta néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta néki erre Jézus: Legeltesd az én juhaimat!"

Jézus feltámadását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a halála után üresen talált sírbolt ma is üres. Feltámadása után több ízben is megjelent a tanítványainak. Rögtön a hét első napján Máriának, majd a bezárkózott tanítványoknak, rá nyolc napra pedig Tamásnak is.
A zsidó főpapok hazug módon azt próbálták elterjeszteni, hogy a tanítványok elrabolták a mesterük testét, nehogy a nép tudomására jusson az igazság.  Ez a hazugság azonban nem tudott magának teret hódítani ott Palesztinában. A feltámadás ténye tehát minden kétséget kizáró.    
Ez a történés a Genezáret tavánál zajlott le, egy hasonló eset, amely korábban, a szolgálatának idején is történt.
Néhány tanítvány halászni ment, és mint ahogyan régen, most sem fogtak semmit.
Jézus pedig megszólította őket a partról: van – valami ennivalótok? Mire azok azt válaszolták: Nincsen!  
Talán ez is rávilágít arra az igazságra, amit maga Jézus mondott, bár nem kimondottan erre értette: ”Nálam nélkül semmit sem tudtok cselekedni.” (Még halat fogni sem.) Az ember azt gondolná, hogy a magunk erejéből, két kezű fizikai munkánkból mégis csak jutunk valamire. De rá kell döbbennünk, hogy Jézus nélkül még az egyszerűnek tűnő dolgok sem igazán eredményesek.
A tanítványok tapasztalt, halászemberek voltak. Nem ez volt az első eset, hogy halásztak. De ennek ellenére mégsem fogtak semmit. Miért? Azért, hogy Jézus újra megdicsőítse magát. Azt tanácsolta, hogy vessék ki a hálót a csónak jobb oldalán át…. És újra megtörtént a csoda. A halakkal megtelt hálót alig bírták kihúzni. Ebből is rögtön visszaemlékeztek arra a bizonyos esetre. János pedig rögtön felismerte: Az Úr van ott.
Péter pedig, hogy minél hamarabb láthassa Jézust magára kapta felsőruháját, beugrott a vízbe és kiúszott a partra.
Kicsit elgondolkodtató magatartás ez Péter részéről: … magára vette a felsőruháját és úgy ugrott a vízbe.  
Egyesek szerint ennek semmi jelentősége. De szerintem mégis van, hiszen az ember, ha a vízbe akar ugrani inkább leveszi a ruháját, hogy az ne legyen vizes. Péter azonban annyira szerette a Mestert, hogy nem akart előtte félmeztelenül mutatkozni. Ez a tisztelet jele is egyben. Nem törődött vele, hogy vizes lesz.
Minthogy a Bibliában azok a szentek sem törődtek ruhájukkal, akik Istennel, vagy Isten angyalával találkoztak. Például Ábrahám a földre borult az Úr angyalával való találkozás során, vagy Dávid a királyi öltözetében hasra feküdt az Úr templomában.
Péter tehát ekképpen is kifejezte szeretetét az Úr iránt.
Ezután kihúzták a hálót, és bár 153 halat fogtak ki vele, nem szakadt szét.
Miután ettek Jézus Péterhez fordult és a jó ismert kérdést tette fel neki: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél?
Mintha azt kérdezte volna: tudom, hogy a többiek is szeretnek engem, de Te Simon, náluk jobban szeretsz-e? Hiszen te voltál a legnagyobb próbának kitéve a szenvedéseim közepette. Tőled kérdezték meg: Te is közülük való vagy? És te azt válaszoltad: Nem, nem vagyok!
Jézus a neveden szólít és azt kérdezi ma tőled: Te, gyermekem,  jobban szeretsz- e a többieknél?
Mit válaszolnál rá? Hát persze Uram… - vágnánk rá mindnyájan.  Azonban Jézus belelát a szívünkbe, és azt kérdezné: jobban szeretsz engem még a családodnál is, a gyerekeidnél, a feleségednél, a férjednél, a barátaidnál, az unokáidnál is?
Szeretsz annyira, hogy amikor hívlak, akkor ott vagy ahol kereslek? Hogy én mindennél fontosabb vagyok a számodra? A legfontosabb ünnepeken kellőképpen megemlékezel rólam?
Péter is egyszerűen rávágta: Igen Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mintha ez csak egy kíváncsiskodó kérdésre lett volna egy egyszerű válasz. Jézus pedig azt válaszolta erre:
Legeltesd az én bárányaimat. Vagyis kifejezte vele, hogy: rendben Péter hiszek neked, ezért te legeltesd, tápláld az én bárányaimat. A bárány ugye a kicsi juhot is jelenti. És itt talán azt is kifejezi ez, hogy Péterre van bízva, hogy táplálja a hitben újszülötteket hittel. Legeltesse őket.
Péter úgy érezte, végre megnyugodhat: Jézus már nem haragszik rá, azért a tagadásért ott a főpap udvarában, hiszen újabb feladatot bíz rá. Jézus azt mondta neki éppen a fogadkozása előtt: Lukács evangéliuma 22: 31 - 32
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérsz és, a te atyádfiait erősítsed.”
Ez tehát nagy felelősség, hogy a hitet erősítse.
Azonban Jézus következő kérdése mégis zavarba hozta Pétert: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?  
Talán felmerülhetett Péterben: miért kérdezi, újra hiszen már válaszoltam rá.
Ez a kérdés már bizonytalanságot tükröz? Jézus nem hiszi el nekem, hogy szeretem? Most töprengj el kicsit rajta, Jézus másodjára is megkérdezi tőled: Szereted – e őt?  Az első, nagy parancsolat így fogalmaz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
Máté 22:37   
Szereted – e az Urat úgy, ahogy a parancsolat előírja?
Péter válasza újra ugyanaz: Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged.
Mondta azért néki: Őrizd az én juhaimat! Ez egy újabb felelősség. Vagyis nemcsak a legeltetés, a hit táplálása, hanem az őrzés a következő feladat. Megőrizni a juhokat a farkastól.  
Az idegen tanításoktól, az ördög buktatóitól, csapdáitól. Hiszen Jézus azt mondta egy alkalommal neki: „Te pedig Péter vagy és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, amelyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat.”
Ezt követően azonban Péter elszomorodott, hiszen a következő kérdés is így hangzott: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Ez pedig már biztosan azt jelenti, hogy Jézus nem fogadta el az eddigi válaszait.
Pedig én őszintén mondtam. – gondolhatta Péter.
És erre a válasz még őszintébb volt: lehet, hogy el is sírta magát Péter: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.
Úgy gondolom kellett ez a próbatétel, hiszen háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust.
Jézus pedig teljes nyugalommal bízta rá: Legeltesd az én juhaimat!
Ez jelentette a teljes bizalmat. Most már nincs fenntartás. Valójában nem Jézusnak volt szüksége arra, hogy háromszor is elhangozzon a kérdés, hanem Péternek.
Kedves olvasó! Te mit gondolsz? Hányszor tagadjuk meg Mesterünket nap, mint nap a beszédünkkel, a viselkedésünkkel, tetteinkkel. Néha még azt sem tükrözi az életünk, hogy ismerjük Őt, nemhogy szeretjük és követjük. Ma Jézus tőled és tőlem is megkérdezi: Szeretsz – e engemet? Neked és nekem mi a válaszunk? Valójában bármit is mondhatunk, Jézus a szívünkbe lát és nem igazán érdeklik a szavaink a fogadkozásaink, vagy éppen védekezéseink, kifogásaink, amiket mi szoktunk felhozni mentségünkként. Jézust nem hatják meg a külső kegyességeink, vagy a vasárnapi gyülekezeti viselkedésünk, Ő a mindennapokban lát minket. A vasárnapi ebéd után, de a keddi reggelinél is. Nem számít, milyen szép ruhába öltözködünk előtte vasárnap, ha még letérdepelni sem vagyunk hajlandóak szerdán a hétköznapi ruhánkban. Be tudsz ugrani a tengerbe az egyetlen felsőruháddal, nem törődve vele, hogy vizes leszel, hogy kifejezd szereteted a Mester iránt?
Legyenek ezek a napok őszinték a mi megvallásaink, és bizonyságaink fellegei között is. Ha Jézus megkérdezi tőlünk : Szeretsz – e engem? Akkor könnyedén válaszolhassuk: Uram, Te mindent tudsz, és így azt is tudod, hogy én szeretlek! Ámen!

Lukács Evangéliuma 19. rész 29 - 44

„És történt, mikor közeledett Bethániához és Béthfágéhoz, a hegyhez, melyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt az ő tanítványai közül. Ezt mondta nekik: Menjetek el az átellenben levő faluba; és amikor bementek, találtok ott egy megkötött szamarat, melyen soha ember nem ült még: oldozzátok el azt és hozzátok ide.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Elmentek tehát a küldöttek, és úgy történt minden, ahogy nékik előre megmondta.
Amikor a szamarat eloldották, kérdezték tőlük annak gazdái: Miért oldjátok el a szamarat?
Ők pedig ezt válaszolták: Az Úrnak van szüksége reá.
Elvitték tehát azt Jézushoz, az ő felsőruháikat a szamárra terítették, és Jézust reá helyezték.
És amerre Ő ment, az ő felsőruháikat az útra teríték elé.
Mikor pedig immár közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval, mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Mondván: Áldott a Király, Aki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból ezt mondták neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
És ő felelvén, ezt mondta nekik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Az üdvtörténet legfontosabb eseménysorozata, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával kezdődött.
Sok prédikációt hallottunk már eddig a virágvasárnappal kapcsolatban ezért talán ismerősen cseng ez az epizód, Lukács Evangéliumából.
Ha Jézus küldetésének e végső szakaszát vizsgáljuk, akkor azt figyelhetjük meg, hogy itt rendkívüli módon felgyorsulnak az események.
Jézus harmadjára jelenti szenvedéseit, amit a tanítványai még most sem értenek meg teljesen.
Kicsit fura, hogy azok a tanítványok, akik nap, mint nap együtt jártak a Mesterrel, együtt étkeztek, együtt aludtak, együtt mentek a missziós utakra, minden nap hallgathatták a tanításait és mégsem ismerték meg Őt, úgy ahogyan Jézus megismertette magát velük.
Emlékezzetek vissza a tanítványok bizonytalanságára korábban is: amikor Jézus lecsendesítette a tengert, azt kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szelek is engedelmeskednek neki?”
Jézus megkérdezte őket arról is, hogy kinek mondják Őt az emberek, és kinek mondják a tanítványok: és egyedül Péter válasza bizonyult megfelelőnek, hiszen egyedül ő mondta azt: „Te Vagy a Krisztus az élő Isten Fia.” Jézus pedig meghagyta nekik, hogy ne beszéljenek erről senkinek.
Miután pedig a tanítványokban tisztázódott az, hogy az ő Mesterük, nem csupán egy akkori tanító, aki az Isten útját tanítja, hanem maga a Messiás, akkor már versengés is támadt közöttük, hogy ki üljön Jézus mellett az Istennek országában. Egy korábbi alkalommal, amikor másodszor jelentette ki szenvedésit a tanítványoknak és Kapernaumban voltak, ahol adót kellett fizetniük, Jézus azt kérdezte Pétertől: „Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Péter azt válaszolta: Az idegenektől. Jézus erre azt mondta néki: Tehát a fiak szabadok.
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert fogsz találni benne: azt vedd ki, és add oda nékik én érettem és te éretted.” Máté 17: 26 - 27
Ez is így történt meg, ahogy Jézus előre megmondta.
Innentől kezdve egyre bizonyosabb volt számukra, vagyis semmi kétségük nem lehetett afelől, hogy amit Jézus mond, az mind beteljesedik.
Ezt bizonyította Jézus utasítása is, amikor Bétfagéhoz, Bethániához és az olajfák hegyéhez, közeledtek és elküldte a két tanítványt a közeli faluba, hogy hozzák el azt a szamarat. A két tanítványban meg sem fordult a gondolat, hogy mi van akkor, ha példának okáért nem fogják oda adni nekik a szamarat, vagy netalán nem találják ott… Tehát vakon követték az utasítást és nem kezdtek el aggályoskodni, ahogyan azt a mai hívők tesszük sok esetben.
Miért viszitek el a szamarat? – kérdezték a gazdái a tanítványoktól. Mert az Úrnak szüksége van rá. –hangzott a válasz. Ez a válasz pedig többet jelentett, mindenféle magyarázkodásnál. Ugyanis nem a tanítványok találták ezt ki, és nem is Jézusnak jutott ez eszébe most, hanem azért kellett az a jószág, hogy beteljesedjen Zakariás próféciája, miszerint:
„Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön néked a te királyod igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Zakariás 9:9
Miután minden úgy történt, ahogy Jézus előre megmondta a tanítványokban még nagyobb bizodalmat váltott ki ez. Odavitték a szamarat Jézushoz, levették felsőruháikat és ráterítették a szamárra, hogy arra ültethessék a Királyukat. Az Úrnak szüksége volt erre. Együtt vonultak Jeruzsálem felé, ahol az összegyűlt sokaság ünnepelte a Király érkezését.
Amikor a Virágvasárnapra gondolunk, általában ez a kép, tárul elénk:
Jézus ott ül a szamár hátán, a sokaság pedig pálmaágakat, felsőruhákat terít elé, és ezen ünneplés közepette kiáltják: Hozsánna! Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében!
És milyen meglepő, hogy ugyanaz a sokaság, amely ünnepelve zengi a hozsannát Jézusnak, néhány nappal később a halálát követeli, Pilátus előtt.
És miközben így királyhoz méltón vonul Jézus és fogadja az ünneplést a farizeusok dühösen, förmednek rá, hogy némítsa el a tömeget. Jézus tudta, hogy az ördögöt dühíti az Ő ünneplése.
De ez a dicsőség megilleti Őt most. És ezt nem lehet elhallgattatni. Mert ez az ünnepi pillanat a győztes Bárány földi életének utolsó utazása.
„Az Úrnak szüksége van rá”! Megilleti Őt! Mint ahogyan a te szívből jövő dicsőítésed is.  Az Úrnak szüksége volt a tanítványaira, hogy a földi küldetését, a megváltást sikeresen elvégezze. De ez a küldetés nem itt ért véget, hiszen a halálával és feltámadásával, amelyet Húsvétkor ünneplünk új küldetés kezdődött el, amire Jézusnak ismét tanítványokra van szüksége. E a küldetés pedig a nagy Missziós parancs: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el azért, és tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Máté Evangéliuma 28: 18 - 20
Az Úrnak szüksége van rád kedves olvasó. Ne gondold azt, hogy a Virágvasárnap csupán egy szép egyházi ünnep, amit az eklézsia próbál a megfelelő helyre tenni a köztudatban. Sokkal több annál. A földi királyok megkövetelték a tiszteletet és az ünneplést. Jézus azonban sohasem követelt semmit. Csak kért, ahogyan ma is teszi. Légy az Ő követője, mert Neki szüksége van rád is, hogy az Ő munkáját rajtad keresztül elvégezhesse! Hogy a foglyok szabadulást nyerjenek, a betegek gyógyulást és reménytelenek reménységet, azért, hogy az Ő dicsősége az egész föld számára nyilvánvaló lehessen. Ámen!

Pál Korinthusbeliekhez  írott első levele  1: 18 – 21
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol van e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette- e  Isten, e világnak bölcsességét? Mert miután az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsessége által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.”

 Az ember a gondolkodásában az évszázadok alatt szinte alig változott.  A régi időkben, ha nem tudtak valamit az emberek és az számukra érthetetlennek vagy hihetetlennek bizonyult azt bolondságnak tekintették, valamint az egyház eretnekségnek bélyegezte meg.
Emlékezzetek a híres Itáliai csillagász, matematikus, természettudósra: Galileo Galileire, aki azt állította, hogy a Föld mozog. Ezért az állításáért bolondnak nevezték és pert indítottak a tanítása ellen. Ma azonban már jól tudjuk, hogy a Föld tényleg mozog.
Mivel az emberi tudomány folyamatosan fejlődik, ma, ha nem tudunk valamit, vagy felülmúlja képességeinket nem feltétlenül bolondságnak, hanem felderítendő rejtélynek, tekintjük azt.
Ám mégis van egy olyan nehezen megérthető, vitákat gerjesztő, de egyszerű és világos információ ebben a világban amit, az ember mindaddig bolondságnak tekint, amíg meg nem ismeri. Ez pedig a keresztről való beszéd.
Miért bolondság a világ számára a kereszt üzenete?
Mert teljesen ellentmond, a világ mai felfogásával.
Ez persze nem azt jelenti, hogy maradi, vagy beszűkült látásmódot képviselne, hanem kimondottan azt hangsúlyozza, ami a jó erkölcsű, rendes emberek szíve vágya. Egy jobb világ, ahol békében élünk, ahol nem érdekből szeretünk, ahol nem háborúzunk, és az emberek nem önzőek, kemények, ridegek egymással szemben. Egy ideális világ, ami sokak szerint csak a mesében létezik, mert az ember képtelen ilyenné válni.
Így sokan értetlenül hallgatják azt a felfoghatatlan tényt, amelyet a biblia a kereszt üzenetének nevez. Nem értik és legtöbbször nem is akarják megérteni, hogy Isten mennyire szereti őket.
Igénylik a szeretetet, de mégsem tudják elfogadni, azt Istentől. Miért? Mert ma egy elvadult, önző, gonosz világban élünk, ahonnan kiszorult az erkölcs, és a jóság.
Az emberek megkeményedtek, farkastörvények uralkodnak mindenfelé.
Az Isten szeretete pedig éppen ebben a helyzetben, mutatkozik meg a kereszt üzenetén keresztül.
Már kérdezték tőlem, hogy milyen Isten az, aki a saját szeretett fiát halálra ítélte? Ez egy szkeptikusan hangzó kérdés. Igazságtalan? Haragvó? Bosszúálló? Igen és nem. Ezért is érthetetlen ez a feszültség ebben a kérdésben. Igazságos, mert a bűnöst megbüntette. Haragját és bosszúját töltötte ki a halálában.  Rómaiakhoz írt levél 6: 23  „Mert a bűn zsoldja halál…;”  Az ő igazságossága viszont azt jelenti, hogy a bűntelen, bűnössé vált, hogy az ő halála által az igazi bűnös felszabaduljon az ítélet alól. Ezért az Isten inkább önzetlen, szerető, odaadó. Éppen ez, az, amit nehezen értenek meg az emberek. Inkább bolondságnak tartják, mert az ember erre képtelen lenne.
Ki lenne közülünk olyan, aki a halált is vállalná olyanokért, akik megvetik őt.
„Pedig az Isten szeretete éppen abban mutatkozott meg, hogy amikor még bűnösök voltunk Krisztus értünk meghalt.”
Tehát ez a bolondság?
Hogy az „Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3: 16
Az emberek igazságtalannak tartják, hiszen amennyire mindenki tudja, Jézus nem volt bűnös. Hát akkor miért kellett meghalnia? Elszörnyülködnek a szenvedésén, és a kereszthalálán és éppen a lényegét nem értik meg.
Ha visszaemlékeztek Mel Gibson rendezésében készült Passió című filmre, amely vizuális eszközökkel mutatja be Jézus szenvedését és halálát, akkor biztosan tudjátok, hogy mekkora port kevert a világban ennek bemutatása. Százezrek látták a mozikban és némelyek megbotránkoztak, és túlzónak találták, némelyek megvető kritikákat írtak róla némelyek pedig egy horror jellegű alkotást láttak benne. A legtöbben nem értették meg, és bolondságnak tekintették. Éppen azért, mert a világ bolondságnak tekinti a kereszt üzenetét.
Pedig Isten igazi célja valósult meg általa: hogy a bűn meg legyen büntetve, és az ő haragja kiengesztelést találjon. Ennek pedig az volt az egyetlen módja, hogy Jézus Krisztus bűntelenül felvegye a világ bűneit, és meghaljon a kereszten, és halálával eltöröljön minden kárhoztató ítéletet, amely a bűnös embert sújtotta.
Sokan megkérdezik: De nekem mi közöm mindehhez?
A válasz: Csak annyi, hogy ez az áldozat miattad, érted történt meg. Így lesz a tied, személyesen, ha ezt a saját bűneid miatti engesztelésként fogadod el.
Ez bolondságnak tekinted kedves olvasó?
Nem hallottál még olyan tanítómesterről, aki a tanításai miatt halált szenvedett?
Volt a történelemben sok ilyen eset, de olyan, aki három nappal a halála után feltámadt volna, olyanról pedig csak egyetlenről lehet hallani a Megváltóról, Jézus Krisztusról.
A feltámadás által bemutatta, hogy hatalma van a természet törvényei fölött. Hatalma van bármit megtenni. Hiszen Ő Úr, mindenek fölött.
Akik ezt bolondságnak, értelmetlenségnek látják, azok elvesznek.
Kárhozat lesz osztályrészük, hiszen a felkínált kegyelmet utasítják el.
„De mi, akik megtartatunk…”
Mit jelen a számodra ez?
Valóban Istennek ereje? Kell, hogy azzá váljon az életedben. Ha ezt a tényt meg tudod ragadni, erős leszel Jézusban, mert azt olvassuk a Filippi 4: 13-ban, hogy  „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Tehát a keresztyén élet egyik legfontosabb erőforrása, az Isten igéjének üzenete.
Amikor erőtlen keresztyéneket látunk környezetünkben, az azt is jelenti, hogy Isten igéje nem lett táplálékká az életüknek. Keveset olvassák, vagy nem hisznek abban, amit olvasnak.
Az Úr összes ígéretét, kijelentését megtaláljuk a bibliában. Nem tudunk hinni, Isten igéjében? Ez súlyos probléma. A hit nem csupán a megtapasztalásokra alapszik, hanem a nem látott dolgokról győződik meg.
A kereszt üzenetét, nem csupán egy megtörtént eseménynek kell tekintenem, hanem ez a hitünk alapja.
Ha ebben 100%-os meggyőződésed van, akkor győztes lehetsz.
Mert az is meg van írva: „A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János 3:36
Ha tehát hiszünk benne, életet nyerünk, és vele minden örökséget is, ami ezzel jár nekünk.
Isten ereje rajta lehet az életeden.
Ragadd meg ezt hittel!

„Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, azt mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig mondta nékik: Láttam a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Íme, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De ne azon örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”
Lukács Evangéliuma 10: 17 - 20

Az ember leggyakoribb hibája, hogy túl materiálisan gondolkodunk. Az életünkben sokkal több gondot fordítunk a fizikai létünkre, mint a szellemünkre. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy a testünk, nem más, mint a lelkünk lakása, vagy másképpen a Szentlélek temploma.
Elméletben azt is tudjuk, hogy a szellemiek előtte állnak a testieknek, fontosabbak, mint a fizikai dolgok, de mégis emberek vagyunk és ebben a látható, fizikai világban élünk, még ha csak átutazóban is.
Pál azt mondja a Kolossébeliekhez írt levelében 3: 2, hogy: „Az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel...” Azaz ne csupán a földi dolgok kössenek le bennünket, hanem az értékesebb mennyei dolgok, amelyekben majd részünk lesz egykoron.
Mivel azonban az ember azt látja, ami a szeme előtt van ezért, arányában sajnos sokkal több figyelmet fordít a földi dolgokra, mint a mennyeiekre. Pedig kell, hogy többet foglalkozzunk a fontosabb mennyei, vagy szellemi értékekkel.
Amikor Jézus elküldte tanítványait, azzal a feladattal bízta meg őket, hogy hirdessék az Isten országát. Felruházta őket azzal a hatalommal, ami neki is adatott az Atyától.
A Bibliában sajnos arról nem találunk részletes beszámolót, hogy mi mindent cselekedtek a tanítványok, de elfogadhatjuk, hogy az Úr megdicsőítette az Ő nevét a jelek és csodák által, amik történtek.
Ahová a tanítványok Isten hatalma által küldetnek, ott ma is megdicsőül az Úr neve. Az ÚR Jézus ma ugyanúgy jelek és csodák, által teszi hitelessé a hirdetett evangéliumot. Fontos, hogy ez így működjön.
Amikor visszatértek a tanítványok a küldetésből, örömmel újságolták Jézusnak, hogy még az ördögök (démonok) is engednek nekik, a nevében. Azaz parancsoló hatalommal bírnak a tisztátalan lelkek felett.  Ennek ma is így kellene lennie, hiszen az ördög bukott ellenfél. Le van győzve és meg van fosztva a méltóságától, de azért próbálkozik.
Jézus ezt válaszolta a tanítványoknak: „Láttam a Sátánt villámként lehullani az égből…” Ez pedig azt jelenti, hogy mivel Jézus látta őt leszállni a földre, tudta, hogy az embernek védelemre van szüksége vele szemben. Nem hagyhatta meg prédának.
Ezért ezt mondta nekik: „íme adok nektek hatalmat...”
Most ez a kijelentés még egyértelműbben hangzott el. Maga Jézus adta nekik a hatalmat, hogy tapossanak az ellenségen.
Azaz a szellemi tekintély birtoklása immár a mienk, és még védelem alatt is vagyunk: „...és semmi nem árthat nektek...”
Az Ő nevében űzhetjük az ördögöt, meggyógyulhatnak általa a betegek, feltámadhatnak a halottak stb., de ez még nem minden. Ez a hatalom, áldás, kiváltság, mondhatni megtiszteltetés, de ez még nem minden.
Hogy ez még nem minden? Hát mi van még? - gondolhatnánk.
Jézus azt mondta: „ Azonban ne csak azon örüljetek...”
Vagyis nem ez a legfontosabb. Hát akkor mi?
Jézus egy másik helyen ezt mondja: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába. Mert lesznek olyanok, akik az ítéletkor ezt mondják majd: Uram, hát nem a te nevedben gyógyítottam a betegeket, nem a te nevedben űztem az ördögöket, tettem nagy dolgokat és Jézus azt fogja mondani; Sohasem ismertelek benneteket.”

„ …hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”
Tehát az örömöd tárgya leginkább az kell, legyen, hogy a neved be van írva az Élet könyvébe.
Vagyis elsősorban nem az számít, amit teszel, hanem, hogy a neved ott van - e az Élet könyvében.
Talán azt mondhatod: Már olyan régóta hívő vagyok, már múltam van keresztényként. Az jó, ha így van. De akkor is tedd fel magadnak a kérdést: benne van a nevem az Élet könyvében? Valószínűleg igen, de lehet, hogy a sok könny miatt, amit Jézus a mi bűneink felett hullajtott, már rég olvashatatlanul elhalványult.
Én úgy gondolom, hogy az a könyv nem egy régi, porosodó, lezárt kódex, hanem egy állandó, és folyamatosan bővülő listát tartalmazó könyv.
Valami olyasféle lehet, mint a telefonkönyv. Mindig bővül - hála Istennek.
Nagyon gondosan van vezetve, ezért egyetlen név sem kallódik el benne soha.
Hogyan kerül be, ki írja be oda a nevünket? Bizonyára Maga az ÚR Jézus, de fontos látnunk, hogy a bűneink és szennyes takargatni való dolgaink, amiket sokszor szőnyegek alá söprünk, sajnos elhalványítják, megkoptatják, megrongálják a tintát, ami a nevünket hordozta. Biztosan értitek, mire gondolok itt.
Igaz, akinek a neve egyszer bekerült az benn marad ugyan, de azon a napon: , ahogy a Biblia fogalmaz a Jelenések könyvében:  „És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyitattak meg, majd egy másik könyv nyitatott meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” Jelenések 20: 12
Tehát ítélet lesz kihirdetve ránk is, és nem mindegy, hogy akkor a menekülésünk a pokoltól dicsőséges „menj be a Te Uradnak örömébe…” vagy úgy menekülünk, mint a tűzön keresztül.  (1Korinthus 3: 15) Azaz éppen bejutunk Jézus ígérete miatt és ott szégyenkezünk a többi dicsőségesen bevonuló győztes mögött kullogva, rejtőzködve.
Jézus azt mondta: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” János Evangéliuma 14: 2-3
Az Úr azt akarja, hogy minél többen kerüljenek fel arra a listára, és a nevük ott tündököljön, az ítélet napjáig szépen láthatóan.
Ehhez kell egy fegyelmezett Istenfélő magatartás, amely életformánkká válik, és nem a határokat feszegeti.  
Őszintén és szabadon örvendezhetünk akkor, ha biztosan tudjuk, hogy be van írva a nevünk az Életnek könyvébe.
Ha valaki ma megkérdezné tőled: Neked be van írva a neved biztosan? Mit válaszolnál rá?
Kell, hogy tudd, biztosan tudd, hogy hogyan állsz az Úrral. Tied - e ez ígéret, vagy csak áltatod magad. Természetesen minden csak a legvégén fog kiderülni. De azt mondja Pál apostol: „a reménység, nem szégyenít meg, mert az Istennek szerelme kitöltetett a szívünkbe…”
Törekedj arra az életedben, hogy a beírt neved tiszta tintával, szennyeződés mentesen, olvashatóan legyen ott az Élet Könyvében, hogy majd egykor az Angyal könnyedén fel tudja majd olvasni, és a győzteseknek járó koronát méltón a fejedre tehesse.  
Filippibeliekiekhez írott levél 2: 9 – 11 :
Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Bizonyára többször is hallottad már, hogy a Biblia korában milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a névnek. A név jelentése általában kifejezte valakinek az életét, célját, elhívását, még a tulajdonságait is. Akkoriban, amikor egy helynek vagy egy gyermeknek nevet adtak, akkor az a név kifejezte, hogy mit jelent a név adója számára, és ez hatással volt annak egész létére is. Befolyásolta a jelenét és a jövőjét egyaránt.
Sok ilyen példát találunk a Bibliában.
Gondolkoztatok –e valaha azon, hogy Isten az első embert miért éppen Ádámnak nevezte, feleségét pedig Évának? Egyszerű: az „Ádám” szó a héber „Ádamá” szóból származik, aminek egyik jelentése: föld. Isten az embert a föld porából alkotta ezért a neve is ezt fejezi ki: „Földből vétettél”. „Mert bizony por vagy te és ismét porrá leszel” olvassuk az 1 Mózes 3:19-ben.
Mit jelent az Éva? Mivel ő volt az első nő, a neve is azt fejezi ki, hogy „minden élők anyja”.
Vagy például az egyik Ószövetségi kispróféta Abdiás: akinek a neve azt jelenti: hogy „Isten szolgája”.
És ha a többi nevet is megvizsgálnánk a Bibliában, azt látnánk, hogy minden névnek valamilyen jelentősége van.
Ma egy nagyon fontos Névről szeretnék röviden beszélni, Akinek a Neve hatalom, és Akinek a Neve kiöntött drága kenet, Aki által van üdvösségünk. Jézus Krisztusról, akinek a neve Önmagában is hatalmas.

JÉZUS NEVE:
A Jézus név abban a korban, önmagában egy közismert név volt, más embereket is hívtak így.
Például: JÉZUS, akit JUSTUS – nak is neveztek (igazságos, szabadító), aki Pál munkatársa is volt Rómában (Kolossébeliekhez írott levél 4: 11-ben).
BARJÉZUS, görögül: Elimás (a szabadítás fia). Zsidó varázsló volt Sergius Paulus Római helytartó udvarában (Apcsel 13: 6 – 12).
A Bibliában azonban csak egy JÉZUS van, akit Názáreti Jézusnak hívtak. Mert onnan származott, mint ember.
JÉZUS: A héber JÉSUA, JEHOSUA, JÓSUA, görög alakja.(Jesous); Jelentése: (üdvöt hozó, üdvözítő, szabadító, megváltó; Jahve az üdvösség, a szabadítás):  
Ő az egyedüli MESSIÁS ( MASSIACH) , amely görögül; CHRISTOS = azaz FELKENT.
KRISZTUS tehát annyit jelent: a Felkent  - „A názáreti Jézust, mint kente fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjel járt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt ő vele. Apcsel 10:38” -  , a JÉZUS név pedig: „Megváltó”, „Üdvözítő”, „Szabadító” (Máté 1:21; 25; Lukács 1: 31).
A Neve tehát: JÉZUS, (aki Megváltó) A Krisztus (aki Felkent) pedig  a méltósága.
De JÉZUSnak, Isten Fiának sokféle nevével találkozunk a Bibliában. 200 – nál is több szó utal Jézus Krisztusra.
Csak néhány fontosabbat, hadd említsek:

Áldozat: Róma 3: 25;
Alfa és Ómega: Jel 22: 13
Isten Báránya: János 1: 29
Immánuel (velünk az Isten): Ézsaiás 7: 14; Máté 1:23
Megöletett Bárány: Jelenések 5: 12; 13: 8
Békesség Fejedelme: Ézsaiás 9: 6
A hit fejedelme és bevégzője: Zsidók 12: 2
Főpap: Zsidók 2: 17;
Főpásztor: 1Péter 5:
Fundamentum: 1Korinthus 3: 11
Hajnalcsillag: Jelenések 22: 16
Oroszlán, Júda nemzetségéből: Jelenések 4: 4
Orvos: Lukács 5: 31
Szőlőtő: János 15: 1
Örökkévalóság Atyja: Ézsaiás 9: 6
Világ Világossága: János 8: 12; 9: 5
Vőlegény: Máté 25: 1; János 3: 29
Stb.
És ezen felül nagyon sok.
De a Jézus neve, nemcsak a jelentése miatt rendkívüli.

JÉZUS NEVÉBEN LÉVŐ HATALOM:
A kezdeti alapigében azt olvastuk, hogy mivel Jézus Isten akarata szerint, engedelmességben alázattal, vállalta a kereszthalált, így Isten olyan nevet ajándékozott Neki, amely minden név felett való. Pontosabban a JÉZUS Nevet, olyan hatalommal ruházta fel, amelyre minden térdnek meg kell hajolnia.
E Név által van üdvösségünk.
„És nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Apcsel 4: 12  Csak a Jézus Krisztus neve által. Hiszen Ő maga szerezte meg számunkra az üdvösséget.
E névben hatalom van.
E Név hallatán a szellemvilágban a gonosz seregei megtorpannak. Jézus nevében mi magunk is győztesek vagyunk. Jézus győzelme a kereszten a mi számunkra is győzelmet hozott.
„Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.”  Luk. 10: 19 Ez a hatalom azonban csak Jézus Krisztus neve által működik.
E név által csodák történnek ma is.
Így olvassuk Márk evangéliumában:
„Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; (Apcsel. 16: 18 ) új nyelveken szólnak. (Apcsel. 2: 4, 11, 10: 46)
Kígyókat vesznek föl (Lukács 10: 19; Apcsel. 28: 3 -6); és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Jakab 5: 14; 15) „   Márk 16: 17 -18
Tehát a Jézus neve a szellemvilágban akkora tekintélyt hordoz, ami megállíthatja a sátán munkáját.
Imádság Jézus nevében.
Mivel nincs más közbenjáró – csak a Jézus nevében mondott ima hallgattatik meg.
Jézus nevében jöhetünk az Atyához imádságban.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”  János 14: 13 -14

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” János 15: 16
Jézus neve garancia.
Személyes tapasztalataid lehetnek arról, hogy Jézus Neve által minden megtörténhet. Mert minden hit által lehetséges. Mivel a Jézus nevében mondott ima meghallgatásra talál, ez a név garantálja is, hogy csodák történjenek. 

JÉZUS NEVÉVEL ÉLNI:
Külön kegyelem, hogy ez a név a mi számunkra mintegy belépő a szellemvilágba, és egy jegy az Isten országába. Jézus neve által élünk. Jézus Krisztusnak a neve tart meg a bajban.
Mi gyakorta használjuk a Jézus nevét. A kérdés inkább az, hogy mire használjuk ezt a nevet?
Vannak emberek, akik a saját karrierjüket építik e név mögé bújva.
Vannak, akik ördögi tudományokat űznek és hivatkoznak Jézus Nevére, persze a tudatlan emberek be is dőlnek nekik.
Megint mások, olyan dolgokat tesznek a Jézus nevében, amivel nem Jézus bízta meg őket, sőt semmi köze nincs hozzá az Úrnak. Ezért a hívőknek is vigyázniuk kell, hogyan használják a Jézus nevét? A Bibliában olvasunk egy elég gyakran említett történetről a Skéva fiairól, akik Jézus nevéről úgy nyilatkoztak: „annak a Jézusnak a nevében, akit Pál hirdet.” Vagyis ők személyesen nem ismerték a Jézus Nevében levő hatalmat, és úgy próbáltak ellene menni a gonosznak. Az eredményt ismerjük.
A Jézussal való személyes kapcsolat által, a mi szánkból hangozva éppen úgy kell működnie e Névnek, mint Pál vagy Péter esetében.
Akkor hol van a probléma? Sokan nagy, szabadító imákat mondanak Jézus Nevében, és nem történik semmi. Mi lehet ennek az oka? Talán Jézus nevének hatalma napjainkban már nem működik olyan intenzíven? Ez butaság.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”  Zsidókhoz 13: 8  
Ő nem változott meg. Az Ő tekintélye napjainkban is olyan erős, hogy általa működnek a csodák. A démonok elfutnak, a betegek meggyógyulnak.  
Akkor talán hitünkkel van baj?
Az meglehet, hiszen maga Jézus még földi életében kijelentette a tanítványoknak: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag…” Lukács 17:6 Mert hit által minden lehetséges. Márk 9:23
De sajnos vannak, akik nem veszik komolyan Isten parancsolatát: „Isten nevét Hiába fel ne vedd!” 2 Móz 20:7 Vagyis ne vedd a szádra hiába Istennek nevét. Mit ért a Biblia ezalatt? Amivel ma nagyon sokan nem törődnek. Isten nevét káromolják, kiviccelik, vagy olyan összefüggésekben használják, ami az Istenfélelem hiányát tükrözi.
De ez a törvény a gyakorlatban nem csak az Isten nevére vonatkozik. Talán újszövetségi hívőként így fogalmazhatnánk meg e parancsolat kiegészítését: „Jézus nevét hiába ne használd, mert amikor igazán használnod kellene már nem lesz ereje a szádból!” Azt hiszem, ezzel nem mondtam eretnekséget.
Valójában Jézus Nevének hatalma nem szenvedett csorbát, csak éppen nem tud működni, ha már kopottan hangzik a szánkból.
Nem használhatom a Jézus nevét töltelékként. Nem hivatkozhatok rá, amikor csak a saját gondolataimról, vagy ötleteimről beszélek.
Ez olyan mintha egy favésőt betonvésésre használnék. Miután kicsorbult az éle, már hiába próbálok vele fát munkálni, nem tudok vele szép munkát végezni, sőt balesetveszélyessé válik.
Sohase éljünk vissza a Jézus nevében levő hatalommal. Mert amikor kellene már nem fog működni a mi szánkból.
Jézus nevének működése függ még a mi hozzáállásunktól, életvitelünktől, életszentségünktől.
A Bibliából tudjuk, hogy Isten Szellemének a kenete megtöri az igát, és amikor ez a kenet megnyilvánul, a Jézus neve által működik.
Tehát a kettő elválaszthatatlan egymástól. A Szent Szellem Jézust dicsőíti. Így a Jézus neve minden hatalomnak kulcsa.
A Szent Szellem, mint másik Pártfogó Jézus munkája nyomán végzi szolgálatát közöttünk.
A mi életünkben a Szent Szellem jelenléte a kenet és a Jézus Nevében történő szolgálat válik eredményessé.
Jézus azt mondta: „hogy nélküle semmit nem tudunk cselekedni” . János 15:5
Ma azt mondhatjuk, hogy az Ő nevének hatalma által tudunk bármit is megcselekedni.
Különbözőek vagyunk. Nem tud két ember kezében sem egyformán működni ugyanaz a szerszám.
Imádkozzunk, hogy bölcsen tudjuk használni, és tudni mikor kell használnunk a Jézus Nevét. Az ördög ellen az egyetlen jó fegyver, ha hivatkozunk erre a névre.  „Ezt pedig több napon át művelte. Pál azonban ezen felbosszankodva, hátrafordult, és mondta a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiment abban az órában.” Apcsel 16: 18
Hiszem, és tudom, hogy nemcsak akkor és ott működött ez, hanem napjainkban is megtörténik ez bármikor. Csak hit kell hozzá.

Page 16 of 16